DR. HORVÁTH ZSOLT
DR. HORVÁTH ZSOLT
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz, Bács-Kiskun megye, 2. vk.): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én örülök, tehát örülök annak, hogy ezt a törvényt, mármint az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvényt hatályon kívül fogjuk helyezni. Örülök annak, hogy visszatérünk arra az útra, amit lehet visszafordulásnak is nevezni. Szerintem eleve rossz volt az irány, amerre elindultak, tehát ehhez képest, ha most 180 fokkal megfordulnak, akkor végre a helyes irányba indulhatnak el. Ebből viszont az is következik, hogy amit eddig tettek előre - gondolhatnánk, hogy előre -, az pontosan hátrafelé vitte az egész országot és az egész egészségügyi rendszert.
Siker? Igen. Azt gondolom, nekem, nekünk, akik ezen az oldalon vagyunk, az első pillanattól kezdve az volt a véleményünk, hogy magába a biztosítási rendszerbe a nyereségérdekelt magántőke bevonása elhibázott út. Nekünk igenis siker, hogy végre elértük, hogy úgy tűnik, ezt most már elfogadják. Őszintén bevallom, nem bocsátkozom abba a nagyon bonyolult és nehéz feladatba, hogy megmondjam, ennek mi is volt önök szerint igazán az oka; őszintén megmondva, szinte mindegy. A lényeg az, hogy végre elindulhat a magyar egészségbiztosítás arra az útra, amelyiket több mint száz évvel ezelőtt kijelöltek neki, amelyen mindvégig haladt, és eddig soha nem kérdőjelezték meg. Igen, politikai sikerként is megélem ezt a dolgot. Sőt, örülök neki, hogy részese lehettem ennek a sikernek, örülök neki, hogy ezért elég sokat dolgozhattam. Azt gondolom, ezt egyébként a fideszes, kereszténydemokrata és demokrata fórumos barátaink is így gondolják.
Milyen az örömöm? A miniszter urat megtapsolták a gyógyszerészek, a magyar egészségügyi ellátórendszerben dolgozók hangját hallani, örülnek. De hasonló lehet az örömük, mint abban a Jean-viccben, amikor szól az úr, hogy Jean, szerezzen örömet a macskámnak. Jean megfogja a macskát a farkánál fogva, és elkezdi a feje fölött körbe-körbe tekerni. Az úr rákiált: mit csinál, ember?! - Tudja, hogy fog ez örülni, ha ezt abbahagyom? (Derültség a Fidesz padsoraiban.) Hát örülünk, képviselőtársaim, nagyon örülünk neki, hogy végre ezt abbahagyták. Egyébként ennek a szegény macskának a találkozója Jeannal nem új keletű, mert a rendszerátalakítás első lépése az volt, hogy rávertek a fejére, és konkrétan felszámolták a köztestületi kamarákat, legalábbis nagy kísérletet tettek rá. Érdekes, és az idő azt igazolja, hogy a szándékukat megértették a rendszerben dolgozó emberek, és a kamarák - úgy is mondhatnánk - erősebbek, mint valaha. Ez egy nagyon súlyos lépés volt, meggyengítették.
Ezt követően - itt előttem már említette Csáky képviselő úr - megkezdték ennek az egészségügyi macskának a lejáratását; az orvosok meghalasztják a betegeket a kórházakban, egyes intézmények nem alkalmasak egészségügyi ellátásra. Olyan hangok jelentek meg, amelyekkel kikezdték az egészségügyi ellátórendszerben dolgozó emberek önbizalmát. S hogy konkrétan szocialista politikusok mondták-e vagy szabad demokrata politikusok? Nagy jelentőséget azért nem tulajdoníthatunk neki, mert a szavazataikkal valamennyien rendre, egységben e mögé a politika mögé álltak, amit a korábbi egészségügyi miniszterek képviseltek.
Ennek a jószágnak a módszeres kiéheztetése nem most kezdődött, már korábban is megvolt, teljesítményvolumen-korlátnak hívják. A Mentőszolgálat különleges kegyben részesült, mert kétszer kapott 10 százalékos fűnyírót. Képviselőtársaim, ezek döntések voltak! A mentés és a szállítás szétválasztásával… - egyébként gratulálunk a mentősöknek, 60 évesek, tartsa meg őket a Jóisten sokáig, mert nagy szükség van rájuk. Bocsánat a szóhasználatért, mentők - Puskás képviselő úr már többször kijavított. De a munkaruháik még mindig nincsenek meg, ez a születésnapi ajándék még nem jött össze.
Szétválasztották a mentést és a betegszállítást, ebből a mentés egyébként megerősödve is kijöhetett volna, hogyha elfogadják azt, hogy a szétválasztással együtt nem lehet elvonni a forrásokat is, a források jelentős részét ott kell hagyni. Itt a teremben valamennyien tudjuk, akik egészségpolitikával foglalkozunk, hogy a szétválasztott rendszer többe kerül. Egyébként jobban tud működni, csak drágább a rendszer, de ezt el kell ismerni, és ott kell hagyni a pénzt.
Ennek az egészségügyi ámokfutásnak a vége az volt, amikor tételesen elkezdték feldarabolni a biztosítási rendszert, és ebben egyébként mindenféle szómágia is előkerült. Egyébként ezeket itt a parlamentben szóbukfenceknek neveztem, amikor a miniszter asszonyt kérdeztem, illetve a válaszaira viszontválaszt adtam. Az, hogy most pénztárnak hívjuk, biztosítónak hívjuk, ezek menet közben változtak úgy, ahogyan az éppen aktuális népszavazási kérdésekről kellett dönteni. Ha átengedte az OVB, akkor megváltozott a neve, ha nem engedte át az OVB, akkor nem. Ez így történt, képviselőtársaim.
Abból a székből, ahol most a miniszter úr ül, először Molnár miniszter úrtól hallgattuk meg, hogy nem lesz több biztosító, nem lesz üzleti biztosító, csak a joganyagból nyolc oldalon keresztül irtották kifelé a megyei egészségbiztosítási pénztár, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár… A miniszter úr akkor talán még nem volt főigazgató, később lett főigazgató. A nem túl okos képviselőnek is nyilvánvaló volt - nem szabad ilyent mondani a parlamentben -, hogy a joganyagot készítik fel a több-biztosítós modellre. Ezt éveken keresztül abból a székből módszeresen tagadták.
Tehát képviselőtársaim, nem előzmények nélkül való ez. Azt lehet mondani, hogy mi, fideszes képviselők piromán Matuska Szilveszterként felrobbantottuk az összes utat, amin a jótékony multinacionális biztosítók tőkét fektethetnének a magyar egészségbiztosításba, de ez nem igaz. Ne becsüljék túl a képességeinket! Mi egyet tudtunk tenni: felhívtuk a figyelmet, hogy rossz úton járnak. Azt, hogy rossz úton járnak, nem csak mi mondtuk. Ezt mondta gyakorlatilag - Mihályi Pétert leszámítva - minden egészségügyhöz értő, egészségügyi finanszírozással foglalkozó gazdasági szakember is (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Úgy van!), akármelyik oldalról jött. Ez egy percig nem volt kérdéses.
Nem tudom, a miniszter úrnak mennyire van szabad mandátuma e tekintetben, de az a véleményem, hogy ön is ugyanolyan jól ismeri azokat a modelleket, amelyekben leírják, melyiknek mekkora a költsége. Az egészségbiztosítás terén egységnyi output magasabb inputból jön ki, ha egy profitorientált cég csinálja. Ezt a világon mindenhol leírták, ezzel nem nagyon kell vitatkozni. Lehet, hogy más előnyei vannak, lehet, de az egészen bizonyos, hogy ez a rendszer nem olcsóbb, hogy egységnyi ráfordításból kevesebb outputot fog kibocsátani, az is egészen bizonyos. Tehát mégis azt mondom, örülnünk kell annak, hogy ezt a törvényjavaslatot most hatályon kívül helyezzük, úgy is lehet mondani, visszavonjuk.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez első lépésnek jó, de az egészségügyi ellátórendszerben nagyon komoly gondok vannak, amelyek nem teszik lehetővé, hogy itt megálljanak. El kell kezdeni ennek a rendszernek a gyógyítását, úgy, ahogyan azt Mikola képviselő úr mondta. Most nem a nagy átalakításba kell fogni - hogy továbbra is a hasonlatomnál maradjak -, ezt a képzeletbeli egészségügyi macskát most egy kicsit ápolni kellene, egy kicsit jobb állapotba kellene hozni, hogy újra el tudja látni azt a feladatot, amire egyébként vállalkozott.
Képviselőtársaim! Még egyetlenegy mondatként hadd lökjem odébb azt az ingát, hogy legyen mire reagálniuk: ugye, érzik, hogy ebben a viccben Jean szerepe nem a pozitív hős szerepe, és valószínűleg ő maga sem büszke a tettére. Tehát azt gondolom, egy bocsánatkérés mindenképpen jár annak a macskának. Egy bocsánatkérés, képviselőtársaim, mindenképpen jár önöktől a magyar egészségügyben dolgozóknak, azért, amit elszenvedtek.
(20.10)
És ez nem csak a pénztártörvény, a súlyponti kórházak kérdése, ahol, ha a HospInvest Zrt. üzemelteti a kórházat, akkor nem számít a körző, a vonalzó, a tradíció, hogy egyáltalán hol van egy kórház, és hogy milyen múltja van, ez egyáltalán nem számít. Máskor egyébként lehet, hogy számít. És az utolsó pillanatban át lehet írni egy többé-kevésbé önök által konszenzusosnak elfogadott javaslatot. Ezek nem férnek bele abba, ami mellett csak egy lépéssel el lehet menni, azt lehet mondani, hogy ja, tévedtünk, mégis a másik irányba kellett volna menni. Azért nem ilyen egyszerű. Lehet beszélni arról, hogy hogyan tovább, de előtte le kell zárni ezt a múltat. Le kellene zárni úgy is, ahogy már a bizottsági ülésen is elmondtam.
Képviselőtársaim! Engem meggyőzhetnek arról, hogy rossz számadatokat mondok, tévedek, de jelen pillanatban úgy néz ki, hogy annak a 22 pénztárigazgatónak a fizetését ki kell fizetni. Az a pénz 400-500 millió forint körül lesz körülbelül. Jelen pillanatban 440 millió forint van, amibe a 22 pénztár létrehozása került. Most ezek végelszámolással megszűnnek, nem tudjuk, hogy ebből mennyi pénz fog visszakerülni, de hogy ez már egyszer kiadásra került, az a biztos. És az is biztos, mert tételesen el lehet számolni vele, hogy 530 millió forintot elköltöttek kommunikációra ennek a több-biztosítós modellnek az érdekében. Ezzel a pénzzel el kellene számolni. Ez több mint 1 milliárd forint. Ne tegyünk úgy, hogy ezt csak egy lépéssel lehet! Hát, képviselőtársaim, ha egy állami vagy egy magáncégnél valaki ilyen hibát követ el, ilyen károkat okoz annak a cégnek, önök is ismerik az eljárásokat. Úgy tűnik, hogy nekünk képviselőknek bármit lehet? Ahhoz képviselőnek kell lenni, hogy ne legyen utána semmilyen elszámolás? Ez nincsen rendjén.
Azt gondolom, hogy igenis el kell vele számolni, és meg kell nevezni, hogy kik miatt van. Ezt akár politikai felelősségnek is lehet nevezni. A magyar parlamenti demokrácia itt megáll. Ennyit igenis meg lehetne azért követelni, hogy derüljön ki világosan, feketén fehéren, mennyibe került nekünk ez a kétéves huzavona, és kik az okozói. Nevezzék meg, aztán utána lehet továbbmenni, új rendszert építeni, de ennyi véleményem szerint minimum kijár.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)
