RÓZSA ENDRE
RÓZSA ENDRE
RÓZSA ENDRE (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Parlament! Az elmúlt hét végén köszöntöttük a pedagógusokat. Itt nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy köszöntsem kolléganőimet és kollégáimat, azokat a dolgozókat, akik a magyar oktatás- és nevelésügyben dolgoznak. Rohanó világunkban jólesik megálljt parancsolni magunknak, és azt mondani: köszönjük.
Tisztelt Parlament! Az ünnephez hozzátartozik a köszöntés és a legkiválóbbak elismerése, elismertetése. Nemrégen egy kis alföldi faluban, Kondoroson voltam feleségemmel. Egy közel nyolcvanéves tanító nénivel beszélgettünk, aki büszkén mutatta oklevelét, amely arról tanúskodott, hogy ő a település díszpolgára. Szólt egyéb elismeréseiről is, és bölcsen fogalmazta meg: nem elég jól dolgozni, hanem olyan emberekre is szükség van, akik észreveszik a mások jó munkáját, és képesek kimondani a mások nevét. Szavai még mindig a fülembe visszacsengenek. Életem során én találkoztam olyan emberekkel, akik mondták a nevemet, mondta.
Tisztelt Parlament! Pedagógusnap alkalmából úgymond több ezer kollégám nevét mondták ki. Az első köszöntés azoknak jár, akik egy emberöltőt töltöttek a katedrán, és ez volt számukra az utolsó tanév. Köszöntöm azokat, akik magasabb szintű kitüntetésben részesültek, külön köszöntöm azokat, akik ma első alkalommal vehetik át a Teleki-díjat. Az oktatási kormányzat által ez évben alapított díjat Hiller István miniszter úr fogja átnyújtani az első száz kitüntetettnek.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a tanév az oktatásügy tekintetében kiemelkedő jelentőségű. Márciusban került meghirdetésre az “Új iskola, új tudás” program, a Teleki-díj is ennek a programnak a része; szép példája annak az új cselekvési szándéknak, amelyet meghirdettünk. Márciusban bejelentésre került a díj alapítása, májusban meghirdetésre került, júniusban immáron pedig már átadásra. Bár az “Új iskola, új tudás” program nem a pénzről szól, de tudnunk kell, hogy 2009-től három éven keresztül 130-130 milliárd forint jut többletforrásként a közoktatásnak. A 2002-es 50 százalékos közalkalmazotti béremelést követően most már az oktató-nevelő munka egy-egy szakaszára, képzési területére, az itt folyó munka minőségi szerepének az elismerésére is jutnak források. Komoly elhatározást jelent az, hogy az integrációs programokra 36 milliárd forintot biztosítunk, a minőségi bérpótlékra 3 milliárd forintot, a hátrányos helyzetű gyerekkel foglalkozó pedagógusoknak pedig 5 milliárd forintot. A “Magyar géniusz” programra 10 milliárd forint lesz betervezve.
Rendkívül fontosnak tartom a programnak azt a megfogalmazását, hogy az intézményvezetők pótlékát is emelni kell. Több mint jelzésértékű az az elhatározás, hogy évente 25 pedagógus kapjon kutatótanári ösztöndíjat.
(9.30)
Nem szabad hitviták részévé tenni a digitális táblákat sem. Véleményem szerint ez is egy oktatási eszköz a többi közül, amely a kor színvonalán óriási segítséget biztosít a pedagógusoknak. De sem az oktatási mozzanatban, sem az oktatás egészében nem helyettesítheti és nem léphet a pedagógusok helyébe.
Tisztelt Képviselőtársaim! Bizonyára mindannyiunknak vannak olyan emlékei a pedagógusnapról, amelyre szívesen gondolunk vissza. Az első átélt pedagógusnap számomra kitüntetéssel kezdődött. Máig előttem van az a kép, ahogy körülvesszük a dobogón álló tanító néninket, és kézfejünket rázva jelentkezünk, hogy tekintetével ránk mutasson, és minket érjen az a megtiszteltetés, hogy segíthetünk neki hazavinni azt a töméntelen mennyiségű virágot, amit tőlünk kapott. Az iskolától Csomós tanár néni lakása kétszáz méterre volt, mégis ez volt számunkra a legszebb díszmenet, melyet valaha is megtehettünk, hiszen mindenki láthatta, hogy nekünk van a legcsodálatosabb tanító nénink.
Gimnazistaként szintén volt hasonló elismerésben részem, biológia-tanárnőm, Ági néni mondata így hangzott: na, fiúk, megengedem, hogy hazakísérjenek, és hozzák a virágokat. A vele folytatott beszélgetések meghatározóak voltak abban, hogy pedagógus lettem.
Hallgató koromból tisztelettel gondolok vissza Lajos bácsira, aki a botanika szeretetén túl hallatlan humánumra és alázatra tanított minket. Ő ezzel a gondolattal bocsátott útra bennünket a pedagóguspályára: légy boldog, boldoguljál és boldogítsál!
Első igazi pedagógusnapunkat feleségemmel mint pályakezdők Mezőtúron éltük meg. A család összes virágvázája kevés volt ahhoz, hogy elhelyezzük a tanítványoktól kapott virágokat. Napjainkban ennyi virág jobb esetben egy egész tantestületnek jut.
Nem csak a virág kevesebb - a jó szó, a köszönet is megfogyatkozott. Ezért is kell tudnunk kimondani azt: köszönjük.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
