DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI
DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI
DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Az a módosítás, ami önök előtt fekszik, a családok támogatásáról szóló törvénynek - ahogy hallották - egy egyéni képviselői módosító indítványa, amely ennek a törvénynek a gyermeknevelési támogatásról szóló részéhez kapcsolódik.
Mi is ez a gyermeknevelési támogatás, vagy ahogy a köznyelv olyan találóan elnevezte, főállású anyaság? A gyermeknevelési támogatás, ez az intézmény a gyes mellett Európában, vagy mondhatnám: a világon is egyedülálló segítséget nyújtott 1993 óta a kismamák részére, hogy azokban a családokban, ahol három vagy ennél több gyermeket nevelnek, és a legkisebb gyermek a hároméves korát betöltötte, de még a nyolcat nem érte el, akkor ezt a gyermeknevelési támogatást a szülő igénybe véve otthon maradhatott a gyermekeivel úgy, hogy ha bizony nem is kapott ezért havonta olyan sok ellátmányt, magas összeget, azért egy jogviszonynak, munkaszerzési jogviszonynak számított, tehát beszámított a nyugdíjába, és így nevelhette otthon a gyermekeit.
Az első szabályozás, ami, mint mondottam, ’93-ban volt, az úgynevezett szociális törvény keretein belül alakult ki, és bizony a főállású anyaságra még mindenféle feltételeket írt elő. Nevezetesen, egy biztosítási jogviszonyt; ez azt jelentette, hogy az igénybevétel előtti két évben legalább 180 napos biztosítása kellett legyen a kismamának, illetve még jövedelmi tesztet, jövedelmi előírásokat is tartalmazott, mert csak egy bizonyos jövedelemhatár fölött járt, ha jól emlékszem, akkoriban az öregségi nyugdíjminimum háromszorosa volt ez a jövedelemhatár, ha a fölött volt, már nem állapították meg, az alatt vehette igénybe az anyuka ezt a támogatást.
Természetesen, ahogy alakult az élet és alakult a világ, alakult a szabályozás is, először 1996-ban történt egy olyan módosítás, amelyben ezt a kötelező biztosítást eltörölte a törvény, majd 1999-től a főállású anyaság, a gyermeknevelési támogatás alanyi joggá vált.
Népszerű volt és népszerű ma is ez a jogintézmény az anyukák körében. A számadatokról csak annyit, hogy amikor bevezetésre került, akkor 12 ezren, a mai nap pedig 50 ezren veszik már igénybe ezt a lehetőséget.
(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Az 1998. évi LXXXIV. törvény vette át ennek a jogintézménynek a szabályozását, tehát immáron nem a szociális törvényben szerepel, hanem az úgynevezett családok támogatásáról szóló törvényben. Ez a törvény tartalmazta azt a további korlátot, hogy abban a családban, ahol az anyuka főállású anyaságin van, tehát gyermeknevelési támogatásban részesül, ott a kisgyermekek az intézményeket, a nappali intézményeket, gyermekintézményeket öt órán túl nem látogathatják. Tehát volt egy olyan korlát, amely öt órában szabta meg az intézményi tartózkodás lehetőségét.
Bizony, valljuk be, meglehetősen szigorúra sikeredett ez a szabályozás, olyannyira, hogy beszélgetések és különböző viták hatására 2008. január 1-jétől a kormány már egy kormányrendeletben kibővítette a kivételeknek a körét, felsorolta taxatíve, hogy mely esetekben nincs szükség arra, hogy ezt az ötórás korlátot betartsuk, tehát tovább maradhat a gyermek. Itt különösen persze azokról a gyerekekről van szó, akiknél az intézményi ellátás, a közösség, a megfelelő táplálkozás bizony ezt indíttatta, hogy ezt az időt lehetőség szerint ne csökkentsük.
A mostani szabályozás, ami még itt a módosítás előtt önök előtt van, a mostani szabályozás szerint az iskoláskorú gyermekeknél, a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülőknél, a védelembe vett gyermekeknél és azoknál van ez a kivétel az ötórás korlát alól, akik nem a lakóhelyükön veszik igénybe az ellátást, és csak akik ezen kategóriák egyikébe sem tartoznak, óvodások, bölcsődések, az ő esetükben maradt még meg ez az ötórás korlát. Mondhatnám azt, hogy majdhogynem a többség számára ezt a korlátot már sikerült a különböző szabályozások útján eltörölni.
Most mégis itt van önök előtt ez az indítvány, aminek az a lényege, hogy a meglevő korlátot is bontsuk el, és azért, mert talán az a legfontosabb ebben a főállású anyaság intézményében, hogy nem azért hozta létre annak idején a jogalkotó, hogy ezzel kiváltsa a gyermekintézmények forgalmát, hogy ezzel azt mondja a szülőnek, hogy ne is vidd a gyermeket óvodába, napközibe, hanem maradj vele kizárólag otthon, egyikkel, másikkal, harmadikkal, negyedikkel, hanem azért hozta létre, hogy ezzel is tiszteletét és elismerését fejezze ki a gyermeknevelés miatt.
Ha további megbecsülésünket szeretnénk kifejezni még inkább a gyermeket nevelő szülőknek, akkor bizony azt is végig kell gondolnunk, hogy ez az ötórás korlát nem akadályoz-e olyan családokat, amelyek időnként, de akár rendszeresen is arra szorulnának, hogy igénybe vegyék ezeket a gyermekintézményeket öt órán túl is, mert a beszélgetések során nemegyszer bukkant fel olyan probléma, hogy például a nagyobbik gyermeket nyelvórára kell vinni délután, és bizony ezért a kisebbiket az óvodában vagy fel kell költeni, vagy nem is lehet lefektetni, hogy aztán az anyuka magával cipelje őt is. És legyünk őszinték, ebben az esetben bizony nem valósul meg az a cél, ami miatt ez a gyermeknevelési támogatás annak idején létrejött.
(15.10)
Az előterjesztők szándéka az, hogy bontsuk el ezt a korlátot, és semmiféle ilyen megkötés ne legyen a kismamáknak, a szülőknek, szabadon vehessék igénybe ezt a lehetőséget.
Szeretnék köszönetet mondani nemcsak a kormánypárti képviselőtársaimnak, hanem az ellenzék padsoraiban ülőknek is, mert ez az indítvány a szociális bizottság ülésén teljes egyetértésével találkozott valamennyi képviselőtársamnak, és arra szeretném kérni az Országgyűlés valamennyi képviselőjét, hogy amikor a végszavazásra kerül a sor, támogassák ennek a módosító indítványnak az életbelépését.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)
