MÁDI LÁSZLÓ
MÁDI LÁSZLÓ
MÁDI LÁSZLÓ, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Elöljáróban sajnos ki kell igazítsam két ponton is a pénzügyminiszter urat. Az egyik, azt állította az expozéjában, hogy a politikai ciklusokkal van a baj. Tehát ez a választások előtti problémát mutatja, hogy akkor szalad el az államháztartási hiány, a költségvetési hiány. Sajnos azt kell mondjam, hogy az elmúlt kormányzati ciklusban jelentősen és folyamatosan a szocialista kormányok alatt nagyobb volt a hiány, mint az azt megelőző polgári kormányok ideje alatt, tehát a hiánynak nem a csökkenése, hanem a növekedése volt megfigyelhető. Választástól függetlenül minden évben magasabb volt a hiány, felelőtlenül, a nemzetközi vagy a konvergenciaprogramoktól és a vállalt kötelezettségeinktől eltérően, szószegően és felelőtlenül magasabb volt. Ez az első fontos kiindulópont.
A másik, a Fidesz véleménye kapcsán két dolgot le kell szögezni. Egyrészt a Fidesznek van önálló javaslata, tehát az igazság nem úgy mérődik, hogy van egy szocialista javaslat, és aki azt nem támogatja, az mind ellene van azoknak a követelményeknek és szempontoknak, amelyeket fontosnak tartunk. Van egy szocialista javaslat és van egy fideszes javaslat, a kettő máshova helyezi a hangsúlyt. Azt gondolom, hogy a mi javaslatunk megfelelően megalapozott szakmai szempontból.
A másik pedig a hitelesség kérdése, ami döntő; az elmúlt ciklusban felelőtlen és hiteltelen gazdaságpolitika és költségvetési politika folyt, azt megelőzően a tények tekintetében pedig a polgári kormány alatt ezzel szemben sokkal konszolidáltabb és fegyelmezettebb és felelősségteljesebb költségvetési politikai folyt. Ezek megint tények, azt gondolom, a számok mutatják. (Keller László: Kétéves költségvetés!)
Az is tény, hogy az államháztartási hiány a szocialista kormány alatt 10 százalékot meghaladó lett volna, ha nincs az ígéretekkel szemben egy drasztikus megszorító csomag, teljesen szembemenve a vállalt választási programnak és kormányprogramnak, szószegő módon; ha az inflációval folyamatosan nem manipulálnának, és ezáltal többletbevételekre tesznek szert, amelyeket a parlamenti kontrollt megkerülve, alkotmányellenesen, lényegében saját hatáskörben költenek el, megkerülve és felrúgva a parlamenti demokrácia egyik alapintézményét; és ha nem lennének olyan problémák, hogy a hatástanulmányok folyamatosan hiányoznak a parlamenti beterjesztések, parlamenti törvényjavaslatok mögül.
Az előbb tárgyaltuk, ma csak, konkrétan a mai napon azt a törvényt, ami mondjuk, ugyancsak nem tartalmazott hatástanulmányokat és világos számításokat arra nézve, hogy a törvény mit jelent erre az évre, mit jelent a jövő évre. Tehát nem beszélni kell, hanem csinálni kell, ez a döntő része, mert most azért kell törvényt hoznunk, mert a szocialista kormány folyamatosan és tartósan felrúgta a törvényeket, felrúgta a nemzetközileg vállalt kötelezettségeket, és felelőtlen gazdaságpolitikát folytatott. Egy normális országban nem lenne szükség erre a törvényre, mert normális esetben a kormány betartja a törvényeket, normális esetben a kormány felelősen gazdálkodik, normális esetben a kormány nem manipulálja az adatokat mind itthon, mind külföldön. Sajnos nem ez a helyzet. Az önkormányzatok eladósodása egy olyan kérdés, ami megint a szocialista kormányok gazdaságpolitikájának és költségvetési politikájának hatására alakult ki, és azt gondolom, hogy ezt nem lehet ettől függetlenül megvizsgálni.
Néhány alapelvet fontosnak tartanánk a törvény és egyáltalán a közpénzügyi szabályozás tekintetében, a normák megfogalmazásában. Az első alapelv: nyilvánvalóan a szervezetnek függetlennek kell lennie a kormányzati hatalomtól, máskülönben nem tud kontrollt gyakorolni.
A másik: minél kisebb működési költségűnek kell lenni. Itt egy jelentős különbség van, mi nem nagy apparátusban gondolkodunk, hanem egy kis tanácsban gondolkodunk, amely a megfelelő szakmai véleményével világossá tenné azt, ha a kormány nem megalapozott vagy szakmailag nem megfelelő költségvetést és államháztartást terjeszt be a parlament elé. A hatáskörök pontos tisztázását is fontosnak tartjuk. Egyetértünk abban a pénzügyminiszter úrral, hogy a 2009-es évre is vonatkozzon ez a szabályozás, hiszen a kormányok a választási évben szokták felelőtlenül megnövelni a kiadásaikat. A kiadási plafonok mellett vagyunk ugyanakkor, és nem pedig a reáladósságnál, ami nehezen értelmezhető, és utólag állapítható meg pontosan. Nem értünk egyet azzal az önkormányzati gazdálkodással, amely lényegében azt jelenti, hogy alágyújtunk egy kuktának, majd megpróbáljuk rányomkodni a fedelét. Szét fogja vetni nyilvánvalóan, ha gyújtunk, tüzelünk alá; ha ugyanis újabb feladatokat adunk, újabb pénzeket vonunk el az önkormányzatoktól, akkor ne csodálkozzunk, hogy azok a megszorítások mellett a hitelfelvételhez nyúlnak, mert ez a felelőtlen kormányzati politikának a következményeként áll elő, és nem az önkormányzat gazdálkodásának hiányosságai miatt csupán.
Tehát az önkormányzatok gazdálkodásának egészét át kellene tekinteni, csupán egy ilyen presszióval, hatalmi centralizált presszióval nem lehet eredményt és tartós eredményt elérni, márpedig tartós eredményre lenne szükség.
Összefoglalóan azt kell mondjuk egyébként, hogy egy törvény, egy jó törvény szellemisége nagyon fontos lenne, fontos visszatartó ereje lenne. A jelenlegi előterjesztés kapcsán számos koncepcionális vitánk van, ugyanakkor a legfontosabb, hogy nem beszélni kell, hanem csinálni. Olyan törvényeket kell benyújtani, amelyek mögött ott vannak a hatástanulmányok, olyan költségvetéseket kell benyújtani, amelyek felelősek és megalapozottak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és olyan gazdaságpolitikát, amely a magyar társadalom és a gazdaság felemelkedését szolgálja, nem pedig ezzel ellentétes, amit tapasztalhatunk. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)
