DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! A mikro-, kis- és középvállalkozások helyzetéről szóló, a 2003-2006 közötti időszakot átfogó jelentések részletesen bemutatják ennek a szektornak a gazdasági életben betöltött szerepét és a fejlődésük előmozdítását célzó állami intézkedéseket.
Pozitív és negatív jelenségeket egyaránt megfigyelhetünk. Mint mindenütt a gazdaságban, ezen a területen is különösen fontos feltétel a kiszámíthatóság, a biztonság és a fejlesztéshez szükséges anyagi erőforrások megszerzésének lehetősége.
(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
A jelentésekből látható, hogy a kis- és középvállalkozások külső finanszírozása az utóbbi években jelentősen javult. Ma Magyarországon az 50 főnél kisebb vállalkozások átlagos saját tőkéje meglehetősen kicsi, ezért fejlődésükhöz szükség van külső finanszírozási forrás bevonására. A jelentésekből kiderül, hogy a kis- és középvállalkozások banki hitelállománya az utóbbi években jelentősen nőtt, 1999 és 2006 között 460 milliárd forintról több mint 3300 milliárd forintra, ami közel hétszeres növekedést jelent. A kisebb mértékű vállalkozások növekedése meghaladta az átlagot. 1999 óta a mikrovállalkozások hitelállománya a nyolcszorosára, a kisvállalkozásoké pedig a kilencszeresére nőtt.
Ez a kedvezőnek tűnő tendencia jórészt annak köszönhető, hogy a bankok közötti verseny növekedésével a mikro-, kis- és középvállalkozások új piaci szegmensként jelentek meg. Más megközelítésben mindez persze azt is jelentheti, hogy a hazai kisvállalkozások súlyosan eladósodtak az elmúlt néhány évben, és sajnos részben biztos, hogy bizonyos esetekben ezt is jelenti, és az adósságállomány jelentős növekedése bizony komoly veszélyforrás lehet ezeknél a vállalkozásoknál.
A pénzügyi programokon kívül a kis- és középvállalkozások fejlesztését a pályázatok útján juttatott, vissza nem térítendő támogatások is jelentősen segítették. Miután azonban hazánk a beszámolási időszakban vált az Európai Unió tagjává, érthető módon átalakult az itt kínált források összetétele, és 2004-től a korábbi hazai forrásból meghirdetett pályázatok szerepét jelentős mértékben átvették az EU társfinanszírozásával meghirdetett pályázatok. 2004 és 2006 között az I. nemzeti fejlesztési terv öt operatív programja keretében összesen közel 12 600 kis- és középvállalkozás részesült vissza nem térítendő támogatásban, összesen csaknem 200 milliárd forint összegben.
A jövőre nézve biztató tendenciaként értelmezhető, hogy a kormány 2007-ben elfogadott és a következő öt évre vonatkozó vállalkozásfejlesztési stratégiájának kialakításakor a megkérdezett vállalkozások már nem a forráshoz jutást, hanem főleg az adminisztratív terheket jelölték meg mint elsődlegesen akadályozó tényezőket. Ennek orvoslására pedig már a beszámolási időszakban, 2006-ban elindult az úgynevezett “Üzletre hangolva” program, kifejezetten azzal a céllal, hogy csökkenjenek ezek az adminisztrációs terhek, és érzékelhetően javuljon a vállalkozások jogbiztonsága, közben érvényben maradjanak az átlátható és tiszta versenyfeltételek. Jelentős változások történtek ezen a téren.
Sajnálatos módon azonban egyáltalán nem csak pozitív fejleményeket láthatunk magunk körül. Messze nem lehetünk maradéktalanul elégedettek, ha a hazai vállalkozások adózási feltételeit, bürokratikus terheit vagy akár a hivatalok packázását vizsgáljuk. Megszámlálhatatlanul sokféle adót kell fizetnie a magyar vállalkozóknak - ötvenvalahány-féle adó létezik Magyarországon -, esetenként méltatlan és igazságtalan eljárási szabályok mellett, némi hatósági önkénnyel is fűszerezve.
Csak címszavakban a baljós jelenségek egy része, ha megengedik, igazán címszavakban: kitölthetetlen űrlapok; évente változó adózási szabályok; hatósági önkény és elfogultság a különböző vizsgálatok, eljárások során; óriásira duzzadt, a büntetések nagyságában anyagilag is érdekelt hivatali apparátusok; korrupt állami és önkormányzati ügyintézők; elhúzódó, költséges és sokszor felesleges engedélyezési eljárások; a közigazgatási bíróságok előtt az állampolgárokkal szemben szinte mindig pernyertes hatóságok; a hatósági jogkörben okozott kárért soha el nem marasztalható hivatalnokok; a megfordított bizonyítási teher, amely nem a jogsértést állító hatóságot, hanem a vállalkozót terheli a vagyonosodási vizsgálatok és más eljárások során; a bírósági eljárásban megtámadott közigazgatási határozat hatóság általi egyoldalú visszavonásának és megváltoztatásának a lehetősége - és a sor tulajdonképpen nagyon hosszan folytatható lenne.
A vállalkozók közül a nagyon szerencsés kevés kivételtől eltekintve ma Magyarországon az csal adót, akinél ellenőrzést végeznek. Más szóval a szabályok tulajdonképpen betarthatatlanok. Akinél ellenőrzést végeznek, azt szinte bizonyosan elmarasztalják, s nem az elmúlt egy évben, nem az elmúlt három évben, hanem az elmúlt 17 évben folyamatosan alakult ki és romlott ez a helyzet. De talán soha senki nem merte még felmérni pontosan azt sem, hogy a hivatali sorban állás, a nyomtatványok kitöltésével eltöltött idő, a felesleges szakhatósági eljárások lefolytattatása, a beszámolási, jelentési, kimutatási kötelezettségek teljesítése mennyi időt és ezzel szoros összefüggésben mennyi veszteséget jelent egy-egy vállalkozásnak. Kockázat nélkül állíthatom, hogy ez naponta sokmilliárdos kárt okoz, mert a fenti bürokratikus - sokszor teljesen felesleges - kötelezettségek teljesítése közben a vállalkozás nem az érdemi tevékenységével foglalkozik, és ezt költségként persze soha sehol nem fogja tudni elszámolni.
Nem nézhetjük tétlenül, hogy vállalkozások azért tegyék át székhelyüket valamelyik szomszédos országba, mert ott a hatóságok segíteni és nem ellehetetleníteni kívánják a tevékenységüket, mert ott jóval egyszerűbb adózási és működési szabályok szerint, évekre előre kiszámítható feltételek mellett vállalkozhatnak. Ha ezen a téren nem sikerül rövid időn belül gyökeres változtatásokat végrehajtani, akkor leszakadunk a kíméletlen nemzetközi versenyben, és a hátrányunk akár behozhatatlanná is válhat.
A liberális frakció határozott változtatásokat sürget ezeken a területeken, és még persze máshol is, és feltétlenül kezdeményezőleg fog fellépni az elkövetkezendő időszakban a jogalkotás terén is.
Amit mindenképpen dicséretes folyamatként szeretnék megismételni, az tulajdonképpen az “Üzletre hangolva” program, amely valóban jól érzékelhető változásokat hozott a vállalkozások számára az elmúlt időszakban. Ennek részleteire most talán az idő rövidsége miatt nem térnék ki, de arra mindenképpen szívesen visszatérek, hogy végre ennek a programnak a keretén belül látszik az a kormányzati szemléletváltozás, amely elengedhetetlenül szükséges a pozitív eredmények elérése érdekében.
Én úgy gondolom, hogy a fenti kritikai észrevételek mellett mind a jelentések, mind pedig a hozzájuk kapcsolódó országgyűlési határozati javaslatok elfogadhatók a liberális frakció számára, de a továbblépésre feltétlenül szükség van.
Köszönöm szépen a figyelmet.
