DR. RÉTVÁRI BENCE
DR. RÉTVÁRI BENCE
DR. RÉTVÁRI BENCE (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Felvetődött annak a kérdése, hogy az állami kényszer mennyiben tudja pótolni a szabad elhatározást, a szabad akaratot, és az elterelés kapcsán mi hatékonyabb.
Nyilvánvalóan hatékonyabb, ha valaki együttműködik, és ha valaki kvázi önszántából veti alá magát egy ilyen kezelésnek. De ne feledjük el, hogy a hatályos büntetőjogi szabályozás szerint megúszhatja, illetve nem kell a büntető szankciót elviselnie annak, aki akár a csekély mennyiség hússzorosát is magánál tartja, de vállalja, hogy az elterelésben részt vesz. Tehát elég nagy az a volumen, amely lehetőségként az elkövetők előtt áll: egy hússzoros szorzó azért elég széles horizont ebben a témakörben.
Ha tehát azt nézzük, van-e joga az államnak ilyenre kényszeríteni vagy nincs, illetve egy ilyen lehetőséget felkínálni, én úgy gondolom, igenis fontos az állami kényszer e mögött az elterelés mögött. Hiszen nemcsak annak a személynek a személyes ügye az, hogy ő drogfogyasztó: ez a környezetére kihat, mind a szűkebb, mint a tágabb környezetére. A szűkebb környezetében akár a droghoz való pénzszerzés kapcsán, a drogbűnözés kapcsán nagyon sok olyan vetülete van ennek a kérdésnek, ami teljesen független, és olyan emberekre is kihatással van, akihez betör, akitől lop vagy bármilyen pénzt elvesz a drog fedezetéül, akik erről nem tehetnek, tehát a nevelés során nem találkoztak velük. Ugyanígy balesetokozás kapcsán; a büntető törvénykönyv az alkoholfogyasztással együtt szabályozza az egyéb bódító hatású szerek hatását akár vezetésre, akár másra. Illetőleg kihat az egész környezetére, lehet ez lakókörnyezet, közösség, iskolai környezet; mind-mind megsínyli azt, ha valaki drogfogyasztó.
Tehát ez a probléma kétirányú: egyrészt a személy szempontjából, az ő mentális és testi leépülése szempontjából, másrészt a közössége szempontjából. Éppen ezért indokolt, hogy mindkét szempontból, de főleg a közösségi szempontból fenntartsuk annak a lehetőségét, hogy az állami kényszer is ott legyen emögött, és ne csak személyes elhatározáson múljon az, hogy valaki az elterelésnek és az ilyesfajta kezeléseknek aláveti magát, amiben egyetértek, hogy azokat nyilván szegmentálni és javítani kell.
Köszönöm. (Pettkó András tapsol.)
