DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Talán nem túlzás azt állítani, hogy a rendszerváltozás óta az 1994. évben elfogadott, termőföldről szóló törvény hatálybalépését követően nem volt olyan agrártörvény, amely olyan alapvetően megváltoztatja az agrárvilág tulajdoni és használati viszonyait, az agrárgazdaság szerkezetét, és ezen keresztül mintegy másfél millió magyar állampolgár gazdasági lehetőségeit és életminőségét, mint a most tárgyalásra került T/5883. szám alatt beterjesztett, az egységes mezőgazdasági támogatási rendszer bevezetéséről és működéséről szóló törvényjavaslat.
Az elfogadott termőföldtörvény és a jelenleg előttünk lévő törvényjavaslat, bár lényegében azonos területet szabályoz, különbözősége abban van, hogy míg a termőföldről szóló törvény szabályozásának központi figurája a földtulajdonos, addig az egységes mezőgazdasági támogatási rendszer a földhasználó jogait, kötelezettségeit és lehetőségeit szabályozza. Változnak az idők. Sokan emlékszünk még arra a jelszóra, hogy a föld azé, aki megműveli. A következmények mindenki előtt ismertek.
E törvényjavaslat ki nem mondott célja, hogy a föld tulajdonjoga előbb-utóbb azé legyen, aki ma haszonélvezőként megműveli, megfosztva a jelenlegi kis földtulajdonosokat földtulajdonuktól, de nem diktatórikus pártállami intézkedésekkel, hanem igen gondosan felépített, szinte átláthatatlanul rafinált közgazdasági eszközökkel.
(22.00)
A törvényjavaslat indokolása szerint - idézem: - “a támogatási rendszer elengedhetetlen módosítására vonatkozó döntés az elkövetkezendő időszak legnagyobb fajsúlyú, és szinte az utolsó nagy horderejű nemzeti agrárpolitikai döntés”.
Sietni kell a törvényjavaslat elfogadásával. De vajon miért? Ismét idézek a törvényjavaslat általános indokolásából: “Fontos leszögezni, hogy a Bizottság soha nem vitatta el Magyarország jogát, és még csak nem is próbált minket a SAPS-ban maradásra bírni.” Ez így igaz. A bizottság azonban nem is szorgalmazza, pláne nem is írja elő kötelezően az SPS-rendszerre való gyors áttérést. Sőt, ahogy hallottuk - ezt Font Sándor képviselőtársam előadásából már mindannyian tudjuk -, 2013-ra kitolta az áttérés kérdését.
Fontos kiemelni - és megint idézem -, hogy “az SPS-modellváltás alapvetően azt jelenti, hogy a támogatási jogosultság milyen elvek szerint kerül kiosztásra”. Ez a kardinális megállapítás a törvényi indokolás 22. oldalán található meg.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek a törvényjavaslatnak ez a lényege. Ez a törvényjavaslat a támogatási jogosultságot a törvénytervezet 1. §-ában mezőgazdasági vagyoni értékű joggá emeli. Miért lényeges ez? Azért, mert a vagyoni értékű jog önmagában értéket képvisel, sőt a törvényjavaslat megteremti e jog forgalomképességét is. A vagyoni értékű jog fogalma magyar jogrendszerben nincs definiálva. Vagyoni értékű jog például az özvegyi haszonélvezeti jog vagy a szerzői jog, de e jogok mögött minden esetben létező jogtárgyak vannak: lakástulajdon, zenemű, irodalmi mű s a többi. Önmagában tehát a vagyoni értékű jog nem áll meg és nem funkcionál. Tehát önmagában. A magyar jog a túlélő házastársnak a törvény erejénél fogva haszonélvezeti jogot biztosít az elhalt házastárs vagyonára, feltéve persze, hogyha az elhalt fél után maradt vagyon. Ha nem maradt vagyon, úgy a vagyoni értékű jog nem funkcionál, és nincs mögötte tartalom.
Ezt a problémát az előterjesztés érzi, hiszen a törvényjavaslat részletes indokolásban utal arra, hogy a jelenleg hatályos polgári törvénykönyv 90. § (1) bekezdése értelmében csak birtokba vehető dolog lehet a tulajdon tárgya. Le kell szögeznünk, hogy a hazai jogszabályozás nem ismeri a jogon fennálló tulajdon intézményét. Ebből következően aggályos az a felfogás, amire a törvényjavaslat alapít, hogy a támogatás kiosztásával, mint sajátos jogcímmel, a támogatási jogosultság a mezőgazdasági termelő tulajdonába kerül.
A polgári jogi szabályozás ettől fordított logikát követ. Az író először megírja a regényt, és a regényen fennálló dologi jog alapozza meg az író szerzői jogát. A szerzői jog létének és gyakorlásának azonban természetesen feltétele maga az irodalmi mű. A mezőgazdasági támogatás azonban egy ígérvény, egy lehetőség, és nem több. Ily módon tulajdon tárgya nem lehet, és forgalomképessé sem tehető.
Miért van akkor ilyen szabályozásra szükség? Ismét idézek a törvényjavaslat indokolásának 23. oldaláról. “Az SPS-rendszerben a termelői közvetlen támogatás elsősorban már nem bizonyos termékek folyamatos ellátásához kötött, hanem egyénileg meghatározott, korlátozottan forgalomképes, a termelői kötelezettségtől elszakadó támogatási jogosultság alapján lehet támogatáshoz jutni. A kiosztott támogatási jogosultság a gazdaság tulajdonába kerül, amit évente a használatában lévő jogosult terület alapján lehet támogatásként érvényesíteni. Amennyiben jogosult terület hiányában az üzem a jogosultságot vagy annak egy részét három évig nem képes támogatásként igénybe venni, úgy az a nemzeti tartalékba kerül, vagyis az adott gazdaság számára elvész.”
A kárpótlási és szövetkezeti törvények végrehajtása óta számtalanszor elhangzott e Ház falai között is az a negatív megállapítás, hogy a magyar mezőgazdaság gondjait jórészt az okozza, hogy közel másfél millió földtulajdonossal kell számolni mint agrárgazdasági szereplővel hazánkban.
(Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Ez azért is képtelen állítás volt mindig, hiszen józan ésszel nem képzelhető el olyan földtulajdonos, aki úgy gondolja, hogy egy hektár körüli földjén gazdálkodva teremti meg maga és családja boldogulását. Nyilvánvaló, hogy a kistulajdonosok földjeiket haszonbérbe adás útján hasznosítják, mint az Unió minden tagországában, és ezért alakult ki napjainkban az az egyáltalán nem negatív helyzet, amit az indokolás is tényként említ, hogy agrártámogatásra jogosult mezőgazdasági földhasználó hazánkban mintegy 200 ezer részben természetes személy, részben kft., részben rt.-ként működő jogi személy.
A törvényjavaslat ezt a helyzetet kívánja konzerválni és a szereplők státusát bebetonozni. A javaslat szerint a 2009-ben önmagukat mezőgazdasági termelőként regisztrálók, amennyiben megfelelnek a törvényi és támogatási feltételeknek, megkapják a mezőgazdasági támogatást az akkor használatukban levő földterületre, függetlenül attól, hogy a terület tulajdonosai vagy haszonbérlői. Ez helyes döntés, hiszen a mezőgazdasági támogatást a földhasználó kapja meg. A mindenkori földhasználó, akár tulajdonosként, ha a földjét maga használja, akár haszonbérlőként, ha más tulajdonát használja. Azzal azonban, hogy a mezőgazdasági támogatás forgalomképes vagyoni értékű joggá válik, sajátos helyzet fog kialakulni azon földtulajdonosok hátrányára, akik jelenleg és a fordulónapon földtulajdonukat nem maguk művelik, hanem haszonbérlet útján hasznosítják.
Gondoljuk végig a szabályozás közgazdasági logikáját! A jelenlegi földhasználók az SPS-rendszerre való áttérés időpontjában a használatukban lévő földek után kapják meg a támogatást, azzal a kikötéssel, hogy amennyiben jogosult terület hiányában a földhasználó a támogatást - ahogy idéztem - három évig nem tudja igénybe venni, és nem is értékesíti, úgy az a nemzeti tartalékba kerül, vagyis az adott gazdaság számára elvész. Ilyen aspektusból ez fenyegetettség lehet a haszonbérlő felé, de ennek a szabályozásnak igazi - és tragikus - üzenete a földet bérbe adó földtulajdonos felé szól.
Mondjuk ki világosan: ez a szabályozás, miután megteremti három évre a földhasználónak azt a lehetőséget, hogy akkor is rendelkezzen a fordulónappal megállapított mezőgazdasági támogatással, ha nincs a használatában termőföld, arra fogja sarkallni a földbérlőket, hogy radikálisan csökkentsék a haszonbérleti díjat. Hiszen amennyiben a földtulajdonos ezért felmondja a haszonbérleti szerződést, és önmaga kíván gazdálkodni, vagy földjét más haszonbérlőnek kívánja bérbe adni, ezt megteheti, de hiába szünteti meg a földbérleti szerződést, földje a szabályozás következtében támogatás nélkül marad.
Az más kérdés, hogy egy haszonbérleti időszak alatt a bérleti szerződést hogyan lehet csökkenteni és mi módon, lehet, hogy csak a fordulóponton, vagy ha lejárt a szerződés, akkor lehet ezt csökkenteni, de akkor is megvan a lehetőség, akkor is a földtulajdonos kiszolgáltatottsága - amiről mások is beszéltek - itt tetten érhető. Erről nem beszéltünk eddig. (Gőgös Zoltán közbeszólása.) Ez a szempont az utóbbi napok megbeszélésein merült fel, egy társasággal beszéltem, hogy egyszerűen a haszonbérlő nemhogy megemeli a haszonbérleti díjat a fordulópontkor, hanem lejjebb viszi, mert kezében van a döntés lehetősége, a támogatás. Ez nagyon figyelemreméltó gyakorlati észrevétel, amit itt el kívántam mondani, és tudjuk, hogy ami megtörténhet, az meg is történik - Murphy óta.
A mezőgazdasági támogatás forgalomképes vagyonértékű joggá tétele ezt fogja eredményezni, illetve ezt is eredményezheti. Persze mondhatnánk, hogy a földtulajdonosnak nem kötelező felmondani a földbérleti szerződést, sőt támogatás nélkül is tud gazdálkodni. Nem akarom a szót már szaporítani, azonban ebben a helyzetben a piaci szereplők szerződéses szabadsága - mert erről is szól a történet - és egyenlősége úgy érvényesül majd, mint ahogyan a gazdagnak és a szegénynek egyaránt joga van a téli hidegben a híd alatt aludni - azaz: nem érvényesül.
Amennyiben a képviselőtársaim közül az előerjesztő is vitatja ezt az okfejtést, és azt gondolja, hogy ez alapot nélkülöz, akkor hadd idézzem a törvényjavaslat indokolásának 30. oldalán lévő megállapítást, amelyet az előterjesztő írt alá - idézem.
(22.10)
Államtitkár úr, idézem az ön által is támogatott mondatot: “Számolni kell a kettős földárral is. Más ára lesz a földnek, ha azzal együtt támogatási jogosultságot is átruháznak, mint akkor, amikor erre nem kerül sor.” Ez világos beszéd, tisztelt Ház.
Tisztelt Ház! Lehet, hogy azt mondják sokan, hogy populista vagyok, amikor most idehoztam - mint mások is egyébként - a kistulajdonosok érdekét. A kistulajdonosok hangja ritkán hangzik e Ház falai között, úgy gondoltam, dolgunk és kötelességünk, hogy ezt elmondjuk. Továbbá felhívtam a figyelmüket és az előterjesztő figyelmét egy jogi aggályra, mert ha a jogvitákban az megáll, hogy ez a jog nem vagyoni értékű jog, akkor borul az egész SPS-törvényjavaslat. Majd ezt a vitát megfelelő helyen és megfelelő módon kell lefolytatni. Én nem vagyok jogász, de a jogi szakértőink szerint ez, amit elmondtam, megállja a helyét.
A törvényjavaslat egyéb gyengeségéről és bevezetésének további problémáiról, káros következményeiről, valamint amiről itt szó esett, a különféle támogatási lehetőségekről, az állattenyésztés támogatásáról, uniós és nemzeti támogatásokról hosszan lehetne beszélni. Nagyon figyelemre méltó volt, az elmúlt hetekben hallgattam egy rádióműsorban, valaki azt mondta, hogy nem igaz az, hogy az Unió lehetetlenné teszi számunkra a kiterjedtebb nemzeti támogatások alkalmazását. A költségvetési probléma teszi ezt lehetetlenné. Erről se szoktunk beszélni. Mindig arra hivatkozunk, hogy nem tudjuk támogatni az állattenyésztést, mert az Unió… Nem, kérem, a költségvetés, aminek a gondjait én megértem, csak az a kérdés, hogy nekünk, agráriusoknak mi a prioritás. Nekem, mondjuk, a nyugdíjasok és az oktatás mellett a mezőgazdaság, még csak azt se mondtam, hogy csak a mezőgazdaság, mert más prioritás is van természetesen, de ez is prioritás. Tehát azt gondolom, hogy ezekről a témákról, problémákról majd a nagy-nagy nyári egyeztetések után, ősszel fogjuk folytatni a vitát, akkor ismét fogok élni a lehetőségekkel.
Viszont szeretném Czerván képviselő úrnak egy, a bizottságban elhangzott észrevételét itt elmondani. Nyáron, aratási időben, betakarításkor parasztemberekkel hogy lehet egyeztetni? Ez majd a kormány gondja, biztos meg fogja oldani államtitkár úr, aki szintén az agráriumból jött, és jól tudja, hogy lehet nyáron az aratástól elvonni az embereket.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
