DR. PESTI IMRE
DR. PESTI IMRE
DR. PESTI IMRE (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A több-biztosítós vagy többpénztáras modell visszavonásáról szóló 2008. évi I. törvény felülvizsgálata a mai napirendi pont.
Ez a többpénztáras vagy több-biztosítós modell - majd egy pillanatra erre kitérek - valójában a teljes egészségügyi reform állatorvosi lova.
(20.30)
Éppen ezért, amikor erről beszélek, engedjék meg, hogy néhány szót ejtsek, hogy hogyan is született mindaz, amit itt reformpolitikaként és reformprogramként megfogalmaztunk.
Hogyan is indult? 2006-ban a kormány felállt, a választási kampányban még azt hallottuk, hogy dübörög a magyar gazdaság, pannon pumáról beszéltek, majd a választások után kiderült, hogy Magyarország nagyon komoly és rossz gazdasági helyzetben van, gazdasági megszorító intézkedéseket kénytelen hozni a kormányzat, és ennek egyik lépése volt, hogy az egészségügyből is forrásokat von ki. Éppen a Zöld könyv az, amely ezt taglalta, és a Zöld könyvben szerepelt, hogy GDP-arányosan évente 0,3 százalékot ki kell vonni az egészségügyből, tehát az elmúlt évek rossz gazdaságpolitikáját rendezendő az egészségügyből is forrásokat vontunk ki. Tulajdonképpen ezt kellett valamilyen formában kezelni, és az egész reformideológia, reformkommunikáció ezt a fajta forráskivonást volt hivatott elfedni. Mert ha reformról beszélünk, akkor először is egyfajta forrásokról van szó, amely források szükségeltetnek az átalakításhoz, szükséges egyfajta jelentős társadalmi támogatottság, hogy azzal egy jobb és költséghatékonyabb egészségügy jöjjön létre.
Nézzük meg, hogy a szakszerűség, a társadalmi párbeszéd, az őszinteség, tisztesség hogyan volt tetten érhető az elmúlt két évben! Az elmúlt két évben, talán még el sem telt, de a harmadik miniszter ül itt, akit ismételten üdvözlünk. Érdekes, a Zöld könyv júliusban került a nyilvánosság elé. Július 16-án egy kormányülésen elfogadta a kormányzat, hogy ezen az úton megy végig, ugyanakkor csak azt követően kezdődött el a társadalmi vita. Mi sem jellemzőbb, hogy mi egészségpolitikusok sem vehettünk részt ebben a társadalmi vitában, hiszen augusztus 28-án vagy 29-én, talán nem is emlékezem vissza, akkor volt egy vita, az egészségügyi bizottságnak volt lehetősége megszólalni, de a téma nem a Zöld könyv volt, hanem a Zöld könyvről folytatott vita vitája. Magyarul, érdemben ahhoz sem szólhattunk hozzá.
Ezután következett egyfajta henger, ennek a reformhengernek az eredménye volt a kamara szétverése. Semmiféle normális, józan okot nem tudunk felsorolni, hogy miért kellett a Magyar Orvosi Kamarát szétverni, hacsak azért nem, hogy annak a hengernek, annak a reformhengernek, amit önök elindítottak, ne próbáljon az orvosi kamara gátat szabni, lassítani. Gondoljunk csak a biztosításfelügyeleti törvényre, ott is egyébként mindig voltak jelek, ahol önök több-biztosítós modellről beszéltek, ezt persze mindig, folyamatosan tagadták. Az volt a cél, hogy majd jelentősebb mértékben a biztosítottak képviselői is jelen legyenek; tíz helyből mindössze egyetlenegy helyet kaptak a biztosítottak képviselői.
Ezt követte a struktúraátalakítás, miniszter úr ezt talán jobban érezte a saját bőrén. A struktúraátalakítás kapcsán csak Budapesten 5 ezer aktív ágyat szüntettek meg. Érdekes, növelték a krónikus ágyak számát, amelyeket rosszul mértek fel, és nagy részben - nemcsak Budapesten, de országosan is - kihasználatlanok. Izgalmas volt, ahogy a szerződésekre rávették a kórházigazgatókat. A tulajdonos kötelezte, hogy alá kell írni, úgy kellett aláírni a szerződéseket, hogy nem volt mellékelve a területi ellátás. Hosszú ideig, hónapokig nem tudták a kórházak, hogy melyek azok a területek, amelyeket valójában el kell látni, talán fél évig is tartott, amíg ezek végül is pontosan átvezetődtek.
Ezt követte a gyógyszer-gazdaságossági törvény, semmilyen egészségpolitikai cél nem valósult meg abban. Egyfajta furcsa gondolat, egy szakmai anyag látott napvilágot Lovasberényben, két gondolatot emelnék ki belőle. Azt mondták, hogy a kórházi ellátásból a betegek 41,5 százalékát az alap- és járóbeteg-ellátás felé kell szorítani. Valóban szűkítették a kórházi kapacitást, valóban az alap- és a járóbeteg-ellátás felé szorították a betegeket, de azt tudni kell, hogy az alap- és a járóbeteg-ellátásban fejlesztés nem történt. Maga a főváros a fejlesztéshez hozzátett forrásokat, amelyeket önrészként szándékozott felhasználni, visszautalta, mert nem volt pályázat a járóbeteg-ellátás fejlesztésére.
Emlékezzünk a több-biztosítós, többpénztáras modell vitájára. Mindig több-biztosítós modellről beszéltünk, majd történt egy pillanat, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy ez kommunikációs szempontból nem tartható, és attól a pillanattól kezdve önök többpénztáras modellről beszéltek. Csak megjegyzem, hogy a több pénztárban a pénztártagok a tulajdonosai a rendszernek, ez nyilvánvalóan nem igaz a több-biztosítós modellben. Ez is egyértelműen igazolja, hogy nem többpénztáras, hanem több-biztosítós rendszerről van szó.
Korábban egy sajtótájékoztatón beszéltünk azokról a számszerűsíthető károkról, amelyeket ez a rendszer okozott, itt néhányat összefoglalnék. Közel 800 ezer ember szorult ki a vizitdíj, a napidíj és az emelkedő gyógyszerárak miatt az ellátásból. Ez semmilyen tekintetben nem lehetett a reform célja; sok százezren nem tudták kiváltani a gyógyszereket az igen magasra emelkedett árak miatt. Éppen a most már miniszter, de akkor még az OEP főigazgatójának a beszámolóját hallva-látva tudjuk, hogy 50 milliárd forinttal nőtt a gyógyszerkassza bevétele, amelyből 20 milliárdot a gyógyszergyártók, 30 milliárdot a betegek fizettek ki; ez jelentős teher a betegek számára. Kórházbezárások történtek, szakmák mentek tönkre. Gondoljuk csak végig az OPNI, a Schöpf-Merei bezárását! Olyan intézményt zártak be, amely Európa ötödik legjobb stroke-központja volt. Semmilyen tekintetben nem szolgálta a szakmai ellátás színvonalának növelését, szétesett az a szakmai csapat. Orvosként tudja, hogy egy szakmai csapat újraélesztése bizony sok-sok évet, akár egy évtizedet is igénybe vehet.
A forráskivonás továbbfolytatódott, és azt kell mondanom, hogy itt a kormányzat, az egészségügyi vezetés jól működött, mert nem 250 milliárdot vontak ki, ennél jóval többet, hamarabb és többet. Azt büszkén mondták, hogy szufficites az egészségügyi kassza. Biztos így van, de a kórházak adósságállománya megduplázódott. Ott van az a forrás, és természetesen ott vannak a források, amelyek ahhoz kellettek volna, hogy ne legyenek ellátatlan betegek. Jelentős várólisták alakultak ki, sokszor egy-egy műtétre egy-két évet is várni kell, elsősorban a csípőprotézis-műtétre gondolok, és még nem hoztam fel azt a példát, ahol már öt évet kell várni. Semmilyen tekintetben nem megengedhető, sebészként nagyon jól tudja, hogy mennyivel nagyobb és mennyivel rizikósabb a gyógyulás, mennyivel nehezebb a felépülés, ha sokkal súlyosabb állapotban kerül a beteg ellátásra.
Jelentősen megromlott az orvos-beteg viszony, ez elfogadhatatlan. A miniszter úr orvos, én is az vagyok, azt gondolom, hogy ez elfogadhatatlan; a betegellátásnak a javítása elkerülhetetlen, hogy tisztességes orvos-beteg kapcsolat alakuljon ki. Nagyon nagy kár ennek az orvos-beteg kapcsolatnak a lerontása és színvonalának csökkentése! Mindazért, ami itthon zajlott, nagyon sok orvos távozott az országból, nagyon sokan éppen azt mondták, hogy ebben a rendkívül szerencsétlen, változó helyzetben nem kívánnak itt maradni, és olyan szakmai tekintélyek távoztak az országból, akiket nem tudunk pótolni.
A vizitdíjról, napidíjról a miniszter úr is tudja, hogy egyetlenegy egészségpolitikai cél sem valósult meg, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. És természetesen akkor, amikor lezajlott a népszavazás, a miniszterelnök azt mondta, hogy nem is óhajtják kárpótolni a háziorvosokat, egyfajta dac, egyfajta büntetés szándéka fogalmazódott meg. Természetesen ez nem szerencsés, hiszen be kell látni, hogy ha valaki rossz úton jár, akkor szerencsésebb dolog azt mondani, hogy elnézést, tévedtem, mint büntetni, vagy éppen ahogy ma tapasztaljuk, folyamatosan mellébeszélni.
Ahogy korábbi felszólalásomban mondtam, tulajdonképpen ez a több-biztosítós rendszer egy üzleti-politikai alku eredménye, és miután tarthatatlanná vált, kellett kihátrálniuk. Nyilvánvalóvá vált, hogy az őszi népszavazást is elbukják, ezt megelőzendő kihátráltak mögüle, és ennek volt következménye, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége kilépett a koalícióból.
(20.40)
Azt gondolom, hogy mindazokért a károkért, mindazért a káoszért, zűrzavarért, ami kialakult, amely nagyon sok tragédiában, sok szenvedésben mutatkozott meg vagy kellett elszenvednie a betegeknek, meg kell követni őket. Szerintem a szocialista frakció, a Szocialista Párt akkor jár jól, ha megköveti az orvostársadalmat, megköveti a betegeket (Szórványos taps a Fidesz és a KDNP soraiban.), és azt mondja, rossz úton jártunk, igenis, mostantól fogva megpróbálunk konszenzusos politikát kialakítani.
Ma az egészségügy sokkal rosszabb helyzetben van, mint 2006-ban volt. Az európai egészségügyi fogyasztói index egyetlenegy év alatt Magyarországot tíz hellyel sorolta hátrébb, a 14. helyről a 24. helyre. Azt hiszem, hogy ez egyértelmű bizonyítéka annak, hogy egy ámokfutás, rossz út volt, sikertelen út volt, amelyen elindultak.
Mindezek után azt kívánom a miniszter úrnak, hogy vonja le a tanulságokat, legyen szakszerű, legyen társadalmi párbeszéd, legyen őszinteség és tisztesség az elkövetkezendő időszakban. És azt gondolom, hogy ha a következő országgyűlési választásokig oda eljutunk, ahol 2006-ban tartottunk, akkor sikeresnek mondhatja magát.
Jó munkát kívánok hozzá! (Soltész Miklós: Bravó! - Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
