DR. SZABÓ MÁTÉ
DR. SZABÓ MÁTÉ
DR. SZABÓ MÁTÉ, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa: Lehet, hogy nem hiszik el, de úgy érzem magam, mint egy primadonna egy sikeres operettbemutató után, aki kap egy szép virágcsokrot, amit feldobnak a színpadra, hogy hazavihesse, otthon nézegesse, szagolgassa. Mindegyik gyönyörű virág volt, amit itt feldobtak nekem így együttesen; az egyik ilyen, a másik olyan, az egyik kicsit szárazabb, a másik egy kicsit levesebb, nem megenni akarom őket. Tanulni belőlük tényleg lehetett. Ez az I don't like Monday című gondolat - meg a keddet se, de ez egyszerű, hiszen az Alkotmánybíróság is akkor van. Tehát ez az egyszerű része a dolognak.
A bonyolult részébe nehéz belemenni, mert annyi okos dolgot tetszettek mondani, hogy abból csak tanulunk, jómagam is meg a munkatársaim is. Mindenképpen távol áll tőlem mindennemű ombudsmani pöffeszkedés, az ombudsman is téved, persze, hogy téved, az iroda is téved, mindenki téved, a lónak is négy lába van, a nevelőt nevelni kell - Feuerbach-tézis. Igen, együtt tanulunk, még mindig, és nem csak itt. Skandináviában 200 éve van ilyen, Svédországban is. Mi az a Svédország, és mik vagyunk mi?! Talál ott az ombudsman magának dolgot? Talál. A gyülekezésekkel? Bizony talál. Tehát ilyen értelemben az összes ombudsman, persze más-már háttérrel egy tanulási folyamat részese. Tényleg csodálatos gondolatok hangzottak el, a tükörgyártás és a síktükör - ezt a gondolatot érdemes eltenni egész életemre.
A reaktív-proaktívon lehet sokat elmélkedni, mert az mást is jelenthet. Jelentheti azt is, hogy tulajdonképpen a rendszerváltással megváltozott az állampolgári igények szerkezete. Molnár képviselő úr nem ezt vetette fel, hanem mást, de ezt máshogy is lehet érteni. A rendszerváltás időszaka előtt az ellenzéki igények és panaszok a régi rendszerrel szemben, és a rendszerváltás idején és azt követően a pártok is, a társadalmi mozgalmak több demokráciát, új életminőségeket, proaktív igényeket támasztottak. Új többletet kívántunk. Azóta, '91-92 óta reaktívak az igényeink. Ne szüntessék meg az óvodát, ne szüntessék meg az iskolát, ne szüntessék meg a szárnyvonalat. Tehát nagyon-nagyon átalakult a társadalom igényrendszere. Ez szomorú. Volt egy időszak, amikor proaktív panaszok voltak, legyen több demokrácia, legyen több jólét, most az az igény, hogy ne vegyék el azt, ami van. Ilyen értelemben ezen lehet gondolkodni.
Nagyon differenciált volt Gusztos képviselő úr gondolata, és többeké is, akik hozzászóltak, Salamon képviselő úré is, hogy igen, foglalkozzunk ezekkel a témákkal, amikor bezárják, és ne pont a jogelméleti részben mélyedjünk el, hogy akkor most a processzust kifogásoljuk, vagy a nagy emberi jogi sérelmet, de kifogásoljuk, hiszen az állampolgárok kifogásolják. Legyünk szószólók, és ha sok állampolgár azt mondja, hogy nekem nem tetszik a szárnyvonal bezárása, akkor ezt artikuláljuk valahogyan; nem biztos, hogy mint nagy állampolgári jogi sérelmet, hanem sok más módon. Itt az, hogy legyen kritika, legyen vasdob funkció, bizony elhangzott. Ezt folytatni kell, és köszönjük szépen a bátorítást. Persze, rá is fér az emberre, meg az is, hogy a kormányzat álláspontja az, hogy kitartunk az emberi és állampolgári jogok mellett minden vonatkozásban, és legyen az ombudsmanoknak is játékterük. És van, ez bizony elfér a legrégebbi nagy demokráciákban is. Európában egyébként csak három országban nincs, lehet, hogy ezt már mondtam, az NSZK-ban, Svájcban és Olaszországban. Nagyon érdekes, tehát meg lehet oldani máshogy is.
Differenciált a kérdésfeltevéseinknek a fogadtatása. Ebben a vonatkozásban valószínűleg Pettkó képviselő úr igen részletes, alapos kommentárjai, az, hogy itt mit fogadott el, ott mit nem fogadott el, ez a szárazabb virágok közé tartozott, de kétségtelen, hogy meg lehet próbálni ezt kvantifikálni, és azt mondani, amint több hozzászóló mondta, hogy na, ezt elfogadta a kormány, ez jó, ezt nem, ez kár. Ha ezt kipipáljuk, és elkezdjük kvantifikálni, van annak értelme? Szerintem nincsen. Itt megint bejön a minőség kérdése. A nagy ügyben, nagy ajánlásban elfogadták, átvezették, vagy azt mondták, hogy majd várunk egy következő alkalomra, vagy nem? Minőségi kérdés ez messzemenően. Az egyes ügyeket, az egyes javaslatokat kontextusba kell helyezni, és az egészet nézni. Ez is a végén hangzott el Salamon képviselő úrtól, de szerintem nagyon fontos gondolat. Tehát az egészet kell nézni, nem is az évet. Annak már lenne értelme, hogy nézzük meg a 12 évet, hogy ez idő alatt mit fogadtak el a változó kormányok, mert nem egy volt. Az érdekes lenne. Lehet, hogy majd utána is nézünk, ha lesz egy kis időnk rá.
Ilyesmiken bizony sokat el lehet gondolkodni. A képviselő asszony, Frankné dr. Kovács Szilvia konkrét kérdései arra irányultak, hogy mit nem válaszoltam meg az alkotmányügyi bizottságban. Mindig sokat tetszenek kérdezni, és olyan jókat mondanak, hogy egy sor dolog kimarad, pedig amikor ott van, akkor igyekszem, megvan a válasz, azután elfelejtem. Most sem fogok tudni mindenkinek válaszolni, pedig kellene.
(12.50)
Tehát igen, megvan ez a jó kis együttműködés a Legfelsőbb Bírósággal. Ha megvan, ott a végeredmény, mindig megkapjuk a tájékoztatást. Össze fogjuk gyűjteni önnek, és el fogjuk küldeni, még nem telt el annyi idő, hogy azt ki lehetne értékelni rendesen, tehát ott megint az van: egy ilyen ügy, egy olyan ügy. Hát össze fogjuk önnek gyűjteni, és megpróbálunk, mondjuk, egy két-három hónapos, egy negyedéves időszakot értékelni, még nem áll előttünk ez az eredmény. Ez egy pici előrelépés a korábbihoz képest.
A nevek, tehát Lenkovics, Takács, nekem mind a kettő tetszik. Tehát nekem mind a kettő tetszik, mint egész tetszik, együtt. Most én vagyok a két fél almából az egy alma vagy az egy körte, tehát ilyen értelemben én vállalom mind a kettőnek a hagyományait, ezt is meg azt is. Persze, nyilván a körte máshogy néz ki, mint a két fél alma, tehát ilyen értelemben ne várják tőlem, hogy itt egy fél Lenkovics és egy fél Takács majd összejön egy Szabóban, hanem más lesz, ez biztos. De hát nem akarok ezzel viccelni, de tényleg, szegény Takács úr, hát van ilyen, hogy ombudsmanból miniszter lesz. Nem sok ilyen van, valószínűleg Európában se sok. Hát volt egy ilyen szituáció, lehet róla beszélni, de szerintem nem olyan lényeges.
Az együttműködésünk más szervekkel és az együttműködési szerződések: van egy fiók, amibe beletettük ezeket a szerződéseket. Azt megnéztem, van ilyen hivatallal, olyan hivatallal. Tulajdonképpen azért nincs rá szükség szerintem, hogy a legfőbb ügyésszel meg a rendészettel, a rendőrséggel legyen, mert az alkotmányos szervek együttműködése alapelv, és az Obtv. meghatározza a mi dolgainkat. Például miért kellett a Legfelsőbb Bírósággal ilyet csinálni? Mert hát bizony a két fél alma máshogy gondolta korábban, és máshogyan csinálták, így kellett csinálni. Tehát ha ilyen probléma van, akkor azt igyekszünk ilyen együttműködési szerződéssel rendezni. Én most nem látok ilyen problémát, de ha lesz, akkor nyilvánvalóan rendezzük.
Az alkotmánybírósági beadványaink, mind a három a “sorstalanság” címet viseli, tehát még nincs nekik, majd ha lesz, akkor tudunk róluk valamit mondani; beadtuk, és nincsen. A harmadik inkább comment volt. Hát persze, hogy van még feladat, különben nem választanának meg engem, mert nem olcsó dolog ez az országgyűlési biztos - költségvetési törvény is van, meg vitája, hát tudják, hogy mibe kerülünk mi -, ilyen értelemben ez egy luxus. Luxus, de Európában mindenki teljesíti. Nem teljesíti Németország, Svájc, Olaszország. Nekik van regionális. Az is luxus biztos. Tehát ilyen értelemben persze, hogy van feladat, és nagyon köszönöm ezt a biztatást, hogy dolgozzunk és próbáljuk meg.
Azt hiszem, ön kérdezte még abban a bizottságban azt is, hogy az átszervezés hatékony-e. Még mindig rövid az idő, tehát azt kell mondanom, hogy az átszervezés sokáig tartott, vagy nem tudom, hogy sok volt-e, de jó néhány hónapig tartott, és szerintem majd jó néhány év múlva lehet megmondani, hogy sikeres volt-e. Ezeket nem lehet hónapok alatt megmondani, azt hiszem. Én szívesen értékelnék ilyen dolgokat, de még nem tudok, elég rövid a kvázi élettartamom ahhoz, hogy bármit is tudjak ebben a vonatkozásban mondani még igazán.
Gyülekezési jog: próbálkozunk, próbálkozunk, és majd örülünk, ha van eredmény. Persze, nem várja senki az országgyűlési biztosok működéséből, hogy majd az rögtön célba fog találni. Persze, ha Tell Vilmosra gondol az ember, akkor nyilván nem Gessler akarnék lenni, hanem Tell Vilmos, de hát nem minden nyíl tudja azt az almát onnan levinni. Ez inkább olyan, mint az akupunktúra a kormányzatnak, kedves képviselőinek, mindenkire ráfér már ebben a korban, magamnak is, masszázs, akupunktúra. Vagyis szurkálnak, piszkálnak az országgyűlési biztosok, aztán remélhetőleg távlatilag az egész orgánum megújul, és azoknak a betegségeknek egy része el fog tűnni. Nyilván senki sem gondolta, hogy majd azokkal a tűszúrásokkal a kormányzat idegeit tönkretesszük, hanem azokat revitalizálni kell ezáltal, és ilyen értelemben persze, hogy mellé is kell szúrni ahhoz, hogy az tudjon reagálni rá, de hát ez inkább az egészségügyi bizottságra tartozna. Tehát a megoldás nincs meg nálunk.
Ja igen, ez egy érdekes kérdés, és tulajdonképpen a múlt évi vitában is Takács mondott erről egy nagyon jó dolgot, mert azt elég alaposan elolvastam. Nem az a dolgunk nekünk, hogy az ágazati politikák tartalmában okosak legyünk, egyáltalán nem, hanem azoknak a döntéseknek az emberi jogi és eljárási, közigazgatási hatása. Ez a mi dolgunk, nem az, hogy megmondjuk, hogy kellett-e oda szárnyvonal vagy nem kellett oda szárnyvonal, nyilvánvalóan föl nem merül, hogy erről lenne szó. Az összességében nagyon jó, mint kormányzat és ellenzék, hogy azt mondják, hogy tessék szurkálni, piszkálni, fokuszálni, és aztán majd megmondjuk, hogy mi tetszik belőle vagy mi nem. Próbálkozunk is ezzel, a továbbiakban is nagy örömmel fogunk vele próbálkozni.
A pénzügyek kérdéskörét többen pozitívan emelték ki, hogy jó, hogy ebben az ügyben van pénzügyi rendszer, az országgyűlési biztosok a hatáskörön belül tesznek valamit. Apropó, a hatáskör pont elég a jelen biztosi hivatal ellátójának, még sok is, tehát ilyen értelemben itt nincs ilyen igény, hogy alakítsunk prompt most, nincs is ilyen beadvány. Egy kitűnő pénzügyi jogász kollégát dicsér ez mind, úgyhogy ezt nagyon jó látni.
Nem örülnék a múlt évi borba belepiszkálni, a 2006-os őszi dolgoknak a múlt évi vitájába, de ott azért megemlíteném, hogy valóban, az emberi jogi bizottságnak azon az ülésén, ami olyan fél ülés volt, mód nyílt volna a tisztázására sok mindennek, ez a mód nem volt kihasználva, és jómagunk igyekszünk is közvetíteni a károsultak igényeinek a mihamarabbi elismerésével. Az a tapasztalat sajnos, ami a kommunista rendszerben is volt, hogy a fej azt mondja, hogy igen, a láb pedig azt mondja, hogy nem. Tehát ha Bencze úrral beszél az ember, akkor készség van, ha a jogtanácsossal beszél az ember, akkor inkább várjuk meg a bírói ítéletet, és ne adjunk kárpótlást, mert mi is költségvetési szerv vagyunk. Ellentmondásos logika egy elég nyilvánvaló jogsértés esetén. Érteni lehet, megérteni nehéz.
Egy olyan terület, ami tulajdonképpen meg is van említve, meg nincs is, a nemzetközi terület és a belső jog viszonya. Bár marginális, de igyekszünk ebben a vonatkozásban is lépni. A külügyminiszter asszonynál kezdeményeztük, hogy eljussanak a panaszok, és itt is, amit a képviselő asszony mondott, igyekszünk jobb propagandát végezni, hogy a külföldön élő magyar állampolgár vagy a magyarul tudó ottani külföldi állampolgár, ha magyar ügye van, kapja meg a mi kis sillabuszunkat, és tudja azt, hogy fordulhat az országgyűlési jogok biztosához, a konzulokhoz. Miután ez elég nagy számban van, reméljük, hogy ebben a vonatkozásban is lesz ügyfélforgalom. De mondom, nem a mennyiség, hanem a minőség számít.
Szászfalvi képviselő úr hozzászólásában állandóan Montesquieu-t, nem szóban, de gondolatban idézte nekem, tehát a törvények szelleme természetesen az ombudsmani tevékenységnek egy alapvető zsinórmértéke; nem csak a betű szerint kell nekünk menni, és mennyiség, minőség, de nem akarom a szót szaporítani. Kívánnak nekünk munkát - találunk, találunk, tehát ilyen értelemben nem csak a nagy ügyszám a lényeges.
Elnézést kérek, igen, egy nagy téma van, ami majd az adatvédelemnél is elő fog kerülni, pedig ott én kevésbé leszek kommunikatív, azt hiszem. Tehát az a probléma, hogy azok a sablonszerződések, a rengeteg mindennapi életviszony, amelyben a blankettaszerződések tömegét kötjük meg, vagy ráutaló magatartással, vagy aláírással, vagy pénzbedobással s a többi, s a többi, ott kellenének a garanciák, és az állampolgárok pedig igénylik, a kis betűt nem akarjuk, nem akarjuk azt, hogy egyszer csak egy félreértés van, és akkor jön nekünk egy papír. Ez megint egy olyan kérdés, ami viszonylag szürkébb terület, nagy mennyiség. Elvi ellentmondás van a között a költség között, amit a blankettaszerződés és a tömegszerződés kibocsátói, nagy gazdasági szervezet vagy hasonló csinál, illetve az emberi jogi garanciák között, tehát ez állandóan a tányérunkon lesz majd, nem fog onnan eltávozni.
Még egyszer nagyon szépen köszönöm a számomra teljes mértékben hasznos és útmutató javaslatokat, amikre próbáltam, de sosem sikerült teljes mértékben jól reagálni. Higgyék el, hogy többen figyeltünk rá, akik itt vannak, és köszönöm az ő nevükben a dicséreteket, köszönöm az összes elődeink, tehát a fél almák és a negyed almák nevében, akik helyettesítettek, és a még egészben lévő iroda nevében, aki kiállta ezt a próbát, hogy összevonták, hogy odajött egy új ember, tehát ezt mind szépen kiállták, és úgy dolgoztak, ahogy többen mondták, hogy ez a jelentés úgy néz ki, mintha mi sem történt volna. Remélem, hogy a jövőben nem így fog kinézni majd, de ehhez kérném az önök segítségét, mert mi belülről próbálhatunk gondolkodni, hogy hogyan lenne jobb és más, az áttekinthetőség és a hatékonyságmérés vonatkozásában is fogunk próbálkozni, de nagyon örülünk mindenféle pozitív, konstruktív kritikának is természetesen az eddigi formákkal kapcsolatosan. Aztán lehet, hogy kiderül, hogy jó volt a forma, nem öncélúan akarunk mi változtatni.
Köszönöm szépen a kritikájukat, hozzászólásaikat, megjegyzéseiket, az egész csokrot, amit el fogok tenni, és fogok rajta elmélkedni, és munkatársaim is ezt fogják tenni. Az ő nevükben, elődeim nevében és munkatársaim nevében köszönöm a dicséretet. A magam nevében nem tudom, mert nem csináltam sokat.
Köszönöm szépen a szót. (Taps.)
(13.00)
