DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Jó ideje tudjuk, látjuk, hogy a rendszerváltást követően eltelt közel két évtized során a költségvetési gazdálkodást, az államháztartási hiány alakulását nagyban befolyásolják a politikai ciklusok. Szinte minden kormány időszakára jellemző volt, hogy a választások közeledtével kevesebb figyelmet fordítottak az egyensúlyra, a választási években jelentős, a GDP 10 százaléka közelében lévő vagy azt meghaladó hiányok alakultak ki. Bár jó ideje tudjuk, látjuk, hogy ez sokáig nem folytatható, korábban mégsem történt sok minden.
A kormány fontosnak tartja, hogy végleg sikerüljön szakítani ezzel a rossz gyakorlattal, amely nagymértékben veszélyezteti Magyarország jövőjét, felzárkózását, növeli a gazdaság szereplőinek bizonytalanságát. Ezért is döntöttünk arról, hogy a 2006-ban megkezdett erőteljes költségvetési konszolidáció, az államháztartás nagy rendszerei - az egészségügy, az oktatás, a nyugdíjrendszer, a központi közigazgatás - reformjának folytatásaként, emellett hozzálátunk a közpénzügyek reformjához is. A nemzetközi tapasztalatok alapján kialakítjuk a költségvetési gazdálkodás, a tervezés, a közpénzügyek felhasználásának olyan rendszerét, amely hosszú távon garantálja az egyensúlyőrzést, az eladósodás megállítását, a gazdaság, az ország stabilitását.
Tisztelt Országgyűlés! A nemzetközi tapasztalatok persze azt mutatják, hogy ilyen intézkedésekre általában az országok akkor szánják el magukat, amikor erre egy kialakult válság kényszeríti az országokat, amikor már nincs más út, nincs más lehetőségük. Úgy gondoltuk, Magyarországon a politikai elit kellő felelősséggel bír az ország jövőjét illetően, belátja, hogy szükséges az önkorlátozó intézkedések vállalása, ez az, ami gyorsabban vihet előbbre minket, nem pedig a megalapozatlan ígértetés, a populizmus, esetenként a közpénzekkel történő felelőtlen gazdálkodás.
Bízva abban, hogy valamennyi politikai párt legfontosabbnak az ország érdekét, jövőjét tartja, ennek alapján kétharmados többséggel, valamennyi párt közreműködésével és egyetértésével, vagyis széles körű parlamenti konszenzussal fogadható el egy közösen kialakított, a felelős költségvetési gazdálkodást biztosító szabályrendszer és intézményrendszer. Azért is bizakodtunk, mert egy ilyen kezdeményezéshez kellő szakmai támogatást kaptunk. Az Állami Számvevőszék már jó ideje szorgalmazza, hogy valamit kéne tenni, sőt ezen túl kidolgozták azokat a téziseket, hogy miként kellene megújítani a közpénzügyekkel történő gazdálkodást Magyarországon.
A kormány számára úgy tűnt, megérett az idő egy ilyen lépésre, mindenki számára nyilvánvalóvá vált annak szükségessége, hogy szakítani kell a politikai költségvetési ciklusok gyakorlatával, ez ugyanis egyre nagyobb károkat okoz az országnak. Azért is gondoltuk ezt, mert politikai nyilatkozatok szintjén a parlamenti pártok képviselői egyetértettek az Állami Számvevőszék kezdeményezésével, támogatták azokat a gondolatokat, amelyeket a Számvevőszék korábban egy konferencia keretében, majd később az említett közpénzügyi téziseiben is megfogalmazott.
Tisztelt Országgyűlés! Mint említettem, egy ilyen, kellő költségvetési fegyelmet garantáló rendszer működtetésének a nemzetközi tapasztalatai igen kedvezőek. Svédországban ma elismerten a világ egyik legjobb költségvetési rendszerét üzemeltetik. Ennek azonban az az előzménye, hogy ez az ország 1994-ben fenntarthatatlan költségvetési rendszere következtében súlyos válságba került, 12 százalékot meghaladó deficittel küzdött, a munkanélküliség pedig elérte a 20 százalékot. A svéd politikai elit azonban hajlandó volt megváltoztatni a játékszabályokat és saját magát korlátozni. A világon számos országban dolgoznak a költségvetési intézmény- és szabályrendszer modernizációján. Egyszerre aktuális ez a kérdés fejlődő és fejlett országokban egyaránt. Az Európai Unió az elmúlt években több alkalommal is bátorította tagállamait, hogy a maastrichti kritériumokon túlmenően saját nemzeti szabályrendszereket dolgozzanak ki és vezessenek be, a független költségvetési intézmények létrehozását pedig kifejezetten előremutató megoldásnak nevezte a költségvetési politikák fenntarthatóságának biztosítására.
Tisztelt Országgyűlés! Mit is tett eddig a kormány, illetve a Pénzügyminisztérium annak érdekében, hogy ez a konszenzus létrejöhessen, a legfontosabb kérdésekben mind az öt parlamenti párt megállapodhasson? A Számvevőszék téziseinek figyelembevételével a tárca 2007 közepén kidolgozta a szakmai koncepcióját és egyeztetést kezdett a parlamenti pártok e témában érintett képviselőivel. A koncepció lényege, hogy szükség van egy szabályrendszerre, amelynek a betartása, érvényesülése biztosítja az egyensúlyőrzést, az egyensúly javulását, és ennek eredményeként hosszabb távon az eladósodás fokozatos mérséklődéséhez vezet, valamint létre kell hozni egy független intézményt, amelynek léte, működése, kontrollja garantálja a szabályrendszer érvényesülését.
A koncepció alapján elkészült törvényjavaslat e funkció ellátására a Törvényhozási Költségvetési Hivatalt tervezi létrehozni. A kormánytól való függetlenség érdekében a szervezet elnökét az Országgyűlés kétharmados többséggel kormányzati cikluson átívelő hivatali időre választja meg, és a mindenkori kormánynak nincs lehetősége sem közvetlen, sem közvetett módon utasítani vagy döntéseiben korlátozni. A hivatal alapvető feladata, hogy biztosítsa azokat a kormánytól független információkat és szakmailag megalapozott elemzéseket, előrejelzéseket, hatásvizsgálatokat a költségvetést érintő minden területen, amelyek alapvetőek a közpénzügyekkel történő felelős gazdálkodáshoz. A hivatal kormánytól független nyilvános módszertannal és adatbázissal alátámasztott előrejelzése minden esetben a parlament rendelkezésére áll, nemcsak a költségvetési törvényjavaslat vitájában, hanem a szaktörvények elfogadása előtt is. Az intézmény a parlamenti vita során benyújtott módosító javaslatokat is értékelné költségvetési hatásuk tekintetében. Ezen értékeléseket természetesen az országgyűlési képviselők megismerik, és ezt követően hozzák meg döntéseiket a parlament bizottságaiban és plenáris ülésein.
A közpénzügyi törvénycsomag fontos eleme az alkotmány módosítása. Erre mindenképpen szükség van, amennyiben úgy gondoljuk, hogy a felelős költségvetési gazdálkodásról és a költségvetési hivatalról szóló törvény elfogadása széles konszenzussal, kétharmados parlamenti jóváhagyással történjen, hiszen a kétharmados törvényeket az alkotmányban rögzítik Magyarországon. Ugyanez vonatkozik a költségvetési hivatal vezetőinek kétharmados megválasztására is, ami pedig az egyik legfontosabb garanciája a létrehozandó intézmény pártsemlegességének.
Tisztelt Képviselők! Néhány szót szeretnék szólni a kormány által szükségesnek tartott költségvetési szabályok rendszeréről az előterjesztés alapján.
(12.20)
A szabályrendszer akkor tud hosszú távon stabilan, rövid távon pedig rugalmasan működni, ha a költségvetés tételeit nem egységesen, hanem differenciáltan kezeljük. A tételek egy része rövid távon is alakítható, és a költségvetési törvény vitája során hozott döntésekkel befolyásolható. Ezekre az úgynevezett belső tételekre nyilván a kormánynak is megfelelő hatása lehet a költségvetés végrehajtása során. Ilyenek például a központi kormányzat bérkiadásai vagy a különféle vállalkozássegítő támogatások a költségvetésből. Ezekkel szemben az úgynevezett külső tételek alakulását a költségvetési törvény vitája során érdemben nem lehet befolyásolni, mivel a következő évi összegüket szaktörvények és egyéb külső tényezők határozzák meg. Ilyenek például az adóbevételek vagy a nyugdíjkiadások.
Bár némileg eltérő módon, de a költségvetési tételek mindkét típusára vonatkoznak olyan szabályok, amelyek biztosítják, hogy az államadósság értéke az infláció hatását leszámítva közép- és hosszú távon nem növekszik. Ez a reáladósság-szabály, amely döntési mechanizmusa révén biztosítja az eladósodás megállítását, ugyanakkor megfelelően rugalmas ahhoz, hogy a költségvetési politikában maradjon mozgástér a gazdaság természetes ingadozásainak csillapításához.
A reáladósság-őrzés szabályait kiegészíti a pozitív elsődleges egyenleg követelménye. Ennek megfelelően a jövőben a költségvetési törvény a jelenlegiek mellett további két mutatót is rögzít. Az egyik a tárgyévet követő év belső tételeinek - vagyis azoknak a tételeknek, amelyekről gyakorlatilag van döntési lehetőség - egyenlegkövetelménye. A másik mutató a tárgyévet követő második év elsődleges egyenlegének a célértéke. Tehát az éves költségvetési törvény elfogadása során nemcsak az adott, hanem a következő két év alapvető paramétereiről is döntés születik. Ebből a rendszerből következik, hogy miután a költségvetési törvény rögzítette a tárgyévet követő év belső tételeinek egyenlegkövetelményét, a továbbiakban a külső tételek egyenlege sem rontható. Ez persze nem zárja ki, hogy változzon például makrogazdasági vagy demográfiai folyamatok hatására, de nem rontható a kormány vagy az Országgyűlés intézkedései által. A kormány, az Országgyűlés dönthet egyes kötelező tételek módosításáról, például csökkenthet adót, de minden ilyen intézkedést ellentételeznie kell úgy, hogy az egyenleget ne befolyásolja, ne rontsa az egyenleget.
Tisztelt Országgyűlés! Ugyanakkor a legjobb szándék mellett is előfordulhatnak olyan nem várt és a magyar gazdaság konjunkturális mozgásaitól független események, amelyek költségvetési hiányt növelő hatásának kivédése rövid távon nem lehetséges. Ilyenek lehetnek például a jelentősebb természeti katasztrófák vagy a nemzetközi pénzpiaci mozgások. Ilyen esetekben sem megengedhető az adósságszint végleges megemelkedése, ugyanakkor reális elvárásokat kell támasztani a korrekció előírásakor. Javaslatunk szerint, ha ezek a problémák a költségvetés végrehajtása során idejekorán kiderülnek, akkor a helyes megoldás a különféle tartalékok felhasználását véve első helyre, ezt követően pótköltségvetés készítése. Amennyiben ez a megoldás idő hiányában már nem járható, akkor a reáladósság szabálya alapján három év alatt kell a korrekciót végrehajtani.
Az említett költségvetési szabályok között, vagyis a reáladósság-őrzés, a pozitív elsődleges egyenleg követelménye mellett lényeges a kötelező ellentételezés elve. Ez egyébként már ma is része a Házszabálynak, tehát nem új követelmény, a döntéshozók számára viszont szükséges a következetes érvényesítése. Úgy véljük, e szabály az egész költségvetési fegyelem talpköve lehet, elejét veheti a felelőtlen ígérgetéseknek, megakadályozhatja a jelen terheinek a későbbi generációkra hárítását.
Tisztelt Országgyűlés! Eddig elsősorban arról beszéltem, hogy milyen eszközökkel kívánjuk csökkenteni az államháztartáson belül a központi alrendszer egyensúlyi gondjait, és ezzel hozzájárulni ahhoz, hogy az ország eladósodottsága mérséklődjön. Nem elég csak a központi alrendszert szabályozni, az államháztartásnak, az államháztartás pénzügyi gazdálkodásának fontos részei a helyi önkormányzatok is.
Nem kívánjuk az önkormányzatok pénzügyi önállóságát korlátozni, ugyanakkor esetükben is követelmény a felelős költségvetési gazdálkodás. A helyi önkormányzatok sem hozhatnak olyan felelőtlen döntéseket, amelyekkel a jelen terheit az utódokra hárítják. Már ma is vannak olyan szabályok, amelyek működnek, s amelyek korlátozzák az önkormányzati hitelfelvételt. Az általunk megfogalmazott követelmények tehát e tekintetben nem újak, legfeljebb pontosítanak. A helyi önkormányzati alrendszer bruttó adósságállománya tavaly az év végén elérte a 670 milliárd forintot. Az adatszolgáltatásokból egyértelműen látható, hogy az önkormányzatok a gyakran hosszú türelmi idővel felvett hiteleket és a közel 100 milliárd forintra rúgó kötvénykibocsátásból származó forrásokat részben működési kiadásaik finanszírozására fordítják, ahelyett, hogy végrehajtsák az indokolt működési, racionalizálási intézkedéseket.
Egyszerre tartjuk fontosnak az önkormányzatok esetében is a költségvetési fegyelem erősítését, valamint azt, hogy lehetőséget kapjanak fejlesztési hitelek felvételére, tudják biztosítani a finanszírozási feltételeket az uniós források hatékony felhasználásához, és legyen lehetőségük a helyi bevételek éven belüli ingadozásainak kiegyenlítésére. Mindezt szem előtt tartva javasoltuk, hogy a helyi önkormányzatok működési célra olyan likvid hitelt vehessenek fel, amelyet az adott naptári éven belül vissza is fizetnek; fejlesztési célra vehessenek fel többéves lejáratú hiteleket, bocsássanak ki kötvényeket, mégpedig szabad forrásaik arányában. E szabályozásnak az egyes önkormányzatok túlzott és fedezetlen eladósodásának megakadályozásán túl az is célja, hogy az önkormányzati alrendszer esetleges kereteken túli költekezése a későbbiekben ne veszélyeztethesse a maastrichti hiánykritérium államháztartási szintű teljesülését.
Tisztelt Országgyűlés! A kormány azután, hogy a múlt év novemberében közpénzügyi törvénycsomag formájában beterjesztette a parlamentnek javaslatát, a megegyezés, az ötpárti konszenzus kialakításának reményében tovább folytatta a korábban megkezdett tárgyalásokat. Ezért is nem kezdődött el mind ez ideig a csomagban lévő javaslatok parlamenti plenáris tárgyalása, mert komolyan gondoltuk, hogy egy olyan alapvető kérdésben, amely az ország jövőjét nagyban meghatározza, és amelynek elfogadása végső soron minden párt érdeke, közös nevezőre lehet és kell jutni. Az elmúlt esztendőben összesen nyolc alkalommal ültünk tárgyalóasztalhoz a Pénzügyminisztériumban a pártok képviselőivel, az idén pedig további hét egyeztetésre került sor, ezen túl két alkalommal alkotmányjogi szakértők, képviselők is találkoztak a téma megbeszélésére.
Kidolgoztunk egy olyan számítógépes modellt, amely könnyen nyomonkövethetően bemutatja, hogy a reáladósság, illetve a pozitív elsődleges egyenleg szabályának alkalmazása különböző makrogazdasági körülmények között hogyan hat, miként javul az egyensúly, hogyan mérséklődik az eladósodás, mennyiben nő a mindenkori kormány, illetve a parlament mozgástere. E modellt a pártok rendelkezésére bocsátottuk, és a Pénzügyminisztérium honlapján hozzáférhetővé tettük mindenki számára. Mivel ilyen kérés érkezett, azok a pénzügyminisztériumi szakemberek, akik kidolgozták a koncepciót, illetve a modellt, majd az alapján a parlamentnek benyújtott törvényjavaslatokat, előadás és prezentáció keretében bemutatták azt a Fidesz gazdasági kabinetjében, illetve más érdeklődő képviselők számára a reáladósság-őrzés szabályának működését.
Tudva e törvénycsomag fontosságát, véleményem szerint igen nagy fokú kompromisszumkészséget tanúsítottunk a tárgyalásokon is. Azért, hogy a megegyezést a fő kérdésekben ne akadályozhassa meg az önkormányzatokkal, vagyis az államháztartás helyi alrendszerével kapcsolatos szabályok vitája, azokat az önkormányzati törvény módosítása keretében kívánja a kormány a parlament előtt megvitatni és megváltoztatni.
A legnagyobb ellenzéki párt, a Fidesz alapvetően a kiadások szabályozása, vagyis a kiadási plafonok mellett kötelezte el magát az elmúlt időszakban. A Pénzügyminisztérium szakmai stábja a tárgyalások folyamán több olyan koncepciót, majd ennek alapján törvényjavaslatot készített el, amelyben a költségvetési szabályok közé bekerültek a kiadási plafonok is. A Fidesz az általa javasolt szabállyal csak a kiadásokat akarja korlátozni. Ez nem zárná ki az esetleges jelentős egyensúlyvesztés lehetőségét, a további erőteljes eladósodást, ezért csak olyan kompromisszumot tudunk elképzelni, amely a reáladósság-szabályt és a kiadási plafonokat kombinálja.
Vitát váltott ki a tervezett intézményrendszer is. A benyújtott törvényjavaslat olyan hivatallal számol, amely képes független módon működni, saját adatbázissal, saját apparátussal rendelkezik, azért, hogy önállóan készítsen makrogazdasági prognózist, amely nélkülözhetetlen a költségvetési tervezet megalapozottságának eldöntéséhez, önállóan képes arra, hogy részleteiben véleményezze a költségvetési tervezetet, véleményt mondjon, gyakorlatilag beárazzon minden, a költségvetéshez, illetve más szaktörvényhez készített módosító javaslatot, szakmai törvényjavaslatot az egyensúlyra való hatása szempontjából.
(12.30)
Mivel a Fidesz, nem kimondottan szakmai szempontok alapján, hanem takarékosságra hivatkozva nem értett egyet egy szerinte nagy létszámú hivatal létrehozásával, ezért abba az irányba folytattuk a megbeszéléseket, hogy a megállapodás érdekében minimálisan milyen feladatokat kellene ellátnia egy ilyen kontrollintézménynek. Ennek alapján készítettünk egy olyan változatot is, amely kevesebb feladatot látna el, de még így is a megfelelő kontrollt gyakorolhatja a folyamatokra, illetve lényegesen kisebb létszámmal működhetne. Sőt, legutóbb egy olyan változattal is előálltunk a tárgyalások során javaslatot téve, amelyben nem költségvetési hivatalra vagy költségvetési tanácsra tettünk javaslatot, hanem egy személy megbízására, mégpedig az Országgyűlés költségvetési főtanácsadójának a megbízására.
A Fidesz kifogásolta azt is, hogy szerinte a szabályozás alól kimaradnának területek. Szorgalmazta, hogy terjesszük ki olyan területekre is, mint az állami vállalatok, valamint azok a fejlesztések, beruházások, amelyek PPP keretében, magántőke bevonásával valósulnak meg, és amelyeknek jelentős költségvetési következményei vannak a következő évtizedekre. Bár véleményünk szerint ezeknek a területeknek a szabályozása, számbavétele megoldott, hiszen érvényesülnek az uniós követelmények, elszámolási előírások, nem zárkóztunk el e javaslat elől sem. A legutóbb készített változatok már e követelményeket is kielégítik és teljesítik.
A tárgyalások során kialakított, kompromisszumosnak gondolt megállapodások alapján kidolgoztuk az alkotmány, az önkormányzati törvény módosításának, valamint a közpénzügyi törvénynek jogszabályi normaszövegét valamennyi változatra, beleértve a különböző intézményi variációkat is. A javaslatokat a tárgyalópartnerek rendelkezésére bocsátottuk.
Tisztelt Képviselőtársak! Függetlenül attól, hogy a tárgyalások közel egy éven keresztül folytak, nem sikerült a Fidesz által delegált tárgyalópartnerektől az alapvető kérdések zömében semmilyen egyértelmű állásfoglalást kapni. Több esetben már úgy tűnt, hogy néhány alapvető koncepcionális kérdésben létrejött a megegyezés, aztán a legnagyobb sajnálatunkra kiderült, hogy tárgyalópartnerünk nem bírt kellő felhatalmazással, mandátummal, valójában nem is egyezett meg velünk. Így több alkalommal kényszerültünk arra, hogy szinte nulláról kezdjük újra a tárgyalásokat, azokról a dolgokról is, amelyekről korábban már úgy tűnt, van megállapodás, mindenki számára nyilvánvaló a szükségessége, mindenki számára egyértelmű, hogy ez az ország érdeke.
Úgy gondolom, a kormány elment a végsőkig a megegyezés reményében. Eljött az igazság pillanata. Döntse el a Fidesz, akarja vagy sem kétharmados többséggel megszavazni a közpénzügyek szabályozását, az alkotmánymódosítást, az önkormányzati törvény módosítását, a költségvetési felelősségről szóló törvényt; valóban elkötelezett-e a Fidesz az egyensúly javításában, valóban vállalja-e a kiadások szükséges mértékű csökkentését, valóban vállalja-e az egyensúly tartós megőrzését biztosító szabályok önkorlátozást is jelentő rendelkezéseit, egyáltalán egyetért-e a javasolt és kezdeményezett változtatásokkal az általa remélt kormányzati pozíciójában is.
A kormány elkötelezett abban, hogy a költségvetési szabályokat kétharmados többséggel elfogadjuk az Országgyűlésben. Váljon egyértelművé, a pártoknak e javaslathoz való viszonya eldönti, mennyire lehet komolyan venni ígéreteiket az egyensúlyőrzés ügyében, mennyire lehet komolyan venni a korábban tett kijelentéseiket a kiadások csökkentése ügyében, mennyire lehet komolyan venni korábban tett kijelentéseiket a szükséges közpénzügyi változtatások ügyében. E javaslathoz kialakított esetleges elutasító viszony hiteltelenné tesz minden ígéretet és minden ígérgetést, amit hiánycsökkentés, kiadásmérséklés, újraelosztásiszint-csökkentés ügyében tesznek képviselők, politikusok, pártvezetők mostanában Magyarországon.
Az igazság pillanata tehát eljött, és itt van e törvényjavaslat kapcsán. Úgy vélem, egyértelműen meg fog nyilvánulni mindannyiunk számára az, hogy ki mennyire elkötelezett ezen folyamatok újraszabályozásában.
Szerintem még most sem késő, még most is van lehetőség a megállapodásra, a széles körű konszenzus létrehozására, ez ugyanis óriási jelentőséggel bír. Jelentősége abban rejlik, hogy a költségvetési egyensúly kérdését a pártok leveszik a politikai viták napirendjéről, az egyensúlyőrzés követelménye olyan axiómává válik, ami megkérdőjelezhetetlen, és ez nagyban növeli Magyarország, az itt folyó gazdaságpolitika hitelességét, kiszámíthatóságát, végső soron felértékeli az országot. Persze, ez szakítást jelentene az eddigi, több évtizeden keresztül folytatott, nem kimondottan fegyelmezett közpénzügyi költségvetési politikával, amely valamennyi korábbi kormányra jellemző volt, amely valamennyi korábbi kormányt létrehozó pártra jellemző volt.
Azt mondhatom, mi erre a változtatásra készen állunk, a javaslatot beterjesztettük az Országgyűlésnek; felismertük, hogy csak felelős költségvetési politikával biztosítható Magyarországon tartósan a jólét, a fellendülés, a felzárkózás az Európai Unió fejlettebb, gazdagabb tagállamainak népességéhez. Végső soron ezért történt meg a rendszerváltás két évtizede, ezért csatlakoztunk az Európai Unióhoz 2004-ben, s ezért kívánunk belépni néhány év múlva az eurózónába is.
Úgy vélem, ez a felismerés a legnagyobb ellenzéki pártban, a Fideszben mind ez idáig nem született meg. Ha úgy tetszik, nincs meg a politikai döntés, legalábbis tettekben eddig semmiképpen nem nyilvánult meg. Itt a lehetőség, hogy az Országgyűlésben ezek a tettek valósággá váljanak.
Tisztelt Ház! Sporthasonlattal élve, ideje áttérnünk a szabadfogású birkózásról a kötöttfogású birkózásra. Mindkét sportágban lehet nemesen küzdeni, és aranyérmeket is lehet szerezni. Csak a kötöttfogású birkózás sokkal kevésbé veszélyes.
Természetesen úgy nem működik az átállás, hogy először csak az egyik fél kezdi el a kötöttfogású birkózás szabályait betartani, hanem csak úgy, hogy egyszer csak megállapodnak, hogy a továbbiakban mindketten elfogadják a szigorúbb szabályokat. Ugyanígy biztos vagyok abban, hogy semmit nem vesz el a politikai küzdelmek erejéből és értékéből, ha szigorítjuk a szabályokat, és minden pártnak érdekében áll e szabályokat elfogadni, feltéve, hogy a többi párt is csatlakozik e szabályok elfogadásához.
Amikor 2007 közepén először tettük közzé javaslatunkat, néhányan azzal vádoltak minket, hogy csak a következő kormányokat kívánjuk korlátozni, magunkat pedig nem. Ez nem igaz, de értjük, sőt megértjük a bizalmatlanságot. Ennek megfelelően megoldást találtunk arra a problémára, hogy ugyan a reáladósság-szabályt a maga egészében nem lehet azonnal bevezetni, a jelenlegi kormány is engedje kétharmados erővel megkötni saját kezét a konvergenciaprogram végrehajtásának és ezáltal a hitelesség visszaszerzésének érdekében.
E törvény, megfelelő konszenzus esetén, kétharmados erővel fogja rögzíteni azokat az egyenlegcélokat és -követelményeket, amelyek a 2011-et megelőző években kikényszerítik a konvergenciaprogram fenntarthatóságával kapcsolatos célok megvalósulását. Jeles külföldi és belföldi szakértők - Lámfalussy Sándor, Kopits György -, a Magyar Köztársaság elnöke, a Nemzeti Bank és a befektetők is egyetértenek: ideje meghozni ezeket a törvényeket.
Tisztelt Országgyűlés! Nem csak szakértőkre hallgatok; saját tapasztalataimból fakadó legmélyebb meggyőződésemet osztom meg mindannyiukkal, amikor azzal fejezem be az expozét, hogy akkor válunk érett demokráciává, ha ahelyett, hogy saját rövid távú érdekeinket követve visszaélnénk a tökéletlen szabályokkal, hajlandók vagyunk olyan szabályokat elfogadni, amelyek az ország hosszú távú érdekeinek követését kényszerítik ránk.
Végül hadd mondjam el, hogy sokan támogatták munkánkat az előkészítésben. Sok segítséget kaptunk szakértőktől, független gondolkodóktól, mindazoktól, akik átérezték e javaslatcsomag jelentőségét. Külön köszönetemet fejezem ki az Országgyűlés Hivatala munkatársainak is, akik számtalan egyeztetés során a fontos ügy iránti lelkesedéssel és kikezdhetetlen szakmaisággal segítettek bennünket egyes részletek kidolgozásában. Úgy gondolom, ez az együttműködés példaértékű lehet a jövő számára is.
Végezetül szeretném azzal befejezni, hogy eljött az igazság pillanata. Váljon nyilvánvalóvá, hogy az eddigi szavak tettekké válthatók-e, ki-ki komolyan vette-e azt, amit a költségvetés egyenlegjavítása érdekében, a tartós hiánycsökkentés érdekében, Magyarország érdekében meg kíván valósítani. Ki fog derülni, hogy támogatják-e avagy sem ezeket a gondolatokat valóságos szavazással itt, a parlamentben. Remélem, hogy igen, és akkor felelősen az ország érdekében cselekszünk.
Kérem, tegyék ezt. Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
