TÓTH GYULA
TÓTH GYULA
TÓTH GYULA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Hazánkban a rendszerváltásnak, rendszerváltoztatásnak a jogállamiság megteremtésével egyik alapvető célja volt, hogy a polgár az állam előtt átláthatatlanná, az állam a polgár előtt pedig átláthatóvá váljon, mert egyfelől az átláthatóság a leghatékonyabb gátja az önkénynek, másfelől pedig ez teszi lehetővé, hogy a polgárok megalapozottabban formálhassanak véleményt a közhatalmat gyakorló szervekről és személyekről. Ez a törekvés és ennek intézményrendszere hazánkban, mondhatnánk, hogy fiatalkorú, ahhoz képest mindenképpen, hogy Morus Tamás 485 évvel ezelőtt már a parlament ülésén VIII. Henriktől a szabad szólás intézményét követelte, mivel ennek hiánya hallgatást eredményez, és ezzel - idézem - “akadályát képezi a közügyek intézésének”.
Tisztelt Képviselőtársaim! A szólás- és sajtószabadság intézményének érvényesüléséhez persze értelemszerűen szükség van az információhoz való hozzájutás szabadságára is. A felvilágosodás e tekintetben elsősorban még csak a parlamenti ülések nyilvánosságát, valamint a parlamenti képviselők kérdezési jogát jelentette. A “még csak” mérhető úgy is persze, hogy kevés, úgy is, hogy nem, de egészen más megvilágításban láthatjuk akkor, ha figyelembe vesszük, hogy Morus Tamás után 466 évvel Magyarországon még külön miniszterelnöki engedélyre volt szükség ahhoz is, hogy az információszabadság szabályozásának kérdéseivel hivatalosan lehessen egyáltalán foglalkozni.
Az 1989. október 23-án hatályba lépett köztársasági alkotmány ismeri el elsőként a hazai joganyagban a személyes adatok védelméhez és a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő jogot. 59. §-a szerint mindenkit megillet a jó hírnévhez, a magánlakás sértetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog. 61. §-a pedig így rendelkezik: “A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze.”
A hazai adatvédelmi jog szabályait 16 évvel ezelőtt alkotta meg a törvényhozás, két év múlva pedig választott adatvédelmi biztossal bővült a jogérvényesítés. A jogértelmezés következetesebbé vált, és sokkal nagyobb publicitást kaptak a közérdekű adatokkal kapcsolatos ügyek. Az adatvédelmi törvény legutolsó módosításával deklarálta azt is, hogy a közérdekű adat megismerése iránt bárki, bármilyen formában, szóban, írásban vagy elektronikus úton igényt nyújthasson be. E rendelkezés alapján bárki, akár jogképességgel nem rendelkező személy vagy szervezet is, lényegében bármilyen módon igényelheti a közérdekű adatot, az adatkezelő pedig ezt az igényt bármilyen, az igénylő által kért módon köteles teljesíteni.
Az adatvédelmi biztos 2007. évi beszámolója is megerősíti, hogy a polgárok napjainkban ma már magabiztosabban lépnek fel jogaikért. A személyhez fűződő jogok megsértése miatt érvényesített igény iránti perek tipikus példája például az, hogy X megyei bíróság megállapítja, hogy az alperes megsértette a felperes jó hírnévhez fűződő személyiségi jogát az Y napilapban megjelent nyilatkozatában azzal a kijelentéssel, hogy például vannak olyan cégek, ahol a felperesnek korábban tulajdonrésze volt, vannak olyanok, ahol áttételesen van érdekeltsége, a vállalkozások néha egymást bízzák meg alvállalkozónak, a háttérsegítséget pedig, mondjuk, éppen - polgármester, akiről beszélek - a felperes adja. Az alperes mindezeket bizonyítani persze nem tudja, a tárgyaláson tett személyes előadása szerint ilyenről tudomása sincs. Ilyen esetekben a bíróság kötelezi az alperest, hogy a jogsértés elkövetéséért adjon elégtételt. Ezután találkozhatunk, tisztelt képviselőtársaim, az Y napilapban olyan fizetett hirdetéssel, amelyben az alperes elismeri cselekménye jogsértő voltát, kifejezésre juttatja megbánását, megköveti a felperest. Így és csakis így érvényesülhet a köztársasági alkotmány 59. §-a szerint az, hogy mindenkit megillet a jó hírnévhez való jog, mert az adatvédelem célja elsősorban a magánszféra védelme.
A személyes adatok illetéktelen kezekbe kerülése, nyilvánosságra hozatala és visszaélésszerű felhasználása által - erre sajnos, majdnem céloztam rá az előbb, választókerületemben is van példa - a magánszféra, így az egyes ember méltósága sérülhet. Igen elterjedt félreértés, miszerint a jó hírnév azt jelenti, hogy valakiről vagy valamiről csak jót, pozitívat lehetne állítani, híresztelni, ez azonban nem felel meg a valóságnak. A jó hírnév tiszteletben tartása nem jelent egyebet, mint hogy a közölteknek objektíve valósnak kell lenniük, mert csak az ilyen információk alkalmasak arra, hogy a jogosultról a társadalomban valós kép alakuljon ki. Az objektív valóságosság pedig azt jelenti, hogy itt külső, objektív mércének kell érvényesülnie, nem pedig az érintett személy vagy szervezet vezetőinek személyes, természetesen szubjektív érzéseinek.
Ha valóban elfogadjuk az adatvédelmi biztos azon megállapítását, hogy a polgárok egyre tudatosabban lépnek fel jogaik érvényesítéséért, akkor ebben az is tükröződik, hogy az adatvédelmi biztosi intézmény, egyáltalán az országgyűlési biztosok intézménye nem a kormányzati szervezetrendszer megkettőzése, hanem olyan állampolgári jogok védelme, amelyeknek nincsenek külön közigazgatási szervezetei és felelősei.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Ha figyelembe vesszük, hogy a belső adatvédelmi és adatbiztonsági szabályzat megalkotása az adatvédelmi törvény és más törvények alapján kötelező a pénzügyi szervezeteknél, távközlési szolgáltatóknál, közüzemi szolgáltatóknál, közvélemény-kutatóknál, piackutató és közvetlen üzletszerző szerveknél, olyan egészségügyi intézményeknél, ahol legalább 20 főt foglalkoztatnak, a települési önkormányzatoknál, országos hatósági, munkaügyi vagy bűnügyi adatállományt kezelőknél - és ez a felsorolás közel sem teljes -, akkor mindenki számára nyilvánvaló ebből is, hogy a tárgyalt beszámoló igen-igen széles területet ölel fel. Nagyságrendileg azonban kevesebben vannak olyanok, hacsak nem érintettek, akik tisztában vannak azzal is, hogy milyen következményei lehetnek az esetleges adatvédelmi jogsértéseknek; azzal például, hogy az adatvédelmi biztos határozatában elrendelheti a jogosulatlanul kezelt adatok zárolását, törlését vagy megsemmisítését, megtilthatja a jogosulatlan adatkezelést, adatfeldolgozást, felfüggesztheti az adatok külföldre továbbítását; netán azzal, hogy amennyiben jelentős érdeksérelemmel is jár a jogellenes adatkezelés, akkor akár három év szabadságvesztéssel is sújtható az, aki az adatvédelmi törvény kötelezettségeit megszegi.
Ha egy másik területet, a jogszabály-véleményezést vizsgáljuk az adatvédelmi biztosi munkában, és mondjuk, a legfrissebbet, a 2008. áprilisi törvénytervezeteket nézzük, akkor azok száma 11, a kormányrendelet-tervezeteké 13, a miniszterirendelet-tervezetek száma éppen egy tucat, a jogalkotással kapcsolatos egyéb területek száma pedig négy. Ez önmagában is koncentrált munkát igényel, feltéve, hogy van elegendő idő is az alapos munkára.
Az elmúlt évben a kodifikációt végzők 574 jogszabálytervezetet küldtek meg véleményezésre, és ez akkor is hatalmas munka, ha tudjuk, hogy a jogalkotás intenzitása 2007-ben az előző évihez képest nőtt. Ilyen összetett és szerteágazó feladat mellett az adatvédelmi biztos irodájában 2007-ben 2724 vizsgálat indult meg, vagyis ennyi volt a hozzájuk beérkező olyan iratok, levelek, küldemények száma, amelyeket ügyként kezeltek. Ez hatalmas szám, minden korábbi évet messze felülmúl. Emögött közel 10 ezer adatfeldolgozás van, és a valamilyen intézkedést igénylő iratok száma meghaladja a 13 ezret. Azonban érezhetően megnőtt az elektronikus indítványozási kedv is - több mint 3 ezer volt az intézkedést igénylő e-mailek száma -, és persze szép számban érkeztek, hogy úgy mondjam, kéretlenek is.
(13.20)
Az összes ügyből nagyjából 60 százalék volt adatvédelmi, a jogszabály-véleményezéseké 20 százalék, a többi ügy közül valamivel több mint 2 százalék mindkét alkotmányos alapjogot érintette.
Ha az adatvédelmi biztos hatáskörébe tartozó két információs alapjogot érintő beadványok számát, illetve arányát vesszük szemügyre, akkor megállapítható, hogy az információszabadságot és a közérdekből nyilvános adatokat is érintő ügyek aránya az adatvédelemhez képest közel 16 százalék, az elmúlt évek adataihoz képest folyamatos kismértékű, 1 százalékot valamivel meghaladó emelkedést mutat.
Fontos tájékoztató adatokat kaptunk a beszámolóból arról is, hogy milyen arányban fordulnak szervezetek és személyek az adatvédelmi biztoshoz. Az előző évekhez viszonyítottan növekedést mutat a jogi és magánszemély indítványozók aránya. Ha az utóbbi három év idősoradatait összehasonlítjuk, akkor arra a megállapításra juthatunk, hogy 2007-ben fordult elő először, hogy több magán-adatkezelőt vizsgáltak, mint államit.
A vizsgált adatkezelők között továbbra is első helyen kell említeni nyilvántartási rendszerük szerint az egyéb kategóriába tartozó adatkezelőket, a gazdasági társaságokat, a munkáltatókat, a társasházakat és lakásszövetkezeteket, valamint másokat. Ebbe a kategóriába tartoznak a kéretlen üzleti célú reklámok, ajánlatot tartalmazó elektronikus levelek.
A beszámoló szerint az ezekre vonatkozó vizsgálatok száma tovább emelkedett. A vizsgált panaszügyek indítványozóinak összetételében a magánszemély panaszosok aránya nem változott számottevően, azonban miként az összes indítványnál, a panaszügyeknél is megfigyelhető a sajtó, a média képviselőinek élénkülő indítványozó kedve.
Az elmúlt évben a kifogásolt adatkezelések száma ugyan nem változott említésre méltó arányban, de a panaszolt adatkezelések 42 százaléka az állami, önkormányzati és 56 százaléka valamely magánszervezet vagy személy adatkezelését érintette. Ez nemcsak azt jelenti - mint ahogy korábban már említettem -, hogy megfordult a magán-, illetve állami, önkormányzati adatkezelési panaszok aránya, hanem a kifogásolt magán-adatkezelések száma és aránya is évről évre nő.
A beszámoló évében mindössze két adatkezelői kategóriában csökkent a panaszosok száma. Az egyik a központi közigazgatási szervek, vagyis a minisztériumok, a másik a társadalmi szervezetek, a pártok, alapítványok és az egyesületek kategóriája. A legszembetűnőbb növekedés a már említett egyéb adatkezelők mellett a közüzemi szolgáltatóknál, a helyi önkormányzatoknál és egyéb közhatalmi szervezeteknél volt tapasztalható.
Mindenképpen szólnom kell arról, hogy bár a beadványok, ezen belül a panaszok száma 2007-ben - a beszámolót idézve - drámaian megugrott, az átlagos ügyintézési idő ehhez képest alig változott. Sőt, a nem panaszos ügyek esetében tovább tudták csökkenteni az ügyintézés idejét. Ennek okáról már más összefüggésben korábban szóltam, de itt ismét meg kell említenem, hogy a jogszabály-véleményezéseket igen rövid határidővel kényszerülnek elkészíteni, és ebből az ügyfajtából 2007-ben még egyszer annyi volt, mint az előző, 2006-os évben.
A beszámoló 284 oldalban részletesen foglalja össze az ombudsman elmúlt évi tevékenységét. Egyes elemeire tételesen reagálni ebben a megadott időkeretben sem lehetséges. Egy területét mégis kiemelve, az internethasználat veszélyeiről szólnék néhány mondatban.
Sokan a megtestesült liberalizmusként, a szabad információközlés Kánaánjaként emlegetik az internetet, és valóban, ha az ember megtalálja azt az információt, amit keresett, akkor ahhoz utána szabadon hozzá is férhet. Kevesebbet beszélünk azonban az internet árnyoldalairól, pedig jól tudjuk, hogy ehhez szervezetek, cégek, magánszemélyek csatlakoznak, nagyszámú szabadon elérhető dokumentumot, adatot helyeznek el rajta.
Az információközlés szabadságának az ára, hogy az internetre felkerülő információkért senki sem felel. Hogy jó ez vagy sem, arra persze nem könnyű a válasz. Igazi veszélye az, hogy a névtelenség illúzióját kelti, az emberek azt hiszik, hogy megőrizhetik inkognitójukat, holott tökéletesen láthatók.
Legalább fél tucat olyan hely van, ahol milliónyi telefonszámot és címet lehet kigyűjteni, másutt jogosítványadatok tengerében dúskálhatnak az érdeklődők. Vigyáznunk kell tehát, kellő óvintézkedések híján kiszolgáltatjuk magunkat a figyelő szemeknek. Mivel napról napra többen használják a világhálót, ezzel együtt rohamosan nő a rendszeresen áthaladó személyes adatok mennyisége és persze vele együtt a visszaélés veszélye is.
Tisztelt Országgyűlés! A szocialista frakció eddig is partner volt az adatvédelmi biztos szempontjainak támogatásában. A 2007. évi beszámolót az Országgyűlésnek elfogadásra ajánlja. Reménykedünk abban is, hogy mielőbb megválasztásra kerül az új adatvédelmi biztos, akinek folytatni kell azt a munkát, amelyet az első két biztos megkezdett.
A harmadik adatvédelmi ombudsman kitaposott útra fog lépni, de számos új feladattal kell majd megküzdenie. Újabb és újabb személynyilvántartó technológiák jelennek meg, folyamatos lesz a terrorizmus elleni törvényhozás, az információs szabadság területén is mindig előkerülnek újabb és újabb akták, amelyek nyilvánosságáról állást kell foglalni.
Jó munkát az ombudsmannak, és sikeres munkát a hivatalnak! Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps.)
