DR. MOLNÁR ÁGNES
DR. MOLNÁR ÁGNES
DR. MOLNÁR ÁGNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Igen, én örülök, hogy ma este itt vagyunk, és örülök annak, hogy az egészségbiztosítási pénztárakról szóló 2008. évi I. számú törvény felülvizsgálatáról, helyesebben visszavonásáról beszélhetünk a mai napon. Azért örülök ennek, mert hogy erre sor kerülhetett, ezt az orvosok, az emberek, a szakszervezetek és a Fidesz összefogása érte el. Ezért vagyunk itt.
A Gyurcsány-kormány - tapasztalhatjuk - egészségügyet érintő döntései tragikomikus történések sorozatát indították el. Tragikusnak tartom azért, mert válságba sodorták az intézményrendszert és a szakmát is, és társadalmi felhatalmazás nélkül hoztak törvényeket, amelyek elbizonytalanították és kiszolgáltatottá tették az embereket.
Ugyanakkor komikusnak is tartom, mert például az egészségbiztosítás privatizációját önök kétszer is megszavazták, szocialista-szabad demokrata képviselőtársaim, és most önök vonják vissza, akik nevüket adták ehhez az elfogadhatatlan törvényhez.
Persze mindezt önök nem önszántukból teszik, a szocialista képviselők és a kormány a rossz törvény visszavonására nem önszántukból vállalkoztak, hanem annak a szociális népszavazásnak az elsöprő győzelme kényszerítette önöket, amely valóban az embereknek, a szakszervezeteknek, az orvosoknak és a Fidesznek és a KDNP-nek az összefogása eredményeként a Gyurcsány-kormány úgynevezett egészségügyi reformnak nevezett rombolását állította meg. Ez az összefogás az emberekkel, az orvosokkal, a szakmai szervezetekkel az elkeseredés talaján egy új társadalmi szerződést eredményezett. Március 9-én a vizitdíj és a kórházi napidíj eltörlését hozta, a vizitdíj kompenzációját a háziorvosoknak, és az egészségbiztosítás privatizációjának a megakadályozását és a pénztártörvény visszavonását eredményezte. Mi ez, kedves képviselőtársaim, ha nem a nagy görög sorstragédiák XXI. századi változata?
A legszomorúbb azonban az egészben, hogy mindez megelőzhető lett volna, amennyiben a kormány és a szocialista képviselőtársak, SZDSZ-es képviselőtársak hallgatnak az emberek véleményére, hallgatnak a szakma szavára, hallgatnak a civil szférára, és időben, megfelelő módon párbeszédet kezdeményeznek. De ehelyett inkább a parlamenti többségük magabiztos tudatában nem hallgattak meg senkit, hanem döntöttek.
Ebben a történetben másfél éven át ismételten tanúi lehettünk a Gyurcsány-kormány szemfényvesztésének, és azoknak a trükköknek, hogy hogyan lehet becsapni az embereket, miközben ezzel együtt súlyos és felbecsülhetetlen károkat okoztak az egész országnak. Ezeknek a károknak egy részét lehet számszerűsíteni, hiszen valóban létrehozták önök a 22 regionális pénztárat, kinevezték az igazgatókat, fizetéseket adtak az igazgatóknak. Majd ezeket meg kell szüntetni, ez is pénzbe kerül. Szakértői tanulmányokat írattak, látszatkonferenciákat tartottak, kommunikációs költségeik voltak, szórólapokat, újsághirdetéseket jelentettek meg, s ezeken keresztülerőltetve próbálták az emberekre rákényszeríteni a döntéseiket, ami legalább másfél milliárd forintjába került az adófizetőknek.
De idézőjelben mondhatjuk, ez csak a közvetlen anyagi kár, amelynek egy fillérje sem hasznosult. A károk másik része nem számszerűsíthető. Az egészségügyi ellátórendszer működésében bekövetkezett károkról igenis beszélni kell. A két év elmúltával ki kell mondanunk azt, hogy milyen károkozás következett be. A kórházak súlyos és egyre súlyosabb gondokkal küzdenek. (A miniszter feláll a helyéről.) Sajnálom, hogy a miniszter úr éppen ezt nem hallgatja (Dr. Székely Tamás: De hallgatja, bocsánatot kérek! - Dr. Szabó Zoltán: Csak ülve lehet hallgatni!), de felhívom a figyelmét, hogy igenis súlyos helyzetbe került kórházak vannak, amelyek nap mint nap küzdenek a fenntartóikkal együtt, hogy hogyan tudják biztosítani az ellátást a területükön a betegeknek.
Az ágyszámleépítések, a teljesítményvolumen-korlát fenntartása, szigorítása, ezek mind-mind súlyos károkat okoznak. Nem tudom, hogy hogyan éri meg a jövőt egy csornai kórház, nem tudom, hogyan éri meg a jövőt a keszthelyi kórház. Ezeket mind-mind önök hozták a nagy kórházak mellett is súlyos helyzetbe.
Várólisták alakultak ki. Kaotikus lett a betegek beutalási rendje. Kórházak adósságállománya drámai módon megnövekedett. 2007 decemberében 64 milliárd a kórházak adósságállománya. Ez a szám tény.
A konvergenciaprogrammal önök folyamatosan csökkentették az egészségügy finanszírozására fordítható összeget, nagyon jól tudjuk, hogy a GDP 1 százalékával, amely 250-270 milliárd forint kivonását jelenti az ágazatból, 2007-2009 között. Ez nem múlhat el nyomtalanul! Látjuk a nyomokat. Ezeken a romokon heverünk. (Tatai-Tóth András: Itt a világvége!)
A betegek 15 százaléka a vizitdíj miatt elhalasztotta az orvoshoz fordulást. Ez is tényadat. Ezek tényadatok, kedves képviselőtársam. A mentőszolgálatot gyorssegélyekkel tartják életben. Az Állami Számvevőszék szerint 2007-ben a betegek terhe körülbelül 50 milliárd forinttal, mintegy 15 százalékkal nőtt a gyógyszerek támogatási kulcsának csökkenése, számos gyógyszer támogatásának megszűnése, valamint a vizitdíj és a kórházi napidíj bevezetése miatt. (Tatai-Tóth András: Ingyenessé kell tenni! - Soltész Miklós: Rosszul van, Tatai úr? - Dr. Vojnik Mária: Ha lenne, se lehetne rajta mit csodálkozni.)
Kedves Képviselőtársam! Úgy látom, a tényadatokat nehezen viseli. De súlyos milliókat költöttek feleslegesen, nem kellett volna. Közben pedig egy-két millió forintot sajnáltak a koraszülöttmentő-szolgálat támogatásának odaítélésére. Ezen kellett volna akkor ténykedniük meg segédkezniük. Ide viszont bőkezűen szórták a pénzt, de teljesen felesleges volt.
(20.50)
Nem gondolták végig azt sem, hogy ez alatt az idő alatt minden képzeletet felülmúlóan az intézmények munkáját és a betegek életét veszélyeztető ápolóhiány bontakozik ki. Ezeken kellett volna gondolkodni, hogy holnaptól mondjuk, a legnagyobb intézményekben és a kiskórházakban ki fogja a betegeket ellátni. A hozzátartozók látják el, vagy pedig megfelelő biztonság mellett, kellő számú ápolóval fogják a gyógyítást végezni a kórházakban? Inkább ezeken kellett volna gondolkodni.
A tény az, hogy önök az egészségügy területén a döntéseik sorozatával megbuktak, és ezzel valóban el kell önöknek számolni. Nemcsak az egészségügyi szakma, hanem a társadalom nagy többsége is ezek miatt a döntések miatt megvonta önöktől a bizalmat. Ki fogja megtéríteni a már kimutatható és még várható károkat, tisztelt képviselőtársaim, és mikor számol el ez a kormány a megbocsáthatatlan cselekedeteivel az országnak?
Az egészségbiztosítás privatizációs hajója, ezt világosan látniuk kell, most már léket kapott, és ez a hajó, tudják, képviselőtársaim, ősszel aztán végleg elsüllyedhet, hiszen eldőlt, megtartható most már ez a népszavazás a rendszer bevezetésének megakadályozásáról. Amennyiben így lesz, akkor három évig ez a kérdés nem kerülhet ismét napirendre. Tehát az a tragikomédia, amit önök végigjátszottak, véget ért, de a felelősöknek nemcsak saját lelkiismeretüknek, hanem mindannyiunk felé el kell számolniuk, vállalva a szándékos károkozás minden ódiumát.
Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
