DR. SEMJÉN ZSOLT
DR. SEMJÉN ZSOLT
DR. SEMJÉN ZSOLT (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hatvan évvel ezelőtt, 1948. június 3-án kezdődött a pócspetri ügy, amelynek következményeképpen néhány nappal később a Rákosi-diktatúrát kiszolgáló országgyűlési többség sürgős eljárásban államosította az egyházi iskolákat.
Pócspetriben szervezett provokáció történt. A rendőrség és az ÁVO több településen is előkészített hasonló provokációt, de végül is Pócspetriben hajtották végre. A provokátorok félrevezették a falu népét, elhitették velük, hogy a községi vezetés dönt arról, állami kézbe kerül-e az iskolájuk, vagy megmarad egyházinak. Az emberek a hitoktatásért, az erkölcsi nevelésért aggódtak, ezért akarták, hogy egyházi maradjon az iskola, és ez nemcsak Pócspetriben volt így, hanem az ország túlnyomó többségében.
Gerjesztett hangulatban a fiatal községi rendőr megijedt, és puskatussal akarta elverni az embereket a községháza lépcsőjéről. Ekkor bekövetkezett a szerencsétlenség. A puskatussal hadonászó fiatalember fegyvere elsült, és mivel maga felé fordította, önmagát találta el. A hívás nélkül megjelenő államvédelmisek bekerítették, a külvilágtól elzárták, és napokon át terrorizálták a falut. A helyi emlékezet szerint a terror napjaiban megfordult a helyszínen a belügyminiszter, Kádár János is. Sok embert félholtra vertek, többeket örökre megnyomorítottak, mire összeállt a koncepciós történet. Eszerint a községi plébános bujtotta fel a falu békés népét, a kialakult verekedésben pedig a volt horthysta tiszt, akkori községi írnok lelőtte a népi demokrácia helyi őrét, a rendőrt.
Hazugság volt az első szótól az utolsóig. De az uszító baloldali sajtónak nagyon is kapóra jött. A Szabad Nép fejeket követelő cikkét Vásárhelyi Miklós jegyezte. A népi demokrácia őrei mind-mind a “fekete reakcióról” szónokoltak. Asztalos János plébánost és Királyfalvi Miklós községi írnokot halálra ítélték. Asztalos másodfokon kegyelemből életfogytiglant kapott, ’56-ban emigrált; a harmadrendű vádlott Som Lajost, a községi római katolikus elemi iskola tanítóját életfogytiglanra ítélték, 1972-ben szabadult.
Rákosiék az 1947-es választások előtt azt hazudták, hogy soha nem fogják államosítani az egyházi iskolákat, és a kisgazdapártba beépített kriptokommunista Ortutay Gyula miniszter még 1948 tavaszán is hangsúlyozta, ezen a helyen, az Országgyűlésben, hogy nem tervezik az egyházi iskolák államosítását. Aztán a tanév végén, a nyári szünet elején megtették, amit évekig tagadtak. Az Országgyűlésben sürgős tárgyalásban, egy nap alatt áterőltetett 1948. évi XXXIII. törvénycikk csapás volt a magyar jövőre. Világszínvonalú intézmények tűntek el, nagyszerű tantestületeket kergették szét.
Itt, az Országgyűlésben Slachta Margit és Barankovics István beszéde alatt folyamatosan közbekiabáltak, az ellenzéki szónokokat gyalázták. Ugyanakkor a néphangulat csillapítására szemrebbenés nélkül ünnepélyesen megígérték, hogy a hitoktatás az állami iskolákban csorbítatlanul folytatódni fog. A valóságot ismerjük. Az Országgyűlés elnöke nem vette át Slachta Margittól a több ezer tiltakozó táviratot, a képviselőnő által beterjesztett határozati javaslatot visszautasította, sőt a jegyzőkönyvből is töröltette. Az akkor házelnököt Nagy Imrének hívták, és napra pontosan tíz évvel ezután a saját akkori párttársai akaszttatták föl. A történelem a bizonyíték rá: ha a jogtiprás gyakorlattá válik, akkor senki sincs biztonságban, sem az emberek, sem az ellenzék, de előbb-utóbb a jogtipráshoz asszisztálók sem.
Tisztelt Ház! Emlékezzünk és vonjuk le a tanulságokat!
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)
