GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen. Természetesen köszönöm Spiák képviselő asszonynak, hogy elmondta ezeket a dolgokat. Alapvetően, azt gondolom, van képem az elterelés intézményrendszeréről, de azért talán fontos volt, ha nem is számomra jelentett ez új információt, hogy ezek a mondatok elhangzottak a Házban.
Ne legyen félreértés ebben a kérdésben: én nem arról beszéltem és beszélek, hogy azt az intézményrendszert, amely a kezeléseket végzi jelenleg az elterelés keretében, azt meg kellene szüntetni, fel kellene számolni, és a helyét be kellene hinteni sóval. Én arról beszéltem, hogy az elterelés intézményrendszerének bizonyos elemeit - és ezt nemcsak én mondom, hanem az ebben részt vevő szakemberek egy része is ezt mondja - érdemes átgondolni, végiggondolni. Például azt, helyes-e belekényszeríteni egy ilyen eljárásba olyan embereket, akikre a felvilágosítás igazából különösebb hatással nincs, mert tisztában vannak az információkkal; nem veszélyeztetettek olyan értelemben, hogy alkalmi jellegű szerhasználók, évente egyszer-kétszer, néhányszor nyúlnak kábítószerekhez; orvosi kezelés nem indokolt az esetükben, és adott esetben elfoglalnak ilyen jellegű helyeket, amit az állam egyébként komoly költségvetési forrásokkal támogat. Ezt tehát egyrészt érdemes végiggondolni.
Másrészt az egészet abban a tekintetben érdemes végiggondolni, hogy hogyan működik ez a rendszer. Nálam ehhez a kérdéshez sokkal, de sokkal jobban értő szakemberek azt mondják, hogy a leszoktató jellegű kezelések akkor tudnak valóban hatékonyan működni, ha az az ember, aki szeretne megszabadulni ettől a problémától, megtette azt a legfontosabb, első lépést, hogy eldönti azt, hogy le akar erről szokni. Sokan vitatják a szakértők közül, hogy az állami jellegű kényszer ebben az esetben ezt a személyes döntést tudja-e helyettesíteni vagy ki tudja-e váltani. Ez a szakmai körökben is vita, hogy azzal, hogy az állam belekényszerít embereket ilyen helyzetekbe, el tud-e érni bármilyen hatást.
Köszönöm.
