DR. GÓGL ÁRPÁD
DR. GÓGL ÁRPÁD
DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Amikor az elején az inga kilengett, ahogy itt a túloldalon mondták, elmondta itt a vezérszónoklatát mind az öt párt, aztán egy kétpercezéssel próbáltuk valahol ki-ki a maga módján közelíteni a mai helyzetet, akkor kilencen-kilencen voltunk mind a két oldalon, már orvosok, akik nyilván szakmapolitikai szempontok szerint… - és a józanság talán elvárható attól a kilenc-kilenc embertől. A többiektől én elfogadom, amikor politikai indíttatásból olyat is mondanak, hogy fölrobbantottuk azt az utat, ami vezetett volna ehhez a több-biztosítóshoz. Fölrobbantottunk, lehet, egy utat, hogy ne fusson a szakadékba az egészségügy világa.
Számomra talán a mai napnak az lehet az üzenete, hogy elindult a nyolcvanas években, és erre már utaltam egy kétpercesben, egy szakmai és társadalmi közmegegyezéssel és támogatottsággal egy olyan folyamat, amelynek megvolt a maga logikája. Megvolt a maga logikája, mert a társadalmi változások, az európai trendek figyelembevételével egy olyan új országot akartunk összerakni, ahol rendezettek a viszonyok, de az állam szerepe a közszférában, a közszolgáltatásokban és a közjószágok kezelésében megmarad.
Ennek egy folyamatát miniszter úr az expozéjában végigvitte, igaz, hogy nem minden elemet említett, ezért én most nem a törvényekre hivatkozom, hanem a folyamatra, mert a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején szétbomlott a klasszikus társadalombiztosítás egy nyugdíjpénztárra és egy egészségpénztárra. Akkor deklarálták azt is, hogy az egészségpénztár forrásoldala egy vegyes hátterű, de alapvetően járulékalapú biztosítási rendszer lesz. Kétségtelen, hogy ez a társadalmi igényt is kielégítő egészségbiztosítás nem töltötte be a társadalombiztosítás klasszikus szerepét. Nem töltötte be, mert nagyon hamar megbicsaklott, de a szándék és a deklaráció világos volt. Világos volt az is, hogy az adóalapú hozzájárulással bővíti a forrásoldalát, ez keresztfinanszírozással történt egy darabig; egy darabig, mert viszonylag nagy csoportok voltak, akik miatt erre igény volt. Ez volt a katonaság, a sorkatonai szolgálat, ebből megmaradtak a nyugdíjasok és a diákok, akiknek ma is - és annak a csoportnak, amelyik mentesül, az őstermelői csoport, akik mögött nem jelent meg a járulék. De aztán az adóból való hozzáfinanszírozás és a keresztfinanszírozás egy Bokros nevű csomag kapcsán megszűnt. Gyakorlatilag azóta, talán a legutóbbi időt kivéve, érdemi keresztfinanszírozás nem volt.
Abban is megegyezett akkor a szakma is és a társadalom is, hogy szét kell választani az egészségügy iránti igényeket a szükségletalapú és az igényalapú rendszerekre, és a társadalombiztosításnak a szükségletalapút ki kell elégíteni. Ki kell elégíteni egy olyan formában, ahol az első orvoshoz fordulás az alapellátás, és egy járó- és fekvőbeteg-rendszer alakul ki. Nem is volt semmi gond, ez futott úgy, ahogy futni kell. (Göndör István és dr. Székely Tamás konzultálnak.) Nyugodtan fejezd be, mert én tudom, hogy a főnök az főnök itt is, vagy segítséget ad, az egy megengedett dolog. (Derültség a Fidesz soraiban. - Dr. Vojnik Mária közbeszól.)
Szóval, futott tovább ez a folyamatában, létrejöttek azok a szakmai szervezetek, amelyek szakmai köztestületként működtek, és hozzátették azt a többletet, amit a szakma szempontjából hozzá kellett tenni, kidolgozták az egyes szakfejezeteknek, 35 szakfejezetnek a kompetenciáját, kidolgozták az ennek megfelelő képzést és továbbképzést, irányítást és ellenőrzést. Körülbelül egy ilyen folyamat zajlott mindaddig, ami még ki is egészült talán, mert ha végiggondolják a jelenlévők, akkor a szakmai köztestületek számát éppen az a koalíció egészítette ki egy szakdolgozói kamarával, ami a teljes logikába pontosan nem illeszkedett, de jogos volt, hogy legyen egy nagy területnek, egy nagy terület 200 ezer együttműködőjének egy köztestülete, hogy biztosított legyen a nyilvántartásuk, a képzésük, az etikai felügyeletük és a továbbképzésük, legyen közhiteles nyilvántartás például.
Aztán történt valami a magyar egészségügyben, és megbomlott, és elindult az, amit önök úgy fogalmaznak itt a törvény indoklásában, hogy egy átalakítási folyamatba kezdtek. Az átalakítási folyamatnak mi lett a vége? A vége az lett, hogy azok a köztestületek, amelyek segíteni tudtak volna, és amelyek közül egyet ez a koalíció a kettővel ezelőtti kormányban létrehozott, azoknak a köztestületiségét megszüntették.
A szakmai kollégiumok jogosítványát és felügyeleti rendszerét átalakították, torzították. A forrásokat korlátozták, az egész döntési hierarchiát megváltoztatták. Azokat az elemeket, amelyek később az alap-, járó-, fekvőhierarchiába beépültek, egyrészt, hogy a szükségletet csökkentsük oly módon, hogy egészségvédelmi, egészségfejlesztési programokkal az igény csökkenjen, a szükséglet igénye csökkenjen, azokra a forrást nem biztosították. Mindent az igény hangsúlyozásával, az egyén felelősségének a túlhangsúlyozásával, egy egyéni felelősségre és biztosítást pedig üzleti alapra helyező filozófiára rendezték át az összes elemét az egészségügynek.
(21.00)
Nem volt szükségük szakmai köztestületekre, nem volt szükségük társadalmi megbeszélésre, a gondok kivitatására, nem volt szükségük arra, hogy az intézményfenntartókkal megbeszéljék, hozzárendeljenek forrást, vagy a forrásszűk fenntartóknak segítsenek, és az egész rendszert szerkezetében, kapacitásában úgy alakították át, ami nem felel meg a mai magyar valóság szükségletigényének. S ezek után csodálkoztak, hogy erre nem volt vevő se a beteg, se az egészséges állampolgár, se az önkormányzatok, se a szakma, tulajdonképpen senki. Nem volt vevő erre senki, mert ez a rendszer amerrefelé mozdult és amilyen lépésekkel megvalósult, futott a szakadék felé. De hála istennek, felrobbantottuk az utat, úgyhogy a szakadékba nem tudott befutni.
A mai napon azt vártam, és most is erre gondolok, hogy ha 30-a a határidő miniszter úrnak, amiért nem irigylem, mert szinte megvalósíthatatlan, hogy ebből egy koherens, jó jövőkép és ahhoz a lépcsőket megteremtő törvénykezés is legyen, azt is figyelembe véve, hogy van egy konvergenciaprogram miatti torzított anyagi lehetőség, kicsi, sőt, nulla az esély, hogy előre lehessen lépni egy vízióval. Ma este valaki már említette, az aprómunkára kell nagyon odafigyelni, hogy legalább ne romoljék a mostani helyzet, mert a mostani egészségügyi rendszerünk már a szükségleteket se tudja kielégíteni.
Azt gondolom, hogy párbeszéddel, a szereplők helyére való helyezésével végig kellene gondolni, ha ez a kormányzat szükségesnek tartotta a köztestületi kamarákat minden szinten létrehozni, akkor létre kell hozni a köztestületi kamarákat, meg kell teremteni és meg kell adni a jogosítványaikat, át kell gondolni, hogy milyen kompetencialistát adna le ma az a 35 szakmai kollégium, amely leadott 1992-től 1995-ig ilyeneket. Hozzá kell rendelni valahol az ismert és még nagyon nem elveszett adatokhoz a kapacitásokat, újra kell gondolni, hogy vajon szabad-e egy ilyen torz rendszerrel továbblépni a jövő évbe. Gondolja át miniszter úr, hogyan dolgozik júniusig!
A túloldalon pedig azt kérem képviselőtársaimtól, ha lehet, olyat ne említsenek, hogy három oka van a törvényvisszavonásnak, az egyik a koalíció megbomlása, a másik a befektetők hiánya, és egyáltalán nem a népszavazás. Tiszteljük azt a 3 millió szavazót! S ha a koalíció felbomlott ezen a törvényen, ezen a vitán és ezen a népszavazáson, akkor annak örüljünk, hogy legalább újra tudjuk gondolni az egészség ügyeit, és ha jól sáfárkodunk, akkor szakmai és társadalmi támogatottsággal talán előre is tudunk lépni.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
