GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Én pontosan tudom, hogy hogyan működnek ezek az oldalak, tehát tudom, hogy az ember tudja jelenteni azt, hogy ha ez megtörténik, csak sokan ezt nem tudják. Tehát ha mondjuk, valaki nem tagja egy ilyen internetes közösségnek, és az illető, aki elkövette vele szemben ezt a galádságot, tagja, akkor sokáig nem veszi észre, hogy ez megtörtént. De én nem ezeket a közösségi oldalakat szerettem volna támadni. Egyébként sokféle cég csinál ilyet, többféle belső szabályzattal működnek, és én azt látom, hogy a legtöbben azért törekednek arra, hogy az ilyen típusú jogsértéseket viszonylag gyorsan meg tudják szüntetni.
Az iskolai beléptetőrendszerekről minden bizonnyal mást gondol egy liberális és egy konzervatív. Mint ahogy, ha jól értettem, képviselő úr valami olyasmi gondolatot kezdett el kifejteni, hogy talán ha az embernek a munkahelyén van munkahelyi e-mail címe, akkor az nem is olyan nagyon nagy baj, ha abba a munkáltató is belelát, és a munkavállaló ne e-mailezzen munkaidőben, és ne e-mailezzen a hivatalos munkahelyi címén. Csak megjegyzem, hogy ez például a parlamenti képviselők esetében érdekes politikai és jogelméleti kérdéseket vet föl, hogy ha a munkáltató megnézheti a munkahelyi e-mail címet, akkor mondjuk, a peter.gusztos@parlament.hu-t pontosan kik nézhetik meg. Nyilván más a helyzet mondjuk, egy egyéni körzetben bejutott parlamenti képviselő esetében meg egy listás képviselő esetében, hiszen a munkáltató a nép. Ironizál a képviselő úr azon, hogy nem munkaszerződésünk van, hanem mandátumunk, és a nehezen megfogható nép a munkáltató, tehát ha a munkáltató belenézhet a munkahelyi e-mail címbe, akkor valamennyiünkét, akik itt ülünk a teremben, valamennyi magyar állampolgár jogosult lesz bármikor megnézni. Informatikus legyen a talpán, aki ennek a technikai hátterét meg tudja teremteni.
Ami miatt én normál időben kértem még szót, az az, hogy nem jutott időm két kérdésre. Az egyiket Pettkó képviselő úr említette. Ez pedig a véradás ügye, amit én fontos dolognak tartok, korábban már kérdés formájában szóvá is tettem a parlamentben. Nem érzem azt, hogy egységes lenne a gyakorlat. Tehát én el tudom fogadni, hogy azt mondja a vérellátásért felelős szerv - Európában a legtöbb helyütt ez így van -, hogy vannak magas kockázatú csoportok, akiktől nem fogad el vért, mert vannak olyan típusú betegségek, amelyeknek a lappangási ideje, a vérből való kimutathatósági ideje hosszabb, mint amennyi időn belül fel kell használni azt az adott vért, amit levettek. A HIV-vírusnál például erre szoktak hivatkozni, és ezért zárják ki generálisan mondjuk, a homoszexuálisokat a véradásból.
(14.40)
Láttam már ilyen véradókérdőívet, és azon más jellegű kérdések meg nincsenek rajta, nem érzem, hogy ez egységes lenne. Látok itt egyfajta diszkriminációt. Azt gondolom, az, hogy valaki kockázati tényezőt jelent egy ilyen ügyben, nagyon nem attól függ, hogy heteroszexuális vagy homoszexuális, hanem attól, hogy milyen életet él. Biztosan van nagyon sok olyan saját neméhez vonzódó ember, aki monogám párkapcsolatban él, és nem jelent kockázatot, miközben mondjuk, a kollégiumban élő főiskolai, egyetemi hallgatóknak egy jelentős része pedig annyira tobzódik a promiszkuitásban, hogy valószínűleg komoly kockázatot jelent egy ilyen véradásnál, de eszébe se jut senkinek kizárni ebből. Tehát nem az életmódra vonatkozik a kérdés, hanem a szexuális orientációra vonatkozik a kérdés.
Azt viszont megállapítja az adatvédelmi biztos a jelentésében, hogy ráadásul az mindenképpen, minden vitától függetlenül biztosan probléma, ha hosszú távon rögzítik ezeket az adatokat. Azt mondja a biztosi jelentés, hogy az európai gyakorlattal megegyezik a magyar gyakorlat, ami kizár bizonyos magas kockázatú csoportokat, csoportot. Ha jól tudom, egyébként - nem javaslatokat akarok megfogalmazni, de mondjuk - a prostitúcióból élők nincsenek kizárva, tehát nincsen rajta ilyen a kérdőíven, hanem ez a szexuális orientáció kérdése.
Mondom még egyszer, nem teljesen mér egyforma mércével ezek szerint a dolog, de azt megállapítja a biztosi jelentés, hogy a vonatkozó alkotmánybírósági határozatokra hivatkozva az érvelésében a biztos kifogásolta, hogy a donorok adatait a véradásból való tartós kizárás ellenére nyilvántartják. Tehát egyszer megszületik egy döntés, hogy ő nem adhat vért, mert az, aki, és ezek után hosszú távon nyilvántartják az ő adatait, és erre mondja azt az adatvédelmi biztos - nem én, liberális politikusként, hanem az adatvédelmi biztos -, hogy ez sérti a célhoz kötöttség követelményét. Az állásfoglalásból kiderül az is, hogy a biztos felszólította az Országos Vérellátó Szolgálat vezetőjét, hogy az állásfoglalásában kifejtetteknek megfelelő gyakorlatot alakítson ki.
A másik ügy, amiben szerettem volna még pár szót mondani, az egy teljesen más kérdés. Az leginkább egy érv amellett, hogy miért lenne fontos hamar megtalálnunk azt a kompromisszumot, hogy a magyar parlament újra tudjon adatvédelmi biztost választani. Nyilvánvaló, hogy megvan a törvény által szabályozott helyettesítési, feladatellátási rend, nyilvánvaló, hogy ahogy a kormány, úgy az apparátus is a helyén van, és a hivatalban a szakemberek végzik a maguk dolgát, de én magam személyesen be tudok számolni egy olyan esetről, ahol azt éreztem, hogy zavar volt az erőben.
Nem nagyon szokásuk parlamenti képviselőknek a parlamenti biztosokhoz fordulni, de konkrétan volt egy Nógrád megyei ügy, amiben én ezt megtettem pont abban az időszakban, amikor éppen egy ilyen vezető nélküli állapot volt. Ez egyébként csak azért érdekes, merthogy hasonló témájú, hasonló tartalmú ügyekben meglehetősen markáns álláspontja volt korábban az adatvédelmi biztosnak, és ez az ügy kissé lepattant a hivatalról.
Elmondom, hogy miről van szó. Egy Nógrád megyei kis faluban halottak napja előtt néhány nappal a helyi önkormányzat a fejfákra elkezdte kitenni azon falubeliek hozzátartozóinak a fejfáira a leveleket és a csekkeket, akik a sírhelymegváltási díjat nem fizették be. Nem szerepelt ezen név, tehát nem az volt rajta, hogy X. Y. nem fizette be az ekkora összeget, de egyértelműen - egy picike faluról van szó - beazonosítható volt, hogy itt azért mégiscsak valakiknek az önkormányzat felé való tartozását mint adatot nyilvántartják, és aztán egy sajátos eszközzel - meglehetősen ízléstelenül - halottak napja előtt néhány nappal a temetőben mindezt nyilvánosan is meg lehet tekinteni. Mondom még egyszer, egy faluról van szó, tehát pontosan tudja mindenki, hogy a fejfa kihez, melyik családhoz tartozik.
A néhány mondatos válaszlevélben gyakorlatilag azt a tájékoztatást kaptam, hogy gyakorlatilag ez az ügy nem nagyon tartozik az adatvédelmi biztos vizsgálódási körébe, amit azért nem értek, mert korábban hasonló jellegű ügyeknél itt a különböző adótartozások, tartozások nyilvánosságra hozatalának a különböző ügyeinél nagyon markánsan védte az adatvédelmi biztos adott esetben még az adóst is. Ezt teszi akkor is, amikor vitatja még a pozitív adóslistának a létjogosultságát is, vagy ezt tette akkor is, amikor állást foglalt abban az ügyben, hogy egy magáncég úgy próbált meg adósságot behajtani Magyarországon, hogy gyakorlatilag láthatósági mellényhez hasonló sárga dzsekiben elkezdték követni a nyílt utcán azt az embert, aki mondjuk, valamilyen tartozással rendelkezett. Ilyen típusú ügyben is megszólalt a biztos.
Nem egy olyan nagyon nagy jelentőségű dolog ez, bár azt gondolom, hogy ízléstelennek biztosan ízléstelen volt, szerintem törvénysértő is volt. Azért fordultam a biztoshoz, mert elejét szerettem volna venni annak, hogy ez gyakorlat legyen a magyar önkormányzatoknál, mert hallottam már, hogy azóta máshol is próbálkoztak ilyen jellegű módszerrel, mert hatékonynak nyilvánvalóan biztosan hatékony. Ha a falubeliek kimennek a temetőbe halottak napja előtt, sokan nem is ott élnek, évente csak egyszer-kétszer mennek ki, és ezt látják, ettől a szégyentől nyilván mindenki szabadulni akar, de ettől ez még egyáltalán nem biztos, hogy morális és egyáltalán nem biztos, hogy jogszerű ez a gyakorlat.
Ezt a történetet csak azért mondtam el, nem is annyira a hivatalt éppen betöltő biztosnak, hanem inkább parlamenti képviselőtársaimnak, hogy még a legtökéletesebb rendszerekben is adott esetben keletkezhetnek vagy bekerülhetnek ilyen homokszemek a gépezetbe. Úgyhogy azt gondolom, a parlamentnek valóban tényleg kötelessége a lehető leghamarabb betölteni a még betöltetlen tisztségeket.
Köszönöm.
