DR. SZÉKELY TAMÁS
DR. SZÉKELY TAMÁS
DR. SZÉKELY TAMÁS egészségügyi miniszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Ma este volt már Rejtő Jenőtől idézet, volt már farkánál forgatott macska; én egy Pirandellót mondanék önöknek. Az idézet úgy szól, hogy az állítások tények nélkül olyanok, mint a zsák bennék nélkül: maguktól összeesnek.
Ha egy külső szemlélő figyelte volna ezt az estét, arra gondolt volna, hogy itt a vizitdíjtörvény visszavonásáról beszélünk, mert annyiszor elhangzott, hogy a nép mit ítélt, mit nem ítélt, hogyan szavazott. Ezt a törvényt egyébként önként vonjuk vissza, azt követően, hogy úgy ítéltük meg, hogy nincs meg a társadalmi támogatottsága. Nem kívánok reagálni az összes nem e témába vágó kérdésre, de azért néhány gondolatot elmondanék.
A kivérzett magyar egészségügyi rendszerben két alkalommal volt konszolidáció, egész pontosan ’96-ban és 2002-ben, jobboldali kormányzást követően. A privatizációs lehetőségek kérdése és tőkekivonás az egészségügyből 1999-ben kezdődött, akkor, amikor az ellátásszervezőkről szóló törvény hatályba került, és ezt követően egyébként tényleg milliárdok kerültek kivonásra a rendszerből.
A köztestület megalakulásánál én személyesen részt is vettem. A köztestületről azt kell mondjam, hogy nem megfelelően látta el a feladatait. Az a közhiteles nyilvántartás, amelyet egyébként Gógl képviselő úr mondott, annyira volt közhiteles, hogy voltak benne egyéves orvosok is, meg nem élő orvosok is - ennyit a közhiteles nyilvántartásról.
Szeretném azt is elmondani - és aztán befejezem a nem a témába vágó hozzászólásokat -, hogy egyébként 1998-ig életben volt az a szabályozás, hogy az E-alapból származó bevételt az intézmények kizárólag működési költségvetésre használhatják. Ezt a rendelkezést egyébként 1999-ben szüntették meg. És még azt is szeretném elmondani, hogy az az elv igaz, hogy járulékbevételekből és központi költségvetésből történik az E-alap finanszírozása, csak nem mindegy, hogy úgy, hogy hiányra tervezik, a hiány bármennyire elszaladhat, és ezt követően a központi költségvetés kipótolja, vagy pedig tervezhetően, fejkvótaszerű összegben, előre meghatározottan.
(21.20)
És akkor visszatérve erre a törvényre, amiről beszélünk: szeretném rögzíteni, hogy soha senki nem akarta az egységes kockázatközösségen alapuló rendszert megszüntetni. Ez egyébként a törvényben le is van írva - ahogy egy korábbi hozzászólásomban már idéztem -, ezért most nem idézném még egyszer. Le volt írva a törvényben, paragrafusban az egységes kockázatközösség. Változatlanul igaz az az elv, hogy járulékfizetéssel megalapozott, ahol a járulékot mindenki a jövedelme után fizeti, a szükségletalapú igénybevétel lehetőségét lehet biztosítani.
Úgy gondolom, hogy az 1990. évi 61. számú országgyűlési határozat változatlanul hatályban van, tekintettel arra, hogy a hatályos jogrendben benne van. Ennek a módosítását senki nem kezdeményezte. Vélelmezem, hogy ebben a jelen lévő pártok képviselői is egyet tudnak érteni. Innentől kezdve, úgy gondolom, vissza kell nyúlni a gyökerekhez, és ez lehetne az alapelve, amit mi úgy gondolnánk, hogy az egészségbiztosítás reformja.
Miután annyi mindenki fölajánlotta a segítségét abban, hogy esetleg konszenzus legyen, úgy gondolom, hogy ha visszatérünk ehhez a bizonyos országgyűlési határozathoz, és ennek alapján próbálnánk közösen felépíteni egy új egészségbiztosítási rendszert, az nagy valószínűséggel ki tudná küszöbölni a jelenlegi rendszer hibáit.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)
