MOLNÁR ALBERT
MOLNÁR ALBERT
MOLNÁR ALBERT, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság a február 12-i ülésén tárgyalta meg az előttünk fekvő jelentéseket. A többség alapvetően elfogadta és általános vitára alkalmasnak tartotta az anyagot. Most az a feladatom, hogy beszámoljak arról, a bizottságban mi történt. Gyakorlatilag egyfajta változás történt, hisz 2002-ben, ha úgy vesszük, 622 ezer működő vállalkozás volt, a 2006. év végére ez 677 ezerre növekedett. Ha most azt nézzük, hogy a két kormányzatnál mennyi működő vállalkozás volt, akkor itt mindenképpen 50 ezerrel több a vállalkozások száma, és valamennyien kivehetjük ebből a 66 oldalas igen részletes anyagból a pozitív tendenciákat, és valaki kivehetné a negatív tendenciákat. Azt gondolom, hogy épp a kis- és középvállalkozások fontosságára tekintettel nem kellene ilyen kisstílűen hozzányúlni ehhez az anyaghoz, hanem egy kicsit olyan fejjel vizsgálni ezt, hogy valóban melyek azok a tényezők, amelyek megváltoztatása szükséges ahhoz, hogy a kis- és középvállalkozások előre tudjanak jutni.
Az előbb a fideszes képviselők felsoroltak néhány olyan adatot, amely valóban egy picit kevesebb. Ha arányokat nézünk 2002-től, megállapítható, hogy mind a bruttó hazai termék vonatkozásában, az árbevétel vonatkozásában, a foglalkoztatott létszám vonatkozásában gyakorlatilag azonos arányok alakultak ki a kis- és középvállalatok, valamint a nagyvállalatok között. Ha azt mondjuk, hogy a magyar nagyvállalkozói kör jól alkalmazkodott a világgazdaságban lévő globalizációs folyamatokhoz, akkor ezen táblázat alapján mindenképp azt kell hogy mondjuk, dicséret illeti a magyar kis- és középvállalkozókat, hiszen megtartották azokat az arányokat a nagyokkal szemben, amelyeket, mondjuk, 2002-ben is elfoglaltak. Tehát azt gondolom, hogy ez egy fontos momentum.
2003-tól, 2004-től egy újfajta gondolkodás kapott teret, mégpedig nem halat adni, hanem hálót adni, és nem néhány vállalkozást sok pénzzel segíteni, hanem nagyon sok vállalkozást inkább egy jó üzleti környezettel, több tízezer vállalkozás jutott hozzá ehhez. Próbáltam összeszámolni a támogatások struktúráját, irányát: Munkaerő-piaci Alap, Hitelgarancia Zrt., MFB, Gazdasági Minisztérium, Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, és sorolhatnám az összes többi olyan szervezetet, amely számtalan pályázatot írt ki, és itt bizony az összes nyertes pályázó, ha a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium kisvállalatait is belevesszük, 630 ezer vállalkozás nyert nagyon jelentős pénzt. Tehát sok pénzről, ezermilliárd fölötti pénzről van szó.
Azt gondolom, nem ezzel van baj, és mégis, ha kimegyünk a kisvállalkozók közé, azt mondják, hogy a működési feltételeiket nem érzik jónak. Azt gondolom, hogy erről kell beszélnünk. Mire gondolok, és mik vetődtek fel a bizottsági ülésen? Bizony a 2006. év második felében, 2007-ben a szerintem a gyenge hazai vásárlóerő az, ami elsősorban befolyásolta a kisvállalatok helyzetét, a közbeszerzésben elfoglalt helyük, a szakemberhiány alapvetően.
(15.20)
És valamiről soha nem beszélünk, ez pedig az a kereslethiány, amely igazából az állami vásárlások visszafogásával függ össze, vagy azzal függ össze, hogy a kis- és középvállalatok, nem azt mondom, hogy teljesen alkalmatlanok, de nagyrészt alkalmatlanok arra, hogy megszerezzék azt a piaci tudást, ami az exportra való képességet alátámasztja. Azt gondolom, hogy ezekben a kérdésekben van mit tennünk, és ezekben a kérdésekben kell előrelépnünk.
A költségvetési és pénzügyi bizottság többsége általános vitára alkalmasnak találta, és az általam elmondottakkal - tehát közbeszerzésben való előrelépés, a járulékok, adóterhek mértékének és kiszámíthatóságának javulásával, a hazai vásárlóerő bővítésével, illetve az oktatással - látja, gondolja úgy, hogy javíthatunk ezen vállalati kör helyzetén, ezért általános vitára alkalmasnak tartja, és javasolja az Országgyűlésnek, hogy ezt fogadja el.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
