DOMOKOS LÁSZLÓ
DOMOKOS LÁSZLÓ
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A 2003 óta eltelt valóban jelentős időszak - amely 2006-ig terjed - jelentését tárgyalja most a parlament, az ország Háza. Azt gondolom, ez kellő súlyt kell hogy adjon, hogy vegyük számba, merre is halad a világ, merre haladt ez a szektor, milyen támogatást kapott, és milyen akadályozó tényezők jelentek meg a sikeresség, a működőképesség érdekében vagy éppen az ellen.
Engedjék meg, hogy előzetesen leszögezzem, a kormányzat támogatása inkább szavakban, mint tettekben sikerült. Sok esetben egyébként szavakban sem, hiszen amikor arról beszélnek, hogy a gazdaság termelékenységének, hatékonyságának melyik a tengelye, akkor mindig a nagyvállalkozásokról, a multinacionális vállalatokról, a 250 főnél nagyobb vállalkozásokról szólnak. Ez a tetteikben is kifejeződik, hiszen nagyon súlyos adókedvezményeket adnak a mai napig ebben a szektorban. Ha majd megnézzük - ma itt a jelentésben nem látható -, hogy az adókedvezmények mennyiben a 250 fő fölötti és mennyiben a 250 fő alatti vállalkozásokat érintik, akkor nagyon tragikus arányszámokat találnánk.
Mondhatnák, hogy de igen, mert hatékony ez a szektor. De nézzük a számokat! A saját tőke - nagyon fontos - aránya a 250 fő feletti vállalkozásoknak az összmagyarországi üzleti tőkének a 48,8 százaléka, a kis- és középvállalkozásoknak 51,2. Mondhatják, hogy igen, de hatékonyabb. Hatékonyabb? Ha a hozzáadott értéket is megnézzük - ez 2005-ös adat, de a többi évben is nagyjából ugyanezek az arányok vannak -, akkor a nagyvállalkozások 48,8 százalékos tőkearányához mennyi hozzáadottérték-arány van, amit a magyar gazdaságban előállítanak? 48 százalék. Kisebb 0,8 százalékkal, mint a saját tőke aránya. Nyilván ennek megfelelően, ha a kis- és középvállalkozók, tehát a 250 fő alatti vállalkozók a saját tőkéjüket kockáztatták, elhelyezték - 51,2 százalék -, akkor már nem lepődünk meg, hogy a hozzáadott értéke nagyobb, mint a nagyvállalatoknak, 52 százalék.
Az az önök által sulykolt szakmai valótlanság, amely szerint a nagyvállalkozások a hatékonyabbak, és ezért kiemelt támogatást kell adni, akár a tízszeresét, mint a kis- és középvállalkozásoknak, egyszerűen nem felel meg a valóságnak. Ténylegesen a saját tőke arányát tekintve bizony azzal kell szembesülni, hogy - mondjuk így nagyvonalúan - hasonló teljesítményt képes biztosítani mind a két szektor.
Persze, lehetne bogozgatni a részleteket, hogy melyik szektor, melyik ágazat. Említették az építőipart. Na jó, de az építőiparban is vannak 250 fő fölöttiek és 250 fő alattiak is. Ugyanez van az építőalapanyag-iparban. Tehát én azt gondolom, hogy előszeretettel ebben a mai vitában is - bár már lassan nem lesz kivel vitatkozni az államtitkáron kívül - azt tapasztaljuk, bizony mintha azokkal a számokkal játszanának, és mindig azt az értékrendet szeretnék alátámasztani, amelyet az önök mögött lévő vállalkozói szféra vélelmez, legalábbis hogy ez önök mögött elhelyezkedik.
De hát önök nemzetállamot képviselnek, bár tudom, hogy ezt nem mindig szeretik. De azért a nemzetállamnak a gazdaság tekintetében van egy másik fontos szerepe is, hogy mennyi ember él meg ebből, mennyi embert tart el ez a szektor. Ha már ebből a szempontból nézzük, hogy a társadalmi súlyánál fogva melyik vállalkozási szektorban van nagyobb társadalmi szerepvállalás - az adózáson túl, mert azt is külön megvizsgálhatjuk -, akkor a foglalkoztatásban egyértelműen látszik, hogy 70 százaléka a 250 fő alatt foglalkoztatottaknak és 30 százaléka pedig a 250 fő feletti vállalkozásoknál van az üzleti szférában alkalmazottaknál.
Ha megnézzük azt is, hogy a területi arányaiban hogy néz ki, akkor látjuk, hogy a vidék számára mekkora csapást jelentett a kormánynak ez a négyévnyi gazdaságpolitikája, amely egyébként a dübörgő gazdaság időszakáról szólt az önök megfogalmazásai szerint, hiszen 2006 közepétől kezdett el hirtelen a puma megsántulni, és nem ugrálni, nem rohanni előre, hanem mintha leült volna. A számok 2007 végére most már valóban azt bizonyítják, hogy a magyar gazdaság gyakorlatilag stagnál, ráadásul a gazdaság makroszámai meg inflációt mutatnak, tehát egy olyan stagflációs gazdaságpolitikai helyzetbe navigálták be az országot, amelynek egyenes következménye, hogy a kis- és középvállalkozások szinte vereségbe, olyan helyzetbe, olyan völgybe kerültek, olyan katlanba zavarták be a magyar gazdaság kis- és középvállalkozásainak a szereplőit, amelyben csak veszíteni tudnak.
Akkor most persze lehet nézni, hogy milyen megoldás van, a katlanból milyen völgyön lehet kivezetgetni ezeket a vállalkozásokat. Egy biztos: ha számba vesszük, hogy az európai uniós pályázatok segítséget adnak-e, nyugodtan leszögezhetjük, hogy nem. Sem arányaiban, tehát nagyságrendjében ezek a támogatások nem segítik őket; sem pedig ha azt a részét nézzük, hogy hányan tudnak hozzáférni, illetve kik tudnak hozzáférni, olyan feltételeket szabnak, részben egyébként az EU-s regula szerint utófinanszírozás kapcsán, amelyek eleve a kis- és középvállalkozások nagy részét kizárják, vagy a 3-5 évre vonatkozó 10 százalékos gazdasági teljesítménynövekedés deklarált pontjain egy kis- és középvállalkozói szektor a mai magyar gazdasági helyzetben felelősen egy sem vehet részt ebben. Nyugodtan kimondhatjuk: egy sem. Nyilvánvalóan egy zöldmezős nagy külföldi befektető, aki azzal indít, hogy tíz főt alkalmaz, de egyébként majd a végére ezer főre felnöveli, ennek semmi kockázata nincs, hogy egy ilyen gazdasági környezetben megtegye, és ezeknek a vállalkozásoknak írják ki a pályázatokat, ezeknek adnak segítséget. Öt évre kell egyfajta kötelezettséget vállalni.
A kiszámíthatóság másik peremfeltételét nézzük meg! Kérem szépen, a kis- és középvállalkozások egyik legjellemzőbbje, hogy öt év alatt még Nyugat-Európában is legalább a fele garantáltan tönkremegy vagy alvó vállalkozássá válik, vagy tulajdonképpen felszámolja legalábbis a gazdasági aktivitását, és helyette újak jönnek létre. Akkor ilyen pályázati feltételeket kiírni, amiket önök tesznek, elképzelhetetlen, hogy ez a szektor nagyságrendjében - nem azt mondom, egy-egy kivétel nyilván lehetséges - nem fog tudni megfelelni.
Az adminisztráció csökkentését mondják. Hát, elnézést kérek, megnéztük: 370 ezer forint/év átlaga van az adminisztrációs adóterheknek. Ha megnézzük, hogy mi az, amiről egyébként Hankó Faragó Miklós is beszélt, azzal egyetértünk, hogy az adminisztrációs költségek milyen méretűek, akkor nyugodtan mondhatjuk, hogy még azok a kisvállalkozások, amelyek egyébként nem nyereségesek, nemcsak hogy iparűzési adót és más vagyoni adókat kell fizetniük vagy éppen a dupla tb-járulékot a minimálbérnél, de még 370 ezer forint/év plusz adminisztrációs költséggel is kell számolniuk. Ez az adminisztráció, szeretném jelezni, nem csökkent - minden állítással ellentétben.
Egyet szoktak mondani, hogy az elektronikus kormányzat. Hát, a vállalkozások egy részének nincs is elektronikus kormányzati végpontja, amiről ezt meg tudná tenni, illetve meg tudja tenni, de újabb beruházást kíván tőle. Esetlegesen egy olyan vállalkozásnak, amelynek egyébként a tevékenysége nem kötődik szorosan az internethez; az elektronikus világba való kapcsolódás, egyszerűen csak az államigazgatás miatt kell újabb súlyos százezer forintokat, nemritkán millióforintos ráfordítást megtennie akkor, amikor egyébként még az internetes elérhetőség nem is százszázalékos az országban - ezzel a területi aránytalanságokhoz szeretnék visszatérni.
A területi aránytalanságok: mint aki Békés megyéből is származik, és képviselőként ott dolgozik, mondom, hogy ebben a régióban a legkisebb a jegyzett tőke aránya az összes kis- és középvállalkozások tekintetében. A hozzáadott érték tekintetében érdekes módon egyébként pont az Alföld további részeiben és a Dunától innen, úgymond hátrányosabb térségben megállapítható, hogy az átlagnál arányaiban nagyobb a hozzáadott érték.
(17.00)
Tehát a legszegényebb szférában a jegyzett tőkéhez képesti produktivitás magasabb, mint a közép-dunántúli vagy éppen a dunántúli térségekben, akár itt, Budapesten is, hiszen a tőke arányában nem tud annyi hozzáadott értéket, nem tud annyi társadalmi kötelezettségvállalást bérben és járulékokban, biztosításban, nyugdíjban előállítani, ami a tőke arányában kell hogy teljesüljön.
Meg szeretném kérdezni, hogy ugye 15 perc a hozzászólás ideje.
