ARATÓ GERGELY
ARATÓ GERGELY
ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Mindig óvatosnak kell lenni, ha itt a parlamentben politikusként történelmi kérdésekről szólunk, hiszen bizony-bizony a napi politikai harcokban az a távlat nem mindig van meg, amit képviselő úr is oly joggal és teljesen indokoltan kér számon. Azt gondolom, azt hiszem, és engedje meg, képviselő úr, hogy ezt csak óvatosan, ha tetszik, magánvéleményként mondjam, hiszen valóban azt gondolom, nem a parlamentben kell eldönteni, hogy Trianont nem lehet, nem szabad előzményei nélkül vizsgálni, nem szabad anélkül vizsgálni, hogy számot vetnénk azzal az időnkénti vaksággal és felelőtlenséggel, amellyel akár éppen itt, ebben a Házban is az akkori magyar uralkodó elit bánt a nemzetiségekkel, bánt a nemzetiségi kérdéssel a XIX. század második felében. Mint ahogy azt sem szabad soha elfelejteni, hogy hova vezetett az az út, amelyen Magyarország elindult a bécsi döntésekkel, mi volt az áruk ezeknek a döntéseknek, mi volt az ára a Don-kanyarban elpusztított százezrek esetében, mi volt az ára Magyarország német megszállásával, mi volt az ára a holokauszttal, és mi volt az ára a Párizsban még a korábbiaknál is szigorúbban meghúzott határokkal.
Azt gondolom tehát, képviselő úr, miközben egyetértünk azzal, hogy a magyar múltnak ezeket a fontos, lényeges pontjait ismerni kell, és nekünk mint oktatási kormányzatnak az a dolgunk - ha képviselő úr nyomon követi a Nemzeti alaptantervet vagy az érettségi követelményeket, akkor ezt láthatja -, hogy a történelemoktatásban valóban szerepeljenek ezek a nagyon fontos történelmi események, és módot kapjanak a diákok arra, hogy megértsék, átérezzék ezeket a nagyon ellentmondásos szempontokat, még akkor is, ha ezekről a kérdésekről nem lehet ilyen vagy olyan igazságot könnyedén kijelenteni, nem lehet egyértelmű fekete-fehér képet rajzolni.
Azt gondoljuk tehát, hogy a diákoknak ismerniük kell a múltat, de azt is gondolom és ez is fontos, nem járhatunk úgy, hogy mindig a múltba révedünk, mindig a múlt sérelmein rágódunk, mindig a múlt egyébként gyakran valóban igazságtalan döntéseivel szemben keresünk jogorvoslatot, keresünk kárpótlást. Mert nem ez hoz megoldást. Nem ez hoz megoldást az ország, a magyar nemzet egésze számára, de nem ez hoz megoldást a határon túl élő magyar közösségek számára sem.
Legyen számunkra példa a német-francia megbékélés, legyen számunkra példa az Olaszország és Ausztria között létrejött megbékélés. Ezek nem voltak könnyű megbékélések. A Dél-Tirolban élő német ajkú osztrák lakosság helyzete - képviselő úr is tudja - hosszú évtizedek küzdelme és munkája után rendeződött úgy, hogy ma már sok szempontból megnyugtatónak tekinthető. De azt gondolom és azt hiszem, hogy az jelent egyedül megoldást, ha nem a múltba, hanem a jövőbe nézünk elsősorban, és az adott körülmények, az adott lehetőségek között keresünk jobb megoldásokat.
Az Európai Unió - ebben egyetértek képviselő úrral - önmagában nem jelent megoldást. De lehetőséget teremt arra, hogy az Európai Unión belül lévő országok között éljünk azzal a nagyon sokfajta együttműködési lehetőséggel, azzal a nagyon sokfajta kinyíló úttal és megoldással, amelyik könnyebbé teszi a kapcsolattartást, könnyebbé teszi a gazdasági kapcsolatok építését, könnyebbé teszi az együttműködést, és könnyebbé teszi azt is, hogy szabadon áramolhasson a kultúra, az oktatás. Más eszközökre, sok szempontból nehezebb problémákat megoldó eszközökre van szükség az Európai Unión kívül maradt magyar közösségek esetében, hiszen az Európai Unión kívüli sok-sok gonddal küzdő államokban is élnek magyar közösségek, és az a sok gond, ami ma Ukrajnát vagy Szerbiát jellemzi, óhatatlanul különösen ráveti árnyékát az ottani magyar közösségekre. De azt látom, azt gondolom, hogy ezeknek az országoknak az esetében is a szívós, kitartó együttműködés, a közös megoldások keresése hoz lehetőséget, hoz megoldást.
Abban pedig teljesen egyetértek képviselő úrral, hogy a magyarországi magyar politikának az a dolga, hogy segítse és támogassa a határon túli közösségeket, és nem dolga az, hogy irányítani akarja őket, az pedig kimondottan káros, ha a megosztásukra törekszik. Ezért alakítottuk át úgy a támogatási rendszereket, hogy ezekben a támogatási rendszerekben - a Szülőföld Alapban és az ehhez kapcsolódó rendszerekben - ne kézből Budapestről osztogassunk forrásokat, hanem a határon túli magyar közösségek vezetői, képviselői legyenek abban a helyzetben, hogy együttműködést teremtve, közösen találhatjuk ki azokat a szabályokat, amelyek aztán támogatást nyújtanak ezeknek a kulturális, oktatási és egyéb szükségleteknek a kielégítésére.
Én azt gondolom tehát, hogy nagy óvatossággal, de kellő határozottsággal kell képviselnünk és támogatnunk a határon túli magyar közösségeket annak érdekében, hogy saját maguk megerősödhessenek és eredményesek lehessenek.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)
