DR. MIKOLA ISTVÁN
DR. MIKOLA ISTVÁN
DR. MIKOLA ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagy figyelemmel hallgattuk a miniszter úr rövid expozéját, és szeretném jelezni, hogy egy dolog kimaradt az 1990-91-es parlamenti határozatok felsorolásából, nevezetesen az a parlamenti határozat, amely úgy szól, hogy tekintettel az akkor még egységes társadalombiztosítás vagyonvesztésére, a társadalombiztosítást 300 milliárd forint ingyenes vagyonjuttatásban kell részesíteni. Ez elmaradt, ezért az egészségügy máig súlyos örökséget hordoz, nevezetesen, a tőkehasználatidíj-elszámolás, az amortizációelszámolás, eszközvisszapótlás a működtetési forrásban nincs benne, tehát a rendszerből hiányzik a tőkehányad.
Tisztelt Országgyűlés! A kormány T/5727. számon törvényjavaslatot nyújtott be az Országgyűlésnek az egészségbiztosítási pénztárakról szóló 2008. évi I. törvény felülvizsgálatáról. Ennek 1. §-a így szól: “Az egészségbiztosítási pénztárakról szóló 2008. évi I. törvény hatályát veszti.” Tehát nem elfogadunk valamit - Tukacs István képviselő úrnak mondom -, hanem elvetünk valamit. (Dr. Géczi József Alajos: Elfogadjuk az elvetést.)
A tervezet áttanulmányozása során ismét szomorúan kellett megállapítanunk, hogy hatástanulmányokat, háttérszámításokat most sem mellékeltek. Most, hogy a kormányzó hatalom oldalán a kényszer a józan ész fölé kerekedett, feldolgozandó súlyos örökséget hagynak maguk után. Önök most visszavonják azt a több-biztosítós, többpénztáras törvényt, amelyet az elmúlt év novemberében, majd miután a köztársasági elnök vétót emelt, ez év februárjában a többszörös rendőrkordonnal körülvett Parlamentben botrányos körülmények között, egyenként felállva megszavaztak. Akkor még kellett a magántőke az egészségbiztosítás nagy rendszerének átalakításában. (Közbeszólások az MSZP soraiban.) Önök előkészítették a befizetett járulékaink jelentős részének kiárusítását.
(18.30)
Tették ezt az egyre növekvő, majd hatalmasra duzzadt társadalmi ellenállásra fittyet hányva. Nem törődtek azzal sem, hogy egy egészségügyi reform csak akkor lehet hiteles, ha a napi egészségügyi ellátás biztonságos, és mindenki számára egyenlő eséllyel elérhető. A nagy üzlet reményétől elvarázsoltan persze a szakma hangjára nem figyeltek. Fennhangon érveltek a pénzügyi befektetők, a multinacionális biztosítótársaságok nélkülözhetetlen szerepvállalása mellett. Azt mondták, csak így lesz valódi biztosítás a társadalmi egészségbiztosításból.
Idézzük csak, Gyurcsány Ferenc: “Ezt a reformot be fogjuk vezetni, és sikeres is lesz ez a reform. A reform valamennyi lényeges elemét koncepcionálisan már látjuk és átlátjuk.” Gyurcsány Ferenc: “Át kell alakítani az egészségbiztosítás rendszerét. Ehhez szükség van a magánkezdeményezésre és a magántőkére. Ebben van egyetértés, ez a fő döntés.” Kökény Mihály úr: “A Fidesz azon álláspontja, hogy vonják vissza a törvényt, nem elfogadható, mert azt sugallná, hogy nem kell semmit sem csinálni.” Ez súlyos félreértelmezése a Fidesz álláspontjának. (Zaj az MSZP padsoraiban.) Újra Kökény Mihály: “Az egészségügyi társadalombiztosítási reform a népszavazási fenyegetőzés, illetve annak ellenére sem áll le, hogy egyesek el kívánják bizonytalanítani a befektetőket.” Lendvai Ildikó: “Az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvényjavaslat olyan, amelyet baloldali ember nyugodt szívvel támogathat.”
Tisztelt kormányoldali és mára már ellenzéki szabad demokrata Képviselőtársaim! Miután február 17-én fegyelmezett egyöntetűséggel az ország sorsát alapvetően meghatározó ügyben rossz döntést hoztak, és súlyos arcvesztést szenvedtek el, most sarkon fordulnak, és már megint ott állnak az ellenkező előjelű folyamat élén. Nagy a nyüzsgés a damaszkuszi úton. Megvédjük a társadalombiztosítást, az Egészségbiztosítási Pénztárat - mondják. Most már nem kell a magántőke. Aquinói Szent Tamás szavai kísértenek: “Joga az embernek másnak lenni, mint volt tegnap, és ezt észrevenni is tisztesség.” No de ilyen áron? Ilyen tempóban? Minimális belátás, önértékelés, lelkiismeret-vizsgálat és tisztességes elszámolás nélkül?
Tisztelt szocialista Képviselő Hölgyek és Urak! Önök elárulták a társadalombiztosítást, elárulták a szolidaritást, ne szépítsük. Most pedig, miután a március 9-ei szociális népszavazáson az emberek elsöprő nemet mondtak az önök úgynevezett reformjára, úgy tesznek, mintha mi sem történt volna, sőt, még politikai tőkét szeretnének kovácsolni maguknak a törvény visszavonásából. Nem érdekes, hogy szembementek az egész társadalommal, orvosokkal, szakmai köztestületekkel, civil szervezetekkel, betegegyesületekkel, szakszervezetekkel. Nem számít, hogy százmilliókat költöttek el propagandacélokra feleslegesen, hogy suba alatt felállították a 22 pénztárat, és jó zsíros állásokhoz juttatták - a pénzügyminiszterrel karöltve persze - a barátaikat; arcizmuk sem rebbent. (Zaj az MSZP padsoraiban.)
A két esztendeje tartó reformnak nevezett ámokfutás lezárása, pénzügyi, gazdasági, szakmai, morális elszámolás nélkül akarnak elegánsan kivonulni a dologból. Nem gondolják, hogy a kormányzati ciklus legnagyobb botránya miatt öntömjénezés helyett inkább bocsánatot kellene kérni az emberektől? Szerintünk ez lenne a minimum.
Szövetségünkkel, az emberekkel, az orvosokkal, a szakmával összefogva igenis megvédtük a társadalmi egészségbiztosítást, megvédtük a szolidaritást. Tettük ezt azért, mert tudjuk, hogy a szociális biztonságnak ez a nagy rendszere az emberi lényeget hordozza. Az egészségügyben a szolidaritás az egyenrangú emberek közötti kölcsönös érdekek alapján adott juttatásokat jelenti. Aki a társadalombiztosítást szétveri, az magát a közösséget, a nemzeti kockázatközösséget veri szét. És még valami: abba kellene hagyni ezt a “valódi biztosítássá tesszük az egészségbiztosítást” szöveget. Úgy látszik, önök még mindig nem értik a különbséget az egyéni kockázatvállalásra épülő piaci, üzleti biztosítási rendszerek és a tömeges kockázatvállalásra alapozott társadalmi közösségi rendszerek, vagyis a társadalombiztosítási rendszerek között.
Tisztelt Országgyűlés! A pénztártörvény visszavonása kapcsán azért néhány következtetést meg kellene még vonni. Az egészségügyi és ezen belül a társadalmi egészségbiztosítási rendszer átalakítása, megtervezése során mindig szem előtt kell tartani, hogy a betegség megélése a legvalóságosabb kisebbségi lét, a fenyegető megaláztatás hordozója, az emberek számára nagyon is érzékeny terület. Az átalakításban egy garanciális elem van, ez pedig a hozzáértés, a szakértelem. Ahhoz, hogy valakik az egészségügyi szakmában mindannyiunk érdekében érdemi döntéseket hozzanak, hozzáértés kell. Akik az államilag garantált kötelező általános egészségbiztosítási rendszerben a szolgáltatások javulását a multinacionális magánbiztosítóktól várták, nem tudják, hogy mit jelent nem szelektálható betegpopulációknak egyenlő hozzáférési eséllyel kötelező szolgáltatásokat nyújtani. Ennek belátásához az ellátórendszer alapos ismeretére lett volna szükség. A volumenkorlát nélküli tudatlanság azonban bumerángeffektust szült, amely a törvény visszavonására kényszeríti most a döntéshozót.
Fontos… (Zaj, közbeszólások az MSZP padsoraiban.) Egy kis nyugalmat, egy kis nyugalmat kérek szépen! Én is meg fogom önöket hallgatni. Látom, hogy izgatottak, nem is csodálom, kérem szépen. Próbálják egész másképpen interpretálni ennek a törvénynek a visszavonását, mintha nem arról lenne szó, hogy két-három hónappal ezelőtt itt a parlamentben esküt tettek, éppen ellenkező előjellel. Tessék nyugodtan végighallgatni és végigelmélkedni azt, amit mondok! Én is meg fogom tenni az önökénél, nem nagy örömmel. (Zaj, derültség az MSZP padsoraiban.)
Fontos hosszú távra tudatosítani, hogy a magánbefektetők, a magánszereplők megjelenésével az állam nem képes a felelősségét, a kontroll szerepét érvényesíteni az egészségbiztosítási rendszer működésének szabályozásában. Ezzel fragmentálódik, majd megszűnik az egységes nemzeti kockázatközösség, az állami kontroll nélküli nyereségérdekeltség pedig a társadalmi célokkal ellentétes viselkedésre ösztönzi a piaci szereplőként megjelenő biztosítópénztárakat. Nemzetközi tapasztalat, hogy a pénztárak közötti verseny előbb-utóbb legális lehetőséget teremt a nemkívánatos ügyfelektől, például a drága betegségben szenvedő emberektől való megszabadulásra, és a szabad orvos- és intézményválasztás korlátozására. Ezt a jövőre nézve szíves figyelmükbe ajánlom.
És még valami: amikor bennünket, az ellenzéket szakmapolitikai tevékenységünk során egyfolytában hisztériakeltéssel, kútmérgezéssel, ártó radikalizmussal és még sok más méltatlan jelzővel vádoltak, jobban tették volna, ha figyelnek érveinkre. (Zaj az MSZP padsoraiban.) Látom, egyesekben nincs belátás. Majd lesz, kérem szépen, rövid idő kell hozzá. (Tatai-Tóth András: Ne fenyegess! - Derültség.) Rá fognak döbbenni, hogy a vágyaik céltalanok voltak. Ez utóbbiak közül itt egyet ismét hangsúlyoznék: nem lehet nagy rendszerek átalakításába úgy belefogni, hogy az ahhoz szükséges, úgynevezett primer invesztíció, azaz az elsődleges pénzügyi források hiányoznak. Ez is egy tanulság, alapvető menedzsmentszabály egy nagy rendszer megtervezésekor. Sőt, képtelenség a konvergenciaprogram keretében, az egészségügyi ágazatot ért súlyos pénzelvonás közepette nagy átalakításokba kezdeni, a továbbiakban is óvom önöket ettől. Ennek következményei: növekvő várólisták, kapacitáshiány, kórházak bezárása, teljesítményvolumen-korlát; még sokáig nyögni fogjuk.
Most, hogy a legfontosabb törvényük visszavonására kényszerülnek, még egy tanács, ha megengedik. Ebben a kormányzati szintű menedzsment-burnoutban, a hitelvesztéssel járó ellehetetlenülésben ne fogjanak bele nagy egészségügyi átalakításokba. Erőiket, ha még egyáltalán vannak, a füstölgő romok eltakarítására, az ellátórendszer biztonságos működésének helyreállítására fordítsák. Most nem látványos, hanem aprómunkára van szükség.
Döbbenten halljuk a miniszter úr szájából, hogy június 30-áig új koncepciót fog benyújtani. Június 30-áig? Az ellátórendszer átalakítására vonatkozóan? Újra beleesnek abba a hibába, amibe korábban beleestek? Először talán stabilizálni kellene a rendszert, megadni a működési biztonságát, az ellátásbiztonságot helyreállítani! Nehogy már június 30-án itt az egészségbiztosítási nagy rendszer átalakítására vonatkozó új, esetleg kodifikált anyag, elképzelés, törvényjavaslat kerüljön a parlament elé! Ezt megint puccsszerűen, egyeztetés nélkül akarják megcsinálni? Június 30-áig akarják az ilyen nagy rendszer átalakítására vonatkozó koncepciót és stratégiai elképzeléseket a szakmával és a civil társadalommal egyeztetni? Hiábavaló kezdeményezés! Még egyszer tisztelettel javasolom: az aprómunkával foglalkozzanak, az ágazat működőképességének a helyreállításával és az ellátás biztonságának a megteremtésével.
Tisztelt Országgyűlés! Ismét mondom: most nem elfogadunk valamit, hanem elvetünk. Ebben az elvetésben mi most partnerek vagyunk.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz, a KDNP és az MDF padsoraiban.)
(18.40)
