VELKEY GÁBOR
VELKEY GÁBOR
VELKEY GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy az egységes mezőgazdasági támogatási rendszer bevezetésével az utóbbi évek talán legfontosabb agrárpolitikai döntését készül meghozni a parlament. Félreértés ne essék, az is döntés, ha valaki elutasítja a bevezetést, ugyanis a támogatás és az elutasítás egyaránt érdemben alakítja át a viszonyokat. Termelők, mezőgazdasági üzemek, teljes ágazatok jövője múlik ezen a döntésen. Nem véletlen, hogy az alig 20 paragrafusból álló alapvető rendelkezések és a további 9 - zárórendelkezések - 15 oldalas terjedelmét egy további 15 oldalas általános és 25 oldalas részletes indokolás követte.
Ha szeretjük a javaslatot, ha nem, el kell ismerni, hogy alapos, körültekintő munka előzte meg a tervezet megfogalmazását. Ez persze nem jelenti azt, hogy a bevezetéshez szükséges egyeztetések, viták, tájékoztatás is teljes körű, hiba nélküli lett volna e jogszabály elfogadásakor, hisz jelentőségét hangsúlyoztam már. Ebből a szempontból, vagyis az egyeztetések, tájékoztatás ügyében maximalistának kell lennünk.
Mi, liberálisok a párbeszéd, a tisztázó, megoldást kereső vita pártján állunk. Úgy véljük, hogy a joggal kifogásolható egyeztetési folyamat - figyelembe véve az előttünk álló nyári hónapokat, majd a tárgyalás további időszükségletét - minimum négy hónapnyi lehetőséget ad a mulasztások pótlására. Ezúton is kérjük a kormányt és a szakmai szervezeteket, hogy a nyári időszak alatt legyenek kezdeményezői ezeknek az egyeztetéseknek. Meggyőződésem, hogy annak ellenére, hogy nyár lesz, a szakmai szereplők érdekeltek lesznek abban, hogy vegyenek részt ezeken az egyeztetéseken, hisz ők is tudják, hogy valóban a jövőjük múlik a törvényjavaslat elfogadásán.
E négy hónap alatt, aki még nem tájékozódott, megfelelően tehesse ezt meg, juthasson hozzá az elkészült szakértői anyagokhoz, elemzésekhez, megismerhesse a nemzetközi példákat, a próbaszámításokat, mondhassa el véleményét, kezdeményezhessen módosítást, és érvelhessen az elfogadás vagy az elutasítás mellett! Nem utolsósorban emiatt is mondtunk igent a bizottságban a törvény általános vitára bocsátására, és emiatt is képviseljük most is ezt az álláspontot.
Meggyőződésem, hogy a korábbi vitaszakaszban elhangzott ügyek is úgy zárhatók le, ha konkrét, lemodellezett eseteket tár az előterjesztő az érdekeltek elé, többek között a tekintetben is, hogy a földbirtok értékesítésének, illetve a vagyoni jog értékesítésének egyes esetekben konkrétan milyen következménye lesz, a félelmek és sztereotípiák ugyanis csak ezzel az eljárással cáfolhatók. Úgy tudunk felelősen dönteni, ha pontos információink vannak, ehhez pedig, még egyszer mondom, modellszámításokkal és lemodellezett esetek kellenek, anélkül ez nem megy, anélkül a félretájékoztatás, az indulatkeltés és a politikai hisztériakeltés működik, ami szerintem senkinek nem érdeke.
Mielőtt rátérnék a konkrét javaslatra, szeretnék néhány szót szólni a tágabb összefüggésekről, folyamatokról is. A bizottsági ülésen és itt is többen jelezték, hogy a vezetés kényszere megszűnt. Ez valóban igaz, nincs kényszer. Ez azonban nem jelenti azt, hogy bizonyosan nem is áll érdekünkben az átállás. E tekintetben is sokféle véleményt hallottam már. Valóban csak sejtésünk lehet arról, hogy a közös agrárpolitika hogyan módosul 2013 után. Azt azonban kizártnak tartom, hogy a 2013 utáni folyamatok nem az SPS-re áttért EU 15-ök és néhány új, a bevezetés mellett döntő tagállam, hanem az áttérést elutasító tagállamok érdekei szerint alakulnak. Majdnem kizárt ez.
A másik kérdés az, hogy képesek vagyunk-e a gördülékeny, problémamentes átállásra. Ha jól emlékszem, 2004-ben, a csatlakozáskor - szemben Szlovéniával - elsősorban adminisztrációs és nyilvántartási okok miatt döntöttünk az egyszerűsített támogatási rendszer bevezetése mellett. Négyzetméterpontos területi nyilvántartásra lett volna szükség, amelyet a távérzékeléssel készített digitális térképek és az ezekre alapozó informatikai rendszer tett volna működőképessé. Mára ezek a feltételek biztosíthatók, és a bevezetés ma már megoldható, képesek vagyunk arra, az ehhez szükséges feltételek és források is biztosíthatók. Számunkra azonban - véleményem szerint - nem a 2013 utáni időszak az alapvető kérdés, hanem a következő négy-öt év, vagyis az, hogy mi lesz 2013-ig. S ezzel el is érkeztünk a lényegi kérdésekhez.
Hallgatva a bizottságban és itt elhangzott érveket, ki kell mondani, hogy rengeteg indulat, ideológiai és politikai előítélet feszíti ezt a vitát is. Formálisan mindenki a termelőkről beszél, ugyanakkor az érvelésből egyértelműen látszik, hogy az esetek egy jó részében valóban a földtulajdonos érdeke jelenik meg, amivel szemben a háttérben ott van a nagyüzem szocialistának tekintett, elutasított öröksége, illetve a kilencvenes évek eleje agrárpolitikájának védelme, amiről ma már nyugodtan kimondhatnánk, hogy teljesen elhibázott birtokszerkezetet eredményezett, amit épp az ideológiai, politikai jelleg miatt máig nem sikerült konszenzussal helyrehoznunk, és a mai vitánk gyökere is részben ebből adódik.
Mi, liberálisok kezdettől fogva a termelőt, a földet valóban megművelő embereket szerettük volna helyzetbe hozni, és nem azokat, akik pozíciójukból, kapcsolataikból, előjogaikból élnek és szereztek maguknak lehetőségeket, illetve azokat sem, akik nosztalgiából, igazságérzetből vagy spekulációs céllal szereztek földet. Ráadásul a nagyüzemmel szembeni szokásos sztereotípiák cáfolására ma már mindenki példák sokaságát tudja sorolni.
Az elmúlt évek folyamatai különben épp az akkumuláció, a mérethatékonyság irányába mutatnak. Talán épp az állattenyésztés az az ágazat, ahol a történelmi hagyományok és a piaci körülmények együttesen azt eredményezték, hogy többségében csak a nagyobb üzemméretben dolgozók voltak képesek túlélni a gazdasági kríziseket. Meggyőződésünk azonban, hogy az egészségesebb szerkezet e tekintetben nem úgy érhető el, hogy a nagyüzemek működését ellehetetlenítjük, hanem úgy, hogy a családi gazdaságok fejlődését támogatjuk, a középbirtokokat támogatjuk. Erre ez a megoldás is lehetőséget biztosít a nemzeti tartalék célzott felhasználásával.
Folytatva a konkrét tartalmakat, vannak a javaslatnak kétségtelen előnyei. A SAPS-rendszer egyértelműen nivelláló hatású, nem veszi figyelembe a termelési kultúrát, csak a földterület számít ez esetben.
(22.20)
Amennyire lehetett, a nemzeti kiegészítő támogatások, más néven top up támogatások borítékjai próbálták a hátrányt ellensúlyozni. Ezek a források, lehetőségek évről évre csökkennek, erről többen beszéltek már. Az új rendszer bevezetésének előnye, hogy a magyar állattenyésztés egyes ágazatai - szarvasmarha, tej, juh, nem akarom sorolni - így nem vesztik el a jelenlegi támogatásokat. Úgy látom, hogy a javasolt rendszer az európai egységes piac elvéből indul ki; abból, hogy azokat a gazdákat segítse, akik élethivatás-szerűen kívánnak mezőgazdasági terméket előállítani, élelmiszert forgalmazni, feldolgozni, és akik fontosnak tartják a tájfenntartás kötelezettségét, akik akarnak és képesek megfelelni azoknak az agrárkörnyezeti kihívásoknak, amelyek ma joggal elvárhatók Európában.
Az SPS-rendszer lényegében termeléstől elválasztott rendszer, tehát a gazdálkodók jövedelemkiegészítését szolgálja. Ez nem baj, ugyanis emiatt nem befolyásolja a támogatáshoz való hozzájutás őket a piaci döntéseikben, azokat korlát nélkül hozhatják meg, ha pedig a jövedelemtámogatás miatt sikeresen képesek a piacon fellépni, megjelenni, egyértelműen meg is fogják azt tenni, vagyis nem lebeszél a sikeres piaci szereplésről ez a támogatási rendszer, hanem éppen lehetőséget teremt arra, hogy a kötelezettségektől mentesen, a valódi piaci folyamatokat követve lépjenek a mezőgazdasági termelők.
Ezen előnyök mellett természetesen rengeteg dilemma is megfogalmazható a javaslattal és a szabályozással kapcsolatban is. Ennek egyik oka a zárórendelkezésekben sorolt több felhatalmazás a részleteket meghatározó rendeletek ügyében. Örömmel vennénk, ha a kormány e dilemmák eloszlatása céljából már a törvényjavaslat vitája alatt bemutatná a fontosabb végrehajtási rendeleteket, szabályokat. És még egyszer, legalább ennyire fontosnak tartom a részletes modellvizsgálatokat és esetek bemutatását, ugyanis azokat az előítéleteket, félreértéseket, amelyek ma közkeletűek e tekintetben, csak ezekkel a tudatos, pontos számokkal és esetekkel alátámasztott modellszámításokkal lehet elérni.
Mindezekkel nagyban lehetne segíteni azt, hogy a vita az ügy fontosságára tekintettel valóban tartalmi legyen, és a politikai és ideológiai indulatoktól lehetőség szerint mentesítsük ezeket.
A javaslatot általános vitára alkalmasnak tartjuk, és nagy érdeklődéssel, aktivitással fogunk részt venni a szeptemberben kezdődő részletes vitában. A vezérszónoklati körben elhangzott észrevételekre azért nem válaszoltam én sem, mert nyilván ennek az ideje majd az általános vita folytatásában következhet be.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
