DR. JÓZSA ISTVÁN
DR. JÓZSA ISTVÁN
DR. JÓZSA ISTVÁN, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A két tárgyi jelentést, ami törvényi kötelezettsége volt a kormánynak, hogy beterjessze, a gazdasági és informatikai bizottság mint főbizottság, napirendje előtt napirendjére tűzte a vállalkozási és kutatásfejlesztési albizottság is, mint a tárgyban illetékes albizottsága a gazdasági bizottságnak.
Azt kell hogy mondjam, hogy a hosszabb vita ezen bontakozott ki, és - nem ragaszkodva most a jelentés szerkezetéhez - tartalmában az bontakozott ki, hogy egy érdekes kettősség figyelhető meg a mikro-, kis- és középvállalkozások helyzetében, életében. Az tapasztalható, hogy az uniós belépésünk sok tekintetben keményebbé tette a feltételeket, szigorúbbá tette a versenyt és a működési feltételeket a szektor számára, és ennek vannak olyan hatásai, amelyek a nagyobb számú csődeljárásban, nagyobb számú felszámolásban mutatkoznak meg.
Ugyanakkor a szektor makrogazdasági mutatói, mint például a termelékenység, a finanszírozottság - gondolok arra, hogy 4-5 évvel ezelőtti értékhez képest a bankok hétszer akkora finanszírozási összeggel járulnak hozzá a szektor működéséhez, mint korábban -, ez azt mutatja, hogy jelentősen nőtt a szektor irányában a bankok bizalma. Emögött nem filantróp jóindulat, hanem szigorú, ha úgy tetszik, szikár gazdasági tények húzódnak meg, hogy egyszerűen jobb, stabilabb ezeknek a cégeknek, ezeknek a vállalkozásoknak a működése, és a bankok már nemcsak kockázatot, hanem reális üzleti lehetőséget látnak abban, hogy ezt a szektort is finanszírozzák.
Hasonlóképpen a makromutatók azt mutatják, hogy az össznemzeti termék vagy bruttó nemzeti termék, a GDP-n belüli aránya is kismértékben nőtt a szektornak, és hasonlóan jelentős, gyakorlatilag megőrizte a szektor a foglalkoztatáson belüli pozícióját is, a 70 százalék körüli pozíciót. Az is kiderült a vitából, hogy noha az Uniónak egyik alapelve a szektorsemlegesség, tehát nem biztosít olyan forrást, amely ettől eltérő, ugyanakkor az infrastruktúra-fejlesztésben, az üzletikultúra-fejlesztésben, sőt a kiírástól függően a technológiafejlesztésben is nagyon jelentős uniós forrásokhoz tudnak jutni a mikro-, kis- és közepes vállalkozások. Emellé eléggé komoly számok is rendelhetők. Az I. nemzeti fejlesztési terv idején, 2004-2006 között közel 200 milliárd forint forráshoz jutottak a kkv-k, a jelenleg folyó uniós költségvetési időszakban, 2007-2013 között a kkv-szektor mintegy 800 milliárd forint vissza nem térítendő támogatásban részesülhet, ami minden bizonnyal egy jelentős élénkülést, illetve a működési feltételeknek egy számottevő javulását eredményezi.
Ugyanakkor valós kritika a működési feltételek bizonytalansága, a szabályozókban bekövetkező változások, én nem mondanám, hogy gyakori változások, bár az adórendszer kisebb módosításait még akár gyakorinak is tekinthetnénk. Ezek között egy olyan módosításcsomag van, amit azért én úgy mondanék, hogy a szektor működésére is pozitívan hatott, ezek a konvergenciacsomag teljesüléséhez köthető intézkedések. Ezek egyrészről nehezebb helyzetet teremtettek a kis- és középvállalkozások számára, növelték az élőmunka terheit, szigorú intézkedéseket jelentettek a szürkegazdaság kifehérítésére, és jelentettek olyan átmeneti terhet is, mint például a szolidaritási adónak nevezett 4 százalékos különadó, amelyet hamarosan lesz lehetőség eltörölni.
Hogy mi ennek a pozitív oldala? A magyar gazdaság iránti bizalom megerősödése, és az egész működési rendszer stabilitásának a fenntartása. Természetesen rövid távon a kis- és középvállalkozások sérelmesebbnek érzik azt, hogy kevesebb állami megrendelés van, kevesebb, kisebb mértékben költekezik az állam, mert azért a közbeszerzéseknek is, ha jól emlékszem, kétharmad részben azért a hazai kkv-k a nyertesei. Tehát hogyha kevesebb ilyen forrás van, akkor az ő piaci részesedésük is csökken ezzel. Ugyanakkor középtávon ennek az előnye már megjön a működés stabilitásában.
Tehát a kettősségre visszatérve, külön-külön, minden egyes kkv kemény harcot, kemény piaci harcot folytat a fennmaradásáért, a működéséért, a prosperitásáért. Ebben vannak nyertesek szép számmal, egyértelmű sikertörténetnek tekinthető az evások köre azzal együtt, hogy ők is természetesen sérelmesnek érezték, hogy a korábbi nagyon kedvező evakulcs egy kicsit reálisabb szintre emelkedett. Tehát a piaci harc eredményeként vannak, akik előre tudnak lépni, és van egy hányad, aki nem bírja a piaci versenyt. Azt hiszem, hogy igazából a gazdaságpolitikának a célkitűzése, egy patrióta gazdaságpolitikának a gerincében - mint ahogy így is szerepel - az áll, hogy a működési feltételek a sikeresek számát növeljék, és a kiszolgáltatottságukat csökkentsék.
(15.00)
Nem vagyok benne biztos, hogy az egyéni visszaemlékezésnek ez a helye, a parlament általános vitája, de szeretném elmondani, hogy 2003-ban akkora egyetértés volt itt, a parlamenti patkóban a kkv-k fejlesztését illetően, hogy az erre vonatkozó országgyűlési határozati javaslat eggyel több szavazatot kapott, mint az uniós csatlakozásunk. Egymás után történt a két szavazás, és az uniós csatlakozás 366, míg a vállalkozásfejlesztési országgyűlési határozati javaslat 367 szavazatot kapott. Meg tudtam jegyezni, mert az utóbbinak én voltam az előterjesztője.
Azt hiszem, hogy ez az a gazdaságpolitikai terület, amely mindkét oldal támogatását kell hogy bírja. Ez nyilvánult meg valószínűleg a határozati javaslat szavazásánál is. A gazdasági bizottság 13 igen szavazat, 9 tartózkodás mellett javasolta mindkét jelentést, illetve határozati javaslatot elfogadásra.
Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
