LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Urak! Jómagam az elmúlt két évtizedben nagyon sok találkozót, konferenciát, tanácskozást szerveztem, vezettem, de talán most szombaton fordult elő velem először, hogy nem zártam le, nem zártam be, hanem elnapoltam, szünetet rendeltem el; bízom abban, hogy nem viharszünetet. Itt a főrendiház termében az Élőlánc a kisiskolákért mozgalom keretében szerveztünk egy konferenciát, amelyről az ország minden részéből több százan érkeztek, több száz település képviseltette magát, iskolaigazgatók, tanítók, pedagógusok, tanárok, lelkészek, plébánosok, alapítványok és egyesületek képviselői, szülők, valamint a szakma jelentős képviselői tisztelték meg ezt a jeles konferenciát, ahol 25 felszólalás hangzott el, köztük megrendítő vallomások, s a féltés, az aggodalom is megszólalt szakmailag is fölkészült szociológusoktól kezdve pedagógusokon át országgyűlési képviselők előadásaiban.
Szili Katalin házelnök asszony többek között arról beszélt, hogy az állam nem vonulhat ki a közoktatásból, az egészségügyből, Bábel Balázs, Kalocsa-Kecskemét érseke pedig a templomról és az iskoláról beszélt, annak népességmegtartó és képességmegtartó erejéről. Ajánlások is megfogalmazódtak, ezeket hamarosan összegezzük, de ezt megelőlegezve mindenképpen szeretném érzékeltetni, hogy van bennünk készség, mindazokban van készség, akik pártállástól függetlenül megjelentek, hogy ne csak vádbeszédek, perbeszédek hangozzanak el, ne csak ellenségkép legyen, hanem legyen egy biztos jövőkép is. Nyilván megüti államtitkár úr fülét az ellenségkép kifejezése. Én igenis ellenségemnek tekintem - még ha tudomásul veszem a megszólalásukat - azokat, akik arról beszélnek, hogy nincs jövője a falunak, aki a falu érdekében szólal meg, az a jövő ellen beszél, aki arról beszél, hogy a falu középkori maradvány. Nyilván sejti államtitkár úr, hogy kikre gondolok. Azokra gondolok, akik akár a reformbizottság tagjaként is meghatározzák a mai kormányzat bizonyos döntéseit.
Olyan ajánlásokat fogalmazunk meg, amelyeket talán előzetesen is szükséges volna egyeztetni, hiszen az ésszerű és elfogadható társulások feltételeit az elmúlt másfél-két esztendő tapasztalatai alapján érdemes lenne újrafogalmazni, felül kellene vizsgálni a kényszertársulásokat, vagy pedig az iskolai kötelező csoportlétszám folyamatos csökkentésének a lehetőségét kellene átgondolni. Hoffmann Rózsa képviselőtársam korábban beszélt a gyermekbűnözésről, ami valóban a jéghegy csúcsa. S talán az egyik lehetőség volna, ha alsó tagozatban, felső tagozatban, de akár középiskolában is átlagosan 10-12 fő lenne a tanulólétszám. Ha természetesnek vesszük azt, hogy a számítástechnika vagy az idegen nyelv tanítása, oktatása csak csoportbontásban történhet, pedagógiai meggyőződésünk, hogy csak csökkentett gyermeklétszámú közösségben lehet - és ez nagyon lényeges - nevelőmunkát kifejteni.
Ennek nyilván felül kell vizsgálni a költségvetésbeli hatását, a pedagógusok létszámának alakulását, és a mai pedagógusképzés gyakorlatát is át kell gondolni, egyáltalán az iskolák jogállását, az iskolák fenntartását, az oktatási törvény felülvizsgálatát kell hamarosan széles körben megtenni, az ellenőrzés lehetőségét, az állam szerepének a megerősítését, akár még a részbeni visszaállamosítás lehetőségének az elemzését is át kell gondolni, és le kell állítani az iskolai, óvodai épületek kiárusítását, hiszen nagyon sok esetben nagy nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel, előre megfontolt szándékkal elkövetett iskolabezárási kísérleteknek lehetünk tanúi.
Pályázatot is hirdettünk, amely pályázat “Éljen a falusi kisiskola” címmel fogalmazódott meg, és nagyon bízom benne, hogy az a támogatás, amely érezhető, ezerforintos és több millió forintos felajánlásokban a következőkben erősödni fog.
Kérem államtitkár urat, hogy legyenek partnerek ebben legalább úgy, mint ahogy partner volt Tatai-Tóth András képviselő úr ezen a szakmai konferencián, ahol az együttműködéséről, a közös gondolkodásáról biztosított bennünket.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)
