DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Először is szeretném felidézni az ellenzéki képviselő pártvezetők által ismételten hangoztatott közgazdasági véleményt, hogy az újraelosztás mértéke Magyarországon nagyon magas, és ezért az állam működési kiadásait csökkenteni szükséges ahhoz is, hogy az adókat is csökkenteni lehessen.
Nyilvánvaló, hogy ebben a tézisben benne van az is, hogy nemcsak a központi kormányzat működési kiadásait kell csökkenteni, hanem az önkormányzatok működési kiadásait is csökkenteni kell. Éppen ezért, hogyha a kiadások csökkentéséről szólnak az ellenzéki kezdeményezések - amit hallhatunk oly sokszor -, akkor bele kell érteni az önkormányzati kiadások csökkenését is.
A konkrét számok, amelyek viszont elhangzottak az interpellációban, azt gondolom, a valóságtól jelentős részben elrugaszkodottak. A közoktatás finanszírozásánál például figyelembe kell venni a jogszabályváltozásokból adódó feladatcsökkenést, amiről a képviselő úr könnyű szívvel elfeledkezett. A dologi kiadásoknál pedig az infláció felének figyelembevétele többletlehetőség az önhikis pályázatoknál. Nagyon határozottan szeretném kijelenteni, hogy miközben senki másnál dologikiadás-növekedés elismerésre nem kerül - sem a központi kormányzatnál, sem a nem önhikis önkormányzatoknál -, az önhikis önkormányzatok esetében éppen hogy ennek a felének a figyelembevétele, azt gondolom, olyan pozitív megkülönböztetés, ami segíthet ezeken az önhibájukon kívül hátrányos helyzetű településeken.
Amit pedig szigorításnak szoktak nevezni - most az interpellációban is elhangzott -, az nyilván több elemből áll össze. A legfontosabb, amit az Állami Számvevőszék is szokott a különböző ellenőrzések során említeni, a szigorú, takarékos gazdálkodás követelménye. Azt gondolom, rendkívül fontos - rengeteg ilyen tapasztalatunk van -, hogy azokat a kiskapukat, amelyek az elmúlt időszakban különböző technikák alkalmazásával megszülettek bizonyos önkormányzatok esetén - nevezetesen, hogy indokolatlanul vegyenek ki pénzt a központi költségvetésből önhikis pályázatok kreatív megfogalmazásával -, meg kell szüntetni, ezért a következő években mindig-mindig továbbfejlődik a pályázati rendszer.
Az új számítási rendszer immáron figyelembe veszi, hogy az önkormányzatok egy része céltudatosan kedvezőbb bázisadatokat állított be, figyelembe veszi azt, hogy hitelből, felhalmozási bevételből nem lehet a tartós kiadások növekedését a későbbiek során önhikiből lefinanszíroztatni a központi költségvetésből.
Egyébként pedig azt gondolom, rendkívül fontos két körülményre még felhívni a figyelmet a továbbiakban. Egyrészt a pályázati úton nyert forrásokból kifizetésre kerülő juttatásokat nyilvánvalóan nem lehet figyelembe venni bázisba épülő, folyamatos kiadás-finanszírozandó tételeként, hiszen éppen a pályázaton nyert források egyedi, egy évet befolyásoló volta az, ami nem teszi lehetővé, hogy a későbbiek során ez bázisba épülhessen.
Nagy valószínűséggel az erre az évre előirányzott több mint félmilliárd forint, ami lehetővé teszi, hogy az önhikire pályázó települések biztonsággal megkapják jogos forrásigényüket, biztosítani fogja valamennyi település esetében az önhikivel kiegészített zavartalan működtetést. Egyébként pedig nyilvánvalóan figyelembe kell vennünk azokat a meglehetősen negatív jelenségeket, hogy bizonyos önkormányzatok nem mindig gazdálkodnak felelősen a rájuk bízott forrásukkal.
Utalnék csak néhány olyan közbeszerzésre, amikor luxusjárművek beszerzésére írtak ki önkormányzatok pályázatot, most jelent meg a sajtóban egy dunántúli önkormányzat esetében ilyen típusú pályázat. Utalnék arra, amikor önkormányzatok úgy számolnak el bizonyos beruházásoknál forrásokat, amelyek nem mindig megalapozottak a reális forrásbecsléssel, reális költségbecsléssel kapcsolatban. Ezért azt gondolom, a szigorúság tehát mind az önhikis pályázatnál, mind az önkormányzati gazdálkodásban indokolt.
Kérem a válaszom elfogadását. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)
