BALOG ZOLTÁN
BALOG ZOLTÁN
BALOG ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Országgyűlési Biztos Úr! A 2007. év valóban meghatározó és eseménydús év volt mind az országgyűlési biztosi intézményrendszer, mind az állampolgári jogok országgyűlési biztosságának tevékenységét illetően, hiszen az ombudsmantörvény többszöri módosítása nyomán megszűnt az általános helyettesi tisztség, ugyanakkor a parlament létrehozta a jövő nemzedékek országgyűlési biztosának pozícióját, még ha az egyelőre betöltetlen is. Az általános hatáskörű ombudsman feladatait ebben az évben az állampolgári jogok biztosaként vagy az őt helyettesítő szakosított biztosként öt ombudsman is ellátta, ahogyan hallottuk, akik közül tulajdonképpen most sorrendben az ötödik az utolsó három hónapért felelős, és így nyújtotta be a jelentést.
Én nem fogok tudni ilyen mély értelmű metaforákban gazdag beszámolót tartani, amint azt az alelnök asszony tette, de azért én is egy általános megállapítással kezdeném. Úgy gondolom, az emberi jogok területe Magyarországon valóban annyiban különbözik az adatvédelmi kérdések területétől, hogy bizony még sok a tanulnivaló, és ha szabad kritikusan és önkritikusan mondani, azt gondolom, itt még mindenki tanul, talán még az ombudsman is. Azt gondolom, sok tanulnivalónk van, nem csak a kormánynak, talán még az ellenzéknek is, mindenképpen a rendőrségnek is; alapvetően tanulnivalójuk van az állampolgároknak is, egyszerűen azért, hogy ebben a szemléletben tudjanak a saját ügyeikre tekinteni, és adott esetben nemcsak ezen a nyelven, hanem ezekkel a jogi eszközökkel is meg tudják fogalmazni azokat a sérelmeket, amelyek őket érik, akár a hatóságok részéről, akár más formában. Úgy gondolom, ehhez a tanulási folyamathoz ez a jelentés jó segédeszköz, amit alapvetően szakmai szempontból jónak, és hogy ne mondjam, kiválónak ítélünk, természetesen általános vitára alkalmasnak találunk, elfogadásra is javasolunk.
Ha most belemegyünk a részletekbe, akkor itt a különböző panaszok ügytípusait látjuk. Először egy pozitív dolgot emelnék ki. Végül is megdicsérjük a kormányt is az adó- és illetékügyekben történt intézkedések kapcsán. A gépjármű-adóztatás kapcsán az ombudsman, az országgyűlési biztos megállapította, hogy a súlyosan mozgáskorlátozott személyek által igénybe vehető gépjárműadó-mentesség szabályainak 2007. január 1-jétől hatályos módosítása súlyos hátrányt okoz azon családok számára is, amelyek nagykorú, de bármilyen okból súlyosan mozgáskorlátozott, jelentős testi vagy értelmi sérülést hordozó családtagot gondoznak.
(11.10)
A módosított törvényi rendelkezés ugyanis azok esetében is megszüntette az adómentességet, illetve megnehezítette annak igénybevételét, akik felnőtt korú testi vagy szellemi fogyatékos gyermekük vagy közeli hozzátartozójuk rendszeres szállításához használják a gépjárművet. A megállapított visszásságok megoldása érdekében az országgyűlési biztos javasolta a pénzügyminiszternek a Gjt. módosítását. A pénzügyminiszter válaszában az adómentesség kiterjesztését általában nem tartotta indokoltnak, ugyanakkor a súlyosan mozgáskorlátozott, cselekvőképtelen nagykorú személyt szállító szülő adómentességére vonatkozó javaslattal egyetértett. A Pénzügyminisztérium előterjesztése alapján az Országgyűlés a Gjt.-t ennek megfelelően módosította.
Azért hoztam ezt előre, mert ez bizony azon kevés pozitív példák közé tartozik, ahol a kormány, illetve az Országgyűlés megfogadja az ombudsmani javaslatot. Ebben a témakörben még az ingatlanadózással kapcsolatban is Alkotmánybírósághoz fordult az országgyűlési biztos. A luxusadóról van szó, még várjuk az állásfoglalást.
A többi ügycsoportban már nem ennyire jó a helyzet. Ahogyan államtitkár úr is mondta expozéjában, valóban egy átmeneti, meglehetősen zűrös világban élünk - ezt már nem ő mondta, ezt én mondom -, a reformnak nevezett intézkedések világában, ahol a szociális helyzet tekintetében vagy az egészségügy átalakítása ügyében bizony súlyos emberi problémák is felmerülnek, és ezeknek az emberi problémáknak van emberi jogi vonatkozásuk. Én itt különösen kiemelném azokat, amelyek a mai napig megoldásra várnak az egészségügyi igazgatás, a betegjogok területén. Ilyen az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet bezárása vagy a Budai Gyermekkórház aktív ágyainak megszüntetése. Mindezek állásfoglalások kiadására késztették az országgyűlési biztost. Ezekben kiemelte, hogy a struktúraváltozás, a fekvőbeteg-ellátók ágykapacitásának átrendezése, a teljes egészében megszűnő intézmények átmeneti helyzetének problémája olyan társadalmi visszhangot váltott ki, amely túlmutat egy-egy intézmény konkrét bezárásán, és amely ugyancsak indokolja az államot terhelő intézményes ellátási kötelezettség alapjogi szempontú kontrollját.
Ebben a helyzetben nyilvánvalóvá vált, hogy az egészségügyi reform során bevezetni tervezett kapacitás- és finanszírozási korlátok, legalábbis rövid távon továbbronthatják a fekvőbeteg-ellátó intézetek helyzetét, mivel, amint a jelen helyzet is tanúsítja, a kórház-átalakításoknál alkalmazott elvek nem vagy kevéssé veszik figyelembe az egyes sajátosságokat, specifikumokat, úgymint a gyermekek vagy például a pszichiátriai betegek speciális szükségleteit. Mint ismeretes, 2007 februárjában a regionális egészségügyi tanács javasolta az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet bezárását, amely javaslatot az azóta leváltott egészségügyi miniszter fenntartás nélkül támogatott. A 854 ággyal rendelkező szakkórház addig 700 ezer budapesti és főváros környéki lakos pszichiátriai ellátásáért felelt, ám 2007. április 1-jétől már nem fogadhatott új betegeket, mivel az egészségügy átalakítása miatt felvételi tilalmat rendeltek el a kórház számára. A kialakult helyzetben magának az intézmény vezetőjének sem volt elegendő információja arról, hogy a megmaradó aktív és rehabilitációs ágyak, osztályok pontosan hová kerülnek.
Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa az OPNI bezárásával kapcsolatos állásfoglalásában megállapította, az újonnan jelentkező és a már felvételi tilalom alá eső betegek átirányítása, tájékoztatása szakmai szempontból nem vállalható, mert a helyzet, még ha időlegesen is, de ellátatlanságot eredményezve megvalósítja a betegek, illetve az ellátási területhez tartozó lakosság tekintetében a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez fűződő alkotmányos jog sérelmének közvetlen veszélyét. Az alkotmány ugyanis kimondja, a Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez. Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével valósítja meg. Amikor a Gyurcsány-kormány bezárta ezt az intézetet, akkor az ombudsman állásfoglalása szerint megsértette a dolgozók szólás- és szabad véleménynyilvánításhoz fűződő jogát is, még ha ezt a miniszteri biztos vissza is utasította közleményében.
Azért tartom fontosnak erről a konkrét esetről a részletesebb bemutatást, mert amikor az ellenzéki képviselő interpellációt nyújt be, akkor úgy gondolja, hogy eleve kritikával fogadja a kormány, mert egy ellenzéki képviselőnek az a dolga, hogy bíráljon, ezért megpróbál elbújni az ombudsmani állásfoglalás mögé. Ezekben az ügyekben többször interpelláltam úgy, hogy az ombudsmani jelentést idéztem, és miniszter asszony egy esetben sem találta, még csak véletlenül sem megalapozottnak ezeket az állásfoglalásokat. Tehát ha már fenntartunk, kétharmados többséggel megválasztva egy ombudsmani intézményt, nem mondom, hogy a kormánynak mindig egyet kell értenie az ombudsmannal, az furcsa is lenne, hogy ne mondjam, gyanús, de hogy ilyen súlyos megállapításokra érdemben semmifajta reagálás nem történik...? Ha megnézzük az interpellációkra adott választ, annyi volt mindig, hogy ez nem így van. Azt gondolom, ez kevés, és a demokratikus kultúrának is az felel meg, hogy megvitassunk ilyen ügyeket, mert lehet, hogy az ombudsman is téved, még az is elképzelhető, hogy a minisztérium nem jól intézkedett, akkor viszont nemcsak érdemi reagálásra, hanem intézkedésre is szükség van.
Hasonlóak a lakhatással kapcsolatos ügyek; szintén ennek a világnak az átalakulásáról szólnak. Az egyedi esetek nagy számából levonható az a következtetés, hogy az energia és a közszolgáltatások árának jelentős mértékű növekedése egyre több személyt és családot sodor kilátástalan, önerőből megoldhatatlan helyzetbe. Az egyedi szociális kérdéseken túlmutatnak ezek a panaszok, amelyek az országgyűlési biztoshoz érkeztek 2007-ben, mert az egyre növekvő számú fizetésképtelenné váló családokra hívják fel a figyelmet. Tehát az országgyűlési biztos által feltárt tények is egyértelműen mutatják, hogy 2007-ben tovább szélesedett a szegények rétege hazánkban, akik már a mindennapi kiadások, közüzemi díjak fedezésére is képtelenek. Itt hívnám fel arra a figyelmet, hogy a Magyar Nemzeti Bank 2007. évi harmadik negyedéves jelentése szerint az elmúlt évben nagyon jelentősen, 20 százalékkal nőtt a lakossági hitelállomány, miközben a megtakarítások, betétek gyakorlatilag nem változtak.
A bankok tapasztalatai szerint az emberek már nem csak rövid lejáratú személyi kölcsönöket vesznek fel egyre gyakrabban, sajnos egyre többen azért kénytelenek jelzáloghitelt felvenni, hogy abból fizessék ki a család napi megélhetését szolgáló élelmiszerek árát vagy éppen a közüzemi számlát, a fűtés, az áram, a gáz vagy víz díját. Elmondhatjuk, hogy a durva megszorító intézkedések családok tömegét sodorják súlyos, már-már kilátástalan helyzetbe. Ezek az intézkedések azokat az embereket is elérték és hitelfelvételre kényszerítették, akiknek pénzügyi ismeretei némileg hiányosnak mondhatók. Ezek a szegény sorban élő, szociális válságba taszított emberek sok esetben az utolsó vagy éppen az egyetlen vagyontárgyukat, a lakásukat, házukat teszik kockára jelzáloghitel felvételével. Azt gondolom, hogy ez előbb-utóbb súlyos emberi jogi problémát fog felvetni, hogy miközben folyamatosan nő a pénzintézeteknél a BAR-listás ügyfelek, vagy más kifejezéssel az úgynevezett rossz adósok száma, akik képtelenek határidőre visszatéríteni a felvett kölcsönöket, párhuzamosan nő a bankok úgynevezett rosszhitelállománya is. Jelenleg a bankok azonban csak rövid távra tekintenek előre, és megfelelő mérlegelés vagy inkább alapos felvilágosítás nélkül szolgálják ki az ügyfeleket. Igazából nem sokat foglalkoznak azzal, hogy az emberek vajon megértették-e az aláírásra kerülő szerződések tartalmát.
A következő ügycsoport a kiemelt ügyek kategóriájában az élethez és a testi épséghez fűződő joggal összefüggő visszásságokat okozó rendőri intézkedésekről szól, különösen közterületi rendezvény és demonstráció esetén, ha annak szervezése és irányítása szakszerűtlen. A demonstráció nagy létszámú erőszakos résztvevőivel szemben a gumilövedék használata önmagában nem, de kellően nem körültekintő, az arányosság követelményének nem megfelelő alkalmazása ugyanilyen visszásságot okoz - mondja a jelentés. A jogállamiság elve és az abból levezethető jogbiztonság követelménye sérül, ha annak ellenére történik a rendőri kényszerintézkedés, hogy az intézkedés területén tartózkodó személyek nem alkotnak gyülekező csoportot. Nem okoz alkotmányos joggal összefüggő visszásságot, ha a demonstrációk helyszínének biztosítása és a rend helyreállítása rendőri túlerő mellett történik.
Erre is kitér alapvetően az országgyűlési biztos 2007. május 3-án kelt jelentésében, ahol abból indul ki, hogy a rendőrség alapvető feladata a törvényes rendezvények megtartásának biztosítása, ezen belül a szervezők kérésére a rendezvény rendjének fenntartásában is a közreműködés. A biztos véleménye szerint 2006 szeptemberében-októberében a rendőrség szándékosan nem akadályozta a békés gyülekezési jog gyakorlását, csapatai alkalmazását a nagy területre kiterjedő, folyamatosan újraszerveződő, jogellenes és egyre erőszakosabbá váló tüntetések indokolttá tették.
(11.20)
A több mint 30 nap alatt foganatosított rendőri intézkedések során történtek emberijog-sértések és alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságok. Az országgyűlési biztos, annak idején még dr. Takács Albert úr, felkérte az igazságügyi és rendészeti minisztert, fontolja meg a spontán demonstrációkra vonatkozó külön szabályok meghatározását. A rendőrségről szóló törvény módosításával pontosítsa a csapaterőben alkalmazott rendőrök egyéni azonosíthatóságának módját, a rendőri intézkedésekkel szemben benyújtott panaszok elbírálásának, a tisztességes és áttekinthető eljárás követelményének megfelelő szabályait, valamint a rendőrség szolgálati szabályzatáról szóló rendelet módosításával pontosítsa a csapaterő által felhasználható kényszerítő eszközök alkalmazásának módját, és fontolja meg a gumilövedék használhatóságának mellőzését vagy jelenleginél szigorúbb feltételekhez kötését.
Talán emlékszünk, hogy konkrét ügyben, K. Károly ügyében lezajlott ügyészi nyomozás adatai alapján az is kiderült, hogy a rendőrség törvénytelenül használt gumilövedéket tavalyelőtt október 23-án, ez a férfi sértett képviseletét ellátó TASZ véleménye is. A nyomozás során ugyanis megállapítást nyert, hogy a Rebisz által használt gumilövedékek beszerzése, használatbavétele az ORFK fegyverzeti, műszaki szakterület szakmai közreműködése és jóváhagyása nélkül történt, és hogy a rendszerbevételi javaslatot az igazságügyi és rendészeti miniszter csak később, az alkalmazás után hagyta jóvá. A rendőrségi törvény módosításával a tömegoszlatásnál használható kényszerítő eszközök köréből kikerült a 2006 szeptemberében, októberben számos honfitársunkat megcsonkító gumilövedék az ellenzék követelésére, és ebben bizonyosan része volt Takács Albert ombudsmannak, illetve később igazságügyi miniszternek. Lehet, hogy ez meglepő tőlem, de elismerés illeti ezért a miniszter urat, kár, hogy már nincs a hivatalában.
Az ombudsmani ajánlások közül azonban nem mindegyik teljesül, amint az a biztos jelentéséből is kitűnik. Az ombudsmani ajánlásokra, Takács Albert ajánlására ugyanis a miniszter Takács Albert nem reagált, pedig azt meg is sürgette az ombudsman 2007. december 18-án. Ez, azt gondolom, egy kis magyar abszurd, hogy amit Takács Albert ombudsmanként fontosnak és kívánatosnak tart, azt a miniszter már nem tartja kötelességének végrehajtani.
Szó esett már itt a szocialista frakció jelentéshez fűzött kommentárjában a vasúti mellékvonalak forgalmának felfüggesztéséről. Azért én azt mondanám, hogy az nem pártpolitizálás, ha valaki a demokratikus jogállam követelményeit és az emberi méltóság alapjogának a sérülését szóvá teszi ezeknek az intézkedéseknek a kapcsán, mint ahogy ezt meg is állapította az ombudsmani jelentés. Hiszen közismert, hogy Kóka János, az SZDSZ elnöke még gazdasági és közlekedési miniszterként március 4. napjától összesen 14 vasúti szárnyvonalon rendelte el a forgalom felfüggesztését mindenfajta előkészítés nélkül. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa 2007 áprilisában kiadott jelentésében megállapította, hogy a döntések meghozatala során az érintett állampolgárok mellőzésével megsértette a demokratikus jogállam követelményeit és az emberi méltóság alapjogát. Ami azóta van ezeken a vasúti szárnyvonalakon, nem más, mint a rombolás, a lopás és a tönkretétel, tehát itt nagyon szomorú folyamatok indultak el azon túl is, hogy azok az állampolgárok, akik ezeken a vidékeken élnek, azóta bizony sokkal nehezebben tudnak eljutni akár a munkahelyükre, akár más úti céljukhoz.
A beszámoló kapcsán tehát az idén is szomorúan kell megállapítanunk, hogy a Gyurcsány-kormány hivatalba lépése óta újra és újra megsérti az emberi és az alkotmányos alapjogokat, és ezzel súlyos erkölcsi és anyagi károkat okoz az embereknek, veszélyezteti a parlamentáris demokrácia intézményrendszerébe vetett hitet.
Talán engedjék meg, hogy megpróbáljak még reagálni arra, ahogyan a 2006. szeptemberi, októberi eseményekben a rendőri bántalmazások és visszaélések ügye áll. Az utcai eseményekkel összefüggésben indított összesen 327 eljárás kétharmadát megszüntették, 11 ügyben még mindig nyomoznak. Eddig 20 ügyben született jogerős ítélet, de több esetben még bírósági szakaszban van, derül ki a Legfőbb Ügyészség internetes honlapján nyilvánosságra hozott statisztikákból.
Az adatsorból kitűnik, a 2006 őszi eseményekkel összefüggésben több eljárás indult hivatalos személyek ellen, mint civilekkel szemben. Civilek esetében 147 ügyből 60-at megszüntettek, két feljelentést pedig elutasítottak. A rendőrök esetében 180 ügy indult, ebből 150 szűnt meg, és 7 feljelentést utasítottak el, mert az azonosítók hiánya miatt nem sikerült megállapítani az elkövetőt. Jogerős bírósági ítélet eddig csak civilekkel szemben született. Azért hoztam ezt ide, mert azt gondolom, ez egy olyan ügycsoport, egy olyan jelenség, ami az elkövetkező időkben nemcsak az országgyűlési biztost fogja még foglalkoztatni, hanem magát az Országgyűlést is, és remélem, az illetékes bizottságot is.
A gyülekezési törvény módosításának a javaslata már többször fölmerült. Szeretném leszögezni, hogy mi akkor leszünk partnerek ebben a módosításban, aminek a jogosultságát elismerjük, ha valóban egy független és tisztességes vizsgálatban vissza fogunk térni október 23-ára, a 2006. szeptemberi, októberi eseményekre. Ebben is partnerek leszünk, ha egy ilyen vizsgálat megvalósul, és akkor úgy gondolom, hogy értelme van a gyülekezési törvény módosításának is.
Összességében tehát a jelentést szakmailag megalapozottnak tartjuk, és elfogadásra ajánljuk. Itt két perc alatt kialakult egy nagykoalíció, amelyben benne volt minden politikai párt, úgyhogy szeretném ünnepélyesen leszögezni, hogy nagyon szívesen elmegyünk az ombudsmani hivatal rendezvényeire, amennyiben azok nem hétfőn délután fognak megvalósulni. (Derültség.) Ebben a kormány és az összes ellenzéki párt egyetért. Ha már más értelme nem volt, akkor mindenképpen egy dicséretes dolog.
Annyit hadd mondjak még, hogy Független Rendészeti Panasztestület. Ezt azért tartom fontosnak, tehát nem rendőrségi panasztestület, mert az állampolgárok ne gondolják azt, hogy a rendőrségnek egy szervéről van szó, hanem ez egy független országgyűlési szerv. Azt gondolom, ezt is el kell ismerni, hogy a gumilövedékek betiltása mellett ez egy másik olyan pozitív dolog, amiben együtt kétharmados többséggel a parlament jól reagált szerintem arra, ami 2006 októberében és szeptemberében történt.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz, a KDNP és az MDF soraiban.)
