DOMOKOS LÁSZLÓ
DOMOKOS LÁSZLÓ
DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen, akkor folytatnám. Tehát bizony még azt is meg kell néznünk, hogy melyik térségben indokolt a vállalkozásokkal kapcsolatban azt az állítást tenni, amelyet az előterjesztő kormányzati szereplő a költségvetési bizottságban is elmondott, hogy a hatékonysági szempontok szerint tulajdonképpen ez az egymillió vállalkozás túl sok is igazából, mert ez olyan számtalan, hogy ezekkel foglalkozni borzasztó nehéz, és egyébként is: nem hatékonyak.
Szeretném elmondani, rengeteg szakirodalom készült arról, hogy a szervezeti méretnek nincs közvetlen köze a hatékonysághoz. Vannak olyan piaci, technológiai, ágazati sajátosságok, ahol egyébként kis szervezetek, ha úgy tetszik, tőkeszegény vállalkozások tudnak hatékonyan működni, mert személyintenzív feladatokat látnak el; erre halad a világ egyébként, a szolgáltató szektor klasszikusan ilyen terület. És vannak olyan területek, ahol óriási - 100 millió/fő - tőkebefektetésre van szükség ahhoz, hogy egyáltalán lehessen ilyenben gondolkodni: gépipar, építőipar, alapanyagipar, bányaipar. Egy rakás olyan terület van, ahol őrült nagy tőkebefektetésekre van szükség - energetikai szektor -, és amely viszonylag kis létszám alkalmazására ad lehetőséget. S hogy azon belül mi a hatékonysága, az általában egyrészt a szektorjellegtől függ, másrészt pedig vezetésfüggő. Ezen az alapon a MÁV-nak kéne a legnyereségesebb és leghatékonyabb vállalkozásnak lenni, vagy a Bábolnának kellett volna mint legnagyobb mezőgazdasági vállalkozásnak hatékonynak lenni. Tudjuk, hogy nem így van! Pont önök mondják, hogy szedjük szét, legyen jó sok apró kis vállalkozás. Gondolják, hogy úgy nyereségesebb lesz? Pont az a lényege, hogy vannak olyan szektorok, ahol nagyvállalkozásokat kell hagyni, nagy tőkeintenzitással kell jelen lenni, és vannak, ahol pedig kicsiket.
Ennek a sajátosságainak a figyelembevétele sem az állami szabályozásban, sem az állami támogatáspolitikában, sem az állami adózási politikában, sem az állami exporttámogatási politikában, sem a területi kiegyenlítődést szolgáló intézkedésekben nem érhető tetten. Ezért merészeltem azt a talán merésznek tűnő állítás tenni, hogy a magyar kormányzatnak a gondolkodásmódjában van talán a legnagyobb hiba.
Egyrészt nem elég bátran jelöl ki számszerű célokat, hogy mit szeretne elérni, és ehhez rendeli az eszközöket, a célok és eszközök összhangjának teljes hiányát lehet megállapítani; másrészt pedig egyértelműen látszik, hogy egy hibás gazdaságpolitikai megközelítés alapján egy voluntarista… - egyébként a szocializmusban volt ilyen voluntarizmus, az 50-es években ezért államosítottak: centralizáltak mindent, egy nagy trösztöt, egy nagy vállalatot csináltak, jó néhány ágazatot szinte egyetlenegy vállalattá soványítottak. Ha azt mondják, hogy a szocializmust valaki visszahozza, akkor pont ez a gazdaságpolitika támogatja azt, hogy nagy, monopolisztikus óriásvállalatok és azok alá gyűrt kisvállalkozások legyenek. A 40-50-es években azt mondták, hogy kulák meg államosított kisipar, szövetkezeti ipar, most pedig ugyanezt mondják: ezt a rossz, hatékonytalan kis- és középvállalkozási ipart, szolgáltatást kell beszállítóprogramokkal meg egyéb más módon a nagyokhoz hozzákapcsolni, meg talán egybe is vonni, mert azokra úgy nem lenne szükség, mert csak nem győzzük őket számon tartani, hogy mit csinálnak.
A világ nem erre halad! A kisvállalkozások hozzák mindig az innovációt. Ők teremtik azt a megújuló képességet, azt a rugalmasságot, ami a gazdaságnak ad. És nagyon sok nagy ország - az Egyesült Államoktól kezdve sorolhatnánk a kisebbek irányában - bizony sokat tesz azért, hogy a kisvállalkozásaik versenyképesek legyenek, életképesek legyenek, piacaikat védjék, és különböző egyéb programokat indítanak. Ehhez képest a kormányzat elégtelenre teljesített, nemcsak a gazdasági növekedésben, amely most már számszakilag is visszajelzi ezt a helyzetet, hanem jelzi ez az egész makrogazdasági teljesítmény azt, hogy a gazdaság dinamizmusa leült, és nem látni, hogy merre kell továbbhaladni; annak egyértelmű oka az a kormányzati politika, aminek a végeredménye, amely egyértelműen ezt szülte. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Ezért ez a jelentés nem fogadható el továbbra sem, azt gondolom, általános vitára. Köszönöm szépen, elnök úr. (Dr. Horváth János tapsol.)
