TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A felszólalásom rövid lesz, az érvek lassacskán kimerülnek ebben a kérdéskörben. Mégis szeretnék néhány új elemet elmondani, esetleg javasolni az előterjesztőknek, néhány dologban pedig rögzíteni az álláspontomat, ami remélem, közös álláspont is lehet.
A sokszínű civil világnak egyetlen problémája lehet, hogy elvész a civilség valódi gondolata. A civil kezdeményezések és az erre alapuló civil közösségek nem arra alapulnak, hogy folyamatosan állami forrásokból fenntartva magukat teljesítsenek, hanem arra a gondolatra, hogy vannak közös céljaik. Ezért tehát én a legnagyobb energiabefektetéssel támogatom az 1 százalék gondolatát, amely elszakítja vagy elszakíthatja az állami függéstől a civil szervezeteket, és csak ott és csak akkor van szükség az állam támogatására, amikor közösségi cél valósul meg, s ez a közösségi cél olyan, hogy állami forrást is lehet rá fordítani. Remélem, tisztelt képviselőtársaim, értik ezt a gondolatot. Az ugyanis, ha egy civil szervezet olyan feladatot lát el, amit csak és kizárólag állami forrásokból tud ellátni, két dolgot jelent. Az egyik az, hogy nem gondolta végig, hogy a saját céljait meg tudja-e valósítani más pénzekből; a másik, amit jelenthet, az, hogy egy olyan állami feladatot lát el, amelyet az állam kiszervezett feladatok tárgykörében elláttat vele. Ez a két lehetőség létezik számomra.
Nemcsak afféle elmélkedésnek szánom a gondolataimat, hanem az 1 százalékos gondolat erősítésének. De az erősítést csak úgy tudjuk megtenni, ha néhány alapdologban egyetértünk. Az első vitakérdés az értesítés arról, hogy célba ért-e az adomány. Nagyon erős érvnek érzem a motiválás erejét, azt, hogy valószínű, hogy az 1 százalékot felajánló vagy ezt megtehető adózó ösztönözve legyen ezáltal. Azonban, tisztelt képviselőtársaim, a tálcán kínált módosító indítvány - amelyet államtitkár úr tálcán kínált az előterjesztőknek, amelyet úgy látom, az előterjesztők már meg is vettek - mellett is gondoljuk végig azt az utat, ami felé elkezdtünk haladni. Az anonimitás elvi kérdés volt. A névtelenség a felajánlásoknál nagyon fontos elvi kérdés az 1 százalékok ügyében.
Az adományozó egyrészt legyen annyira nagylelkű és ne szűkkeblű, hogy azt mondja, nem az a fontos számomra, hogy tudják, hogy adtam, hanem az, hogy adtam. Másik oldalról: nagyon veszélyes úton tesszük meg az első lépést akkor, amikor egy mozzanatban, persze nem a külvilág számára, hanem az adózó számára - én értem Karsai képviselő urat - visszajelzünk arról, hogy megérkezett az adomány. Ez az út veszélyes.
A névtelenség intézménye az 1 százalékos gondolat megszületésekor nem volt véletlen. Azt célozta, hogy legyen tiszta az adok és a kapok térfele. Adtam, mert segíteni akarok, kaptam, mert vannak céljaim, és ne keveredhessen semmiféle más szempont, különösen politikai szempont.
(16.10)
A második ügyben pedig a véleményem nagyon egyértelmű és világos. Senki nem másíthatja meg az 1 százalékát felajánló adózó honfitársunk szándékát. Senki. Mi sem. Ha az az 1 százalék alapgondolata, hogy valaki 1 százalékát az adójának felajánlhatja egy civil közösségnek vagy egyháznak, és ez valami miatt meghiúsul - vagy mert a közösség erre nem alkalmas, vagy mert valamilyen probléma történt formai okokból a felajánláskor -, mi nem mondhatjuk meg, hogy mi legyen ezzel a pénzzel. Nem másíthatjuk meg a felajánló szándékát. Azért, mert nem ezt akartuk ezzel a rendszerrel.
Ha Pettkó képviselőtársam helyében szintén gondolkodtam volna sokat az 1 százalék rendszerén és a civil közösségek helyzetén, nagy valószínűséggel azt is megcéloztam volna, hogy mi van akkor, hogyha a minden évi költségvetési törvény 1 százalékos kiemelt céljai között ott szerepel egy szerv, a Nemzeti Civil Alap, a civil bank gondolata, az előfinanszírozás gondolata.
Igen, tudom, hogy a civil szervezeteknek nagy problémát okoz az elnyert pályázat, majd a később megérkező pénz közötti időszak áthidalása. Senki nem vitatja, hogy ez valóságos problémát jelent. Különösen nem vitatják azok az önkormányzatok sem, amelyek gyakorta találkoznak szembe ezzel a problémával, a pályáztatók, akik gyakorta találkoznak szembe ezzel a problémával. Mégis azt gondolom, elvi kérdés, hogy ne másítsuk meg az 1 százalékot felajánló eredeti szándékát. Keressünk más megoldást erre!
Nem véletlenül vetettem fel a minden évben a költségvetésben megfogalmazódó fő cél ügyét. Volt már ez környezetvédelem, parlagfű, sok minden egyéb az emlékeim szerint. Mi lenne, ha egyszer a közös gondolkodásunk eljutna odáig, hogy mondjuk, ebben tudunk egy költségvetési törvény elfogadásakor egy platformra helyezkedni? Mert amennyire látom, nem nagyon fogunk másban.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ennyit szerettem volna elmondani magáról a javaslatról. Nem állom azonban meg, hogy képviselőtársnőnknek, Bíró Ilonának ne jelezzem… (Közbeszólás: Ildikó.), Bíró Ildikónak - bocsásson meg! - ne jelezzem azt, hogy egy kormány nem attól civilbarát, hogy a költségvetési lehetőségei függvényében hogyan bánik azzal a pénzzel, amit a civileknek ad. Attól civilbarát, hogy van ilyenje. Van Nemzeti Civil Alap, amelyet évek óta működtet a civil szervezetek segítésére, támogatására, a civil világ megsegítésére. És attól civilbarát, civilközösség-barát, hogy tudja, hogy ezt számtalan szervezet teszi még az országban. Teszik az önkormányzatok, teszi a költségvetés más forrásokból, nemcsak a Nemzeti Civil Alapból, hiszen mondjuk, példának okáért a polgárőrök támogatása nem az NCA-ból jut el hozzájuk, hanem egy más forrásból.
Mindezek együttesen jelzik azt, hogy egy társadalomnak - és a kormányának, a mindenkori kormányának - kell civilbarátnak lenni. Azt hiszem, egy kicsit a vitát degradálja az, hogyha megpróbálunk ilyen aktuálpolitikai szempontokat belevinni.
Elnök úr, tisztelettel köszönöm a lehetőséget. (Taps az MSZP padsoraiból.)
