ÁGH PÉTER
ÁGH PÉTER
ÁGH PÉTER (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. “Ostoba politikai kampány” - hallhattuk Arató Gergely korábbi felszólalásában, és a mostaniban is erre utalt. Én azt gondolom, hogy ostoba politikai kampány nem most folyik, hanem folyt 2006-ban, amikor például az államtitkár úr is ostobának nézte a választókat, a fiatalokat, és kijelentette - 2006. február 14-ei újsághír -, hogy a szocialista politikus szintén nemet mondott a tandíjra, azt is elmondta, hogy az új felsőoktatási törvény azt is rögzíti, hogy 12 félév ingyenes az államilag finanszírozott képzésben. Államtitkár úr, ön ostobának nézte a fiatalokat és a magyar választópolgárokat is.
Az azóta kialakult helyzetet lehet persze magyarázni. Lehet magyarázni, hogy miért csökkent a felsőoktatásba jelentkezők létszáma. A számok önmagukért beszélnek. 24 ezerrel kevesebben adták be a felvételi jelentkezési lapjukat 2007-ben, mint 2006-ban. Nemhiába, hiszen ha megnézzük a magyarországi tandíj mértékét, akkor azt láthatjuk, hogy lassan már olcsóbb Franciaországban tanulni, mint idehaza. Ha kiszámoljuk, hogy mennyi a havi minimálbérből kifizethető tandíj mértéke, akkor azt láthatjuk, hogy Franciaországban öt és fél év, míg idehaza alig fél év. Azt gondolom, hogy ezzel egyértelmű a helyzet. Az önök kormánya azt üzeni a fiataloknak, hogy ha nem gazdag szülők gyermeke vagy, akkor ne akarj továbbtanulni.
Az elmúlt napokban az országot jártam. Több megyében is találkoztam fiatalokkal, városvezetőkkel. A városok vezetői mindenhol hangsúlyozták, hogy rendkívüli módon megnehezült a vidéki fiatalok bejutási lehetősége, esélyegyenlőségi lehetősége, hiszen az ő városukban is csökkent a felsőoktatásba jelentkezők száma. A fiatalok, egyetemisták pedig arról számoltak be, hogy egy hazug, lenéző érvelést tapasztalnak a kormánypártok részéről velük szemben.
Nézzünk egy-két érvet, amelyet önök hangoztatnak és a tényeket! Túl sok az egyetemista - ezt lehet hallani az önök kommunikációjából. Nem igaz, hiszen az OECD-országokban a felsőoktatásban végzettek aránya átlagosan 26 százalék. Ehhez képest hazánk jelentősen elmarad a 17 százalékos értékkel.
Túl sok az ingyenélő egyetemista - ezt is lehet hallani. Tulajdonképpen az államtitkár úr most is erről beszélt az iménti felszólalásában. A gyerekek egyetemi tanítása eddig sem volt ingyenes. Tudtuk, hogy a felsőoktatási lét magas terheket ró a családokra. A kutatások szerint az egyetemisták havi megélhetési költsége - tudom saját tapasztalat alapján - 80-90 ezer forint. Látom, hogy az ismerőseimnek, a barátaimnak ez milyen nagy nehézségeket jelent.
Túl sok az ingyenélő egyetemista, aki tíz év alatt végzi el az egyetemet - ezt is lehet folyamatosan hallani. Eddig is csak 13 félévet finanszírozott az állam, azon felül fizetni kellett.
Kevés a szakmunkás, akire sokkal nagyobb szükség lenne - ezt is mondták a fiatalok érvként, amelyet önöktől hallanak, és ami alapján feleslegesnek tűnnek. Ugyanakkor fontos leszögezni, hogy nem azért kevés a szakmunkás, mert sok az egyetemista. Teljesen abszurd a kőművesek, ácsok hiányát a jogász- vagy orvoshallgatók számával magyarázni. Továbbá tegyük hozzá azt is, hogy a KSH adatai szerint a szakmunkások körében magasabb a munkanélküliség, mint az egyetemi végzettséggel rendelkezőknél.
Végül azt is folyamatosan halljuk, hogy túl sokat költ az ország a felsőoktatásra. Nem igaz, hiszen a magyar adatok az OECD-országok átlaga közelében vannak. A hallgatók fele ma is fizet tandíjat, tudjuk, költségtérítéses képzésben. Az ő tapasztalatuk bizonyítja, hogy fizetési kötelezettségük egyáltalán nem erősíti megrendelői pozíciójukat a felsőoktatásban. Fizetnünk kell a buszbérletért és a vonatjegyért is, de ettől még nincs befolyásunk arra, hogy a menetrendet betartva közlekedjenek, vagy tisztábbak legyenek a járművek.
Emellett azt is lehet hallani, amikor a tandíj mellett érvelnek, hogy a legjobb 15 százalék be tud kerülni ingyenes képzésbe. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy pont a szegények azok, akik ki tudnak ebből szorulni, hiszen nekik a felsőoktatás mellett el kell menni dolgozni, hogy elő tudják teremteni azt a bizonyos 80-90 ezer forintot. Ha pedig dolgozik, akkor már eleve kevesebb ideje jut arra, hogy a tanulással tudjon foglalkozni, és be tudjon kerülni ebbe a bizonyos 15 százalékba.
Államtitkár úr, azt kell hogy mondjam, önök használnak ebben a kampányban ostoba érveléseket. Jó lenne már végre, ha észrevennék, hogy az önök politikája semmi másról nem szól a tandíj kapcsán, mint hogy ha nem gazdag szülők gyermeke vagy, akkor ne akarj továbbtanulni, ugyanis a továbbiakban már ezen tények alapján nem a diákok szorgalmán és tehetségén múlik a továbbtanulás lehetősége, hanem a szüleik pénztárcájától függ.
Köszönöm szépen. Ezt a politikát kell elutasítani március 9-én. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)
