DR. NAGY KÁLMÁN
DR. NAGY KÁLMÁN
DR. NAGY KÁLMÁN, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon röviden foglalkoznék azzal a résszel, ami felvetődött az új törvény megalkotása kapcsán, éspedig azzal, hogy a régi törvényben kinek mi a felelőssége. Önök azt mondták, hogy a Magyar Szocialista Párt kényszer hatása alatt cselekedett. Sokszor mondták azt, hogy lépéskényszerben vannak. És most idézném egyikőjüket, aki a következőt mondja: “Két stratégiai kihívásnak kívánunk megfelelni, hogy rövid távon ez a rendszer biztonságosan működtethető legyen mindenki számára. Senkinek nem kell attól félnie, hogy a Magyar Szocialista Párt valaha is szavazatát adná egy olyan biztosítási rendszerhez, amelyben az alapértékek sérülnek.” Hát, mégis szavazatát adta.
Akkor nézzünk egy másik idézetet: “Nem értem a kérdést, és nem értem azt sem, hogy mi majd mindent visszacsinálunk. Milyen parlament az, amelyik általában arra vadászik, hogy egy ciklus hoz egy törvényt, és máris azt nézem, hogy hogyan fogom visszacsinálni? Képviselőtársam! Mindent vissza lehet csinálni egy tollvonással. De számoltak azzal, hogy mindennek ára van? Milyen felelőssége van annak, hogy visszacsináljuk? Ezzel riogatni és kivinni az utcára az embereket, hogy majd úgyis visszacsinálunk mindent, és felelősségre vonjuk azokat, akik megszavazzák ezt a törvényt, hát hol van itt a demokrácia és egyenlőség?”
Hát akkor én felteszem a kérdést, hol van a demokrácia és az egyenlőség. És felteszem azt a kérdést, hogy kik riogatták az orvosokat és a betegeket. Az orvosok és a betegek fél évig éltek bizonytalanságban, fél évig nem tudták, hogy mi lesz. Az orvostársadalom ma is a tetszhalott állapotában van. A kezdeményezések minimumra csökkentek. Az emberek nem tudják, hogy kiért dolgoznak. (Közbeszólások az ellenzéki oldalon: Így van.) Olyan színvonalú megjegyzéseket hallottunk az önök szájából, jelentek meg a sajtóban, hogy a doktorok majd megmondják, hogy a doktoroknak mire van joguk, hogy a doktorok majd alkalmazzák a protokollokat. Az a kifejezés, hogy doktorok, kifejezetten pejoratív és sértő, és nem is nagyon erkölcsös egy olyan emberrel szemben, akinek esetenként oda kell állni egy másik ember mellé, és meg kell próbálni visszasegíteni az életbe.
Milyen erkölcsi alapon állunk oda? Hová tudunk ilyenfajta felfogással süllyedni, önök úgy, hogy még azt sem mondják, hogy kérem, uraim, bocsánat? Nem mondják a társadalomnak, hogy uraim, bocsánat. Mert a miniszter asszonyt hiába kértem, hogy mondja azt, hogy tévedtem, elnézést kérek, vagy úgy érzem, hogy igazam van, de mégis bocsánatot kérek az elmúlt időszakért. Ez nem történt meg. Ki lehet lépni, át lehet lépni minden gond nélkül egy másik koncepcióba? És ezt a koncepciót most akarjuk megalkotni? Biztosak önök abban, hogy önöknek van felhatalmazása erre az új koncepcióra? (Közbeszólások az MSZP soraiból: Van.)
Milyen alapon van felhatalmazásuk erre az új koncepcióra? Ezt a felhatalmazást önök saját maguk vonták meg maguktól. Nem beszélve arról, hogy ilyen rövid időtartamra, amit Mikola képviselőtársam is említett? Milyen gondolatok munkálhatnak az orvosokban és a betegekben? Hogy tudjanak ehhez a szisztémához egyik pillanatról a másikra alkalmazkodni?
Azt mondták önök, hogy ez az egészségügyi rendszerváltás - önök használták a kifejezést. Akkor most visszaváltunk? Most mi történik? Mindössze annyi történt, hogy egy meghatározott koncepciót megalkotó párt eltávozott önök mellől. És most úgy gondolják, hogy mindent lehet úgy folytatni, mint eddig, csak másfajta zászló alatt. Ez mire alapszik, milyenfajta önbizalomra? Ki az, aki bármilyen parlamentet felhatalmaz erre? Ki az, aki azt mondja, hogy egy korszakos törvényt, mert azt mondták, hogy egy korszakos törvény, egyik pillanatról a másikra visszavon? - és azt sem mondja, hogy kérem, bocsánat, rosszul tettem.
Amikor ezt elmondom, érzem a saját felelősségemet is természetesen ebben a kérdésben, bár el kell mondanom, hogy az előző év nyarától, amit lehetett, mindent elkövettünk a bizottsági munkában, a bizottsági munkán kívül itt a parlamentben, hogy megértessük önökkel, a módszer nem jó. A módszer rossz! És ha a módszer rossz, nincs olyan tudományos munka, nincs olyan terápiás forma, amelyik eredményhez vezetne.
Mi nem kérdőjeleztük meg sosem a végét, azt, hogy feltételezzük önökről valamikor is, bármilyen vonatkozásban, hogy jót akarnak. Általában a jóakarat feltételezése egy tisztességes emberi erény. De önök vajon számoltak-e magukkal ebben a kérdésben? Végiggondolták-e ezeket a kérdéseket? Merthogy gazdaságilag nem számoltak, az szinte biztos, ez most már századszor kiderült. Önök elvontak pénzt egy rendszerből, nem adtak vissza semmit. Csináltak egy rossz törvényt, és most csinálni akarnak egy másikat. Ez jelen pillanatban a társadalom számára elfogadhatatlan, nincs mögötte az a közbizalom.
Mi tárgyalni fogunk a kamarákkal - azt mondták a következő törvény előtt -, tárgyalni fogunk a szakmai szervezetekkel. De akikkel tárgyalnak, azok tudják, hogy önök ebben a vonatkozásban hitelvesztett emberek. Mert megkérdezik, hogy vajon ezt a törvényt mikor fogják visszavonni. Ezt is öt hónap múlva? És vajon ennek a törvénynek van-e olyan egységes koncepciója, mint a másik törvénynek volt? Mert annak a törvénynek az volt az egységes koncepciója, hogy nincs elég pénz a rendszerben, majd bevonunk pénzt a rendszerbe.
Most mi az egységes koncepció? Most az az egységes koncepció, hogy jobban fogjuk ellenőrizni az embereket, hogy van-e társadalombiztosítási jogviszonyuk. Felteszem a kérdést, ehhez miért kell törvényt alkotni. A törvények eddig is adottak voltak erre. Ugye, értik azt, hogy ha valamit állítunk, és azzal szemben megjelenik egy állítás, annak a feloldása nem megy ilyen egyszerűen, egyik pillanatról a másikra? Igazából tisztázatlan, hogy miben hisznek önök. Miben hisznek önök, amikor leülnek velünk?
A bizottsági üléseken, meg kell mondanom azért őszintén, több olyan szocialista képviselőtársam volt, aki jelezte kétségeit. De amikor elkezdődött az utolsó két hónap, akkor minden bizottsági ülésen látható volt, hogy önök mindent megszavaznak. Megszavaznák azt is, de ha leírnák önöknek, akkor az ellenkezőjét is megszavaznák - és ez a baj. (Dr. Vojnik Mária: Ez nem igaz.) És ez a probléma. Ez a legnagyobb gond, ugyanis ez a hitelesség kérdése; a hitelesség kérdése, az a kérdés, hogy amit én hiszek, amögött állok. És azt gondolom, hogy mindannyiunknak, akik itt felelősek vagyunk más emberek sorsáért, lenni kell annyi hitünknek, hogy amiről beszélünk, amögött tiszta belső motiváció áll. Ez vált megkérdőjelezhetővé.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
