FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA
FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Országgyűlési Biztos Urak! Tisztelt Államtitkár Úr! Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának éves beszámolója és a jelentés parlamenti vitája az elmúlt években rendre valamiféle sajátossággal bírt.
(10.50)
Két éve az intézmény fennállásának 10. évfordulója adott okot arra, hogy ne csak egy évről beszéljünk, bővebb számvetés készüljön. Tavaly pedig az a tény, hogy a korábbi biztos és az általános helyettes a hatéves ciklusának utolsó teljes évéről számolt be, ugyancsak okot adott a bővebb számvetésre, arra, hogy egy hosszabb időszak tevékenységét tekintsük át.
Szabó Máté országgyűlési biztos úr első jelentése egészen más sajátosságokkal bír, egészen más helyzetben született. Mint ahogy említette - és említették már mások is -, és erről a bizottsági vitákban is szót ejtettünk több helyen, többször, az elmúlt évben négy személy látta el ezt a posztot. A jelentés, amit ombudsman úr jegyez, voltaképpen négy korábbi ombudsman: az előző rendes, akinek a megbízatása lejárt, majd két helyettes, illetőleg az ön időszakáról szól, négy időszak tevékenységéről ad számot.
Szabó Máté úr része voltaképpen az az utolsó pár hónap, ami a feladattal való megismerkedés, a belerázódás - ha szabad ezzel a hétköznapi szóval élnem - és a további koncepció kialakításának az időszaka volt. Példásan vállalja természetesen az elődök tevékenységét, vállalja a folytonosságot, de a jelentésnek Szabó Máté-karaktere még nincs. Nem is lehet, természetesen. Ezzel a karakterrel a bizottsági vitákban volt módunk eddig megismerkedni, a nem is olyan rég történt, bő hat hónappal ezelőtti meghallgatás után.
A kötet, amit a munkatársak összeállítottak, ahogy megszoktuk, színvonalas, és - különösen, ha a CD-t is hozzávesszük, erről még nem történt említés - nagyon alapos, nagyon részletes áttekintést ad arról az értékes munkáról, amit az elmúlt évben is végeztek. Az összeállításban megítélésem szerint nyoma nem látszik a kissé hektikus viszonyoknak - lehet, hogy a “kissé” nem is egészen pontos jelzője ennek az időszaknak -, amit pedig, úgy vélem, illik elismernünk, hiszen egy hivatal életében egyáltalán nem mindegy a vezetőváltásokkal járó bizonytalanság. Bármilyen felkészült, bármilyen rutinos és elkötelezett egy csapat, akkor is rányomja a bélyegét a munkára, ha túlságosan hosszú ez az átmenet. A beszámolóra, úgy vélem, nem nyomta rá a bélyegét ez az időszak.
Tisztelt Ház! Túlságosan sok számot nem igazán célszerű idézni egy parlamenti hozzászólásban, ezt pontosan tudom, mégis szeretném megtenni, remélem mértékkel. Tanulságosak ugyanis a jelentésben, a mellékletekben található számok, bár megjegyzem, ha már megfejtettük őket a jelentéshez mellékelt táblázatokban. De miután megértettük, hogy mást jelent az ügy és mást jelent a panasz, és más finomságokat, tisztul a kép, az adatok érthetőbbé válnak, és számunkra tanulságos következtetésekre adnak okot.
Itt szeretném megjegyezni, hogy éppen ezért magam is egyetértek azzal a javaslattal, ami - ha jól emlékszem - Béki Gabriella képviselő asszony nevéhez fűződött, hogy célszerű volna kicsit úgy átalakítani a táblázatokat, hogy a laikus számára - és mi ebből a szempontból laikusok vagyunk - követhetőbbek, érthetőbbek legyenek.
Az ombudsman úr is említette, hogy az ügyek száma a megelőző évhez képest valamelyest csökkent. Ezekhez mondott okokat is, majd később egy összefüggésben erre én is visszatérek. Ugyanakkor a panaszok megoszlása az érintett szervek és az ügy jellege szerint némi arányeltolódással, de nagyon hasonló a 2006. évhez. Tavaly is vezettek - mármint százalékos megoszlásban - a helyi polgármesteri hivatalok és az önkormányzati testületek: 16,2+4,5 százalék ez az arány. A második helyen maradtak a bíróságok 8,7 százalékkal, a harmadikon a rendőrség - ugyanúgy, mint tavaly - 6,6 százalékkal. Hozzáteszem, nem csak tavaly, nem csak tavalyelőtt, annak előtte is, mielőtt még ezzel vitát generálnék. A negyedik helyen növekvő számban a közüzemi szolgáltatók vannak, és az ötödik helyre zárkóztak fel a gazdasági társaságok, amelyekkel szemben érkeztek panaszok; azok a gazdasági társaságok és azok a panaszok, amelyekkel kapcsolatban - ha jól tudom - az ombudsmannak hatásköre nincs. A felsorolásban természetesen szerepeltek még mások is, akikkel szemben az ombudsmannak hatásköre nincs.
A panaszok típusa szerint az egészségbiztosítási, nyugdíj-biztosítási és munkaügyek 10,8 százalékkal, a polgári jogi, uniós, pályázati, társulati és szakértői ügyek 9 százalékkal, a büntető- és büntetés-végrehajtási ügyek 8,7 százalékkal, majd ismét a közüzemi szolgáltatások 7,8 százalékkal, valamint az építési, helyiség- és lakásügyek szerepelnek az élen.
A panaszok jellege szerinti megoszlás változatlanul azt bizonyítja - és ez is nagyon tanulságos számunkra -, hogy az állampolgárok többsége a hatóságok eljárását, az ügyintézés elhúzódását kifogásolja, és nem feltétlenül - legalábbis lényegesen kisebb arányban - a meghozott döntések miatt fordulnak segítségért az országgyűlési biztoshoz. Az eljárás és az eljárás elhúzódása miatti panaszok száma a 60 százalékot közelíti az összes többivel szemben. Úgy vélem, elsősorban a közállapotainkra utalnak ezek a számok, illetőleg a hivatali munka mennyiségére, ezzel együtt érdemes szembenéznünk velük. Van ugyanakkor egy olyan adat, illetve adatsor, amely, úgy vélem, és a bizottsági vitában is többen feszegették ezt, az eddigieknél alaposabb elemzést igényelne az országgyűlési biztosi intézmény szempontjából, valamint a munka eredményessége szempontjából is.
Természetes adottságnak, az intézmény jellegéből adódó, nem megváltoztatható dolognak tekintjük évről évre azt, hogy az ombudsmanhoz érkezett panaszoknak mindössze körülbelül 15 százaléka zárul le vizsgálattal, míg az elutasított, ezen belül az úgymond áttett panaszok aránya 75 százalék; erre Szabó Máté úr is tett az expozéjában említést, és említette azt is, hogy voltaképpen ez természetes dolog, máshol is hasonlók a tapasztalatok. Én mégis úgy vélem, nem kellene beletörődni abba, hogy a hivatalnál megforduló panaszok háromnegyede valóban csak megfordul, döntően visszafordul az érintetthez, hanem meg kellene próbálni továbbgondolkodni azon, hogy milyen megoldásokkal lehetne változtatni, javítani ezen a helyzeten.
Természetesen én is tudom, nem lehet elérni azt, hogy mindenki oda forduljon segítségért, ahol az ügyében illetékesség is van, mert lesznek mindig olyanok, akik - érthető módon - sokfelé fordulnak, mert nagy bajban vannak, és lesznek olyanok is természetesen, akiknek nincs ismeretük arról, hogy hova forduljanak. De a tájékoztatás, az ismeretterjesztés javításával és más eszközökkel, amelyekről az ombudsman úr már ugyancsak tett említést, azt hiszem, lehetne változtatni ezen a helyzeten.
(11.00)
Ebből a szempontból is tanulságos - mondom én és a beszámolókötetben idézett Szonda Ipsos-felmérés, amiről már ugyancsak hallottunk -, hogy a lakosság mely része az, amelyik leginkább ismeri az országgyűlési biztosi intézményt, mely része az, amelyik tudja, milyen ügyekben fordulhat az országgyűlési biztoshoz. Igen, ők elsősorban az iskolázottabb, magasabb beosztású, városokban élő emberek, akiknek az érdekérvényesítő-képessége egyébként is jobb, és más csatornákon, más fórumokon is keresik az igazukat, ha úgy érzik, hogy alkotmányos jogaik sérülnek. Ezért nagyon fontosnak tartom és támogatom az országgyűlési biztos úr azon törekvését, hogy új módszerekkel megpróbálják elérni azokat a rétegeket, amelyek keveset tudnak a jogaikról, lehetőségeikről, akikhez helybe kell menni, akiket meg kell találni ahhoz, hogy egyáltalán panaszkodhassanak.
(Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Ez egy olyan út, amelyen, azt hiszem, érdemes továbbmenni, természetesen több okból is, bár hozzáteszem, ezt nyilván önök is tudják, ez egy munkaigényes út, de egészen biztosan megéri, mert tovább növelheti az intézmény presztízsét, amiről tudjuk, hogy ma sem rossz, és stabilizálhatja a helyét abban a munkamegosztásban, amely az állampolgári jogvédelem területén mára Magyarországon kialakult.
Úgy vélem, jó dolog az, hogy egyre több jogvédő intézmény jön létre. Nemrég hoztuk létre, én is említem a Független Rendészeti Panasztestületet, erősödik az Egyenlő Bánásmód Hatóság, és nem utolsósorban egyre aktívabbak a jogvédő civil szervezetek. Sőt, ha tágabban értelmezzük a dolgot, én idesorolom még a fogyasztóvédelmi szervezeteket, a Fogyasztóvédelmi Hatóságot és civil szervezeteket és sok mindenki mást. Éppen a biztos úr mondta ezt a bizottsági vitánkban a kialakult helyzetről, hogy létrejött Magyarországon egyfajta verseny a panaszpiacon a panaszokért. Azt hiszem, a verseny mindannyiunk számára hasznos lehet, de azt is mondom, hogy az állampolgárt igazán valószínűleg az szolgálja, ha nem ugyanazokért, mondhatom talán úgy is, hogy ugyanazokért a látványos, a médiában könnyen eladható, sokak számára érdekes ügyekért versenyeznek mindannyian, hanem ha olyan munkamegosztás alakul ki a jogvédő szervezetek között, amellyel az állampolgárok lehető legszélesebb körét érik el a lehető legkülönfélébb célravezető módszerekkel, mindenki mással, mindenki a magáéval; a szószóló mindenekelőtt a szavával, amely akkor erős, ha nagyon szakszerű, nagyon megalapozott és tekintélyes; a hatóság a maga jogosítványaival; a civil szervezet pedig az akcióképességével, rugalmasságával és azzal a kétségtelen előnnyel, akár a hatósággal, akár az ombudsmannal szemben, hogy nem köti a véleménynyilvánítását előzetes alapos vizsgálódási kényszer.
Tisztelt Ház! Az ombudsman nem politizálhat, ezt a törvény szigorúan tiltja, és az ombudsman is pontosan tudja. Az egyik bizottság jegyzőkönyvében olvastam, hogy Szabó Máté úr bölcsen viccesen - gondolom, ez nem derül ki pontosan az írott szövegből - közbe is szólt egy vitában: hogy ha politizálni kezdenek, akkor ő inkább távozna onnan. Ugyanakkor nyilvánvalóan az ombudsman azt is tudja, hogy az ő politikamentes megállapításaival, állásfoglalásaival, ajánlásaival a politikusok politizálni fognak, ez pedig a dolog másik oldala, és azt hiszem, ez is rendjén van. Az ellenzéki politikusoknak minden ombudsmani bírálat csemege, és hajlamosak időnként elfelejteni azt, hogy például azokban az önkormányzatokban, ahol ők vannak pozícióban, milyen bírálatokat kapnak, ami viszont az ő ellenzéküknek csemege. A kormánypárti politikusok pedig hajlamosak a tükörre haragudni, és nem arra, ami benne látszik. Ilyenek vagyunk mi, politikusok; azt hiszem, ezzel kell együtt élni. Úgy vélem, az ombudsman felelőssége viszont az, hogy a tükör legyen síktükör, egyenes. Ez nem egyszerű dolog. A műszakiak egészen biztosan tudják, olyan síktükröt gyártani, amiben semmilyen görbület nincsen, amiben a tükörkép - ahogyan ön is említette - teljesen adekvát, egyáltalán nem könnyű, de mégis ez a feladat.
Miért mondom ezt? Vannak olyan konkrét ügyek, amelyek a politikai viták kereszttüzében állnak. Ilyen a kis posták bezárásának ügye, ilyen a vasúti szárnyvonalak ügye, a kis iskolák kérdése, az egészségügy átalakításának kérdése, a felsőoktatás reformja, a kórházbezárások kérdése és mások. Ezekről a kérdésekről az ombudsman az elmúlt években hozott állásfoglalást, találkoztunk nyilatkozatokkal, véleményekkel a nyilvánosság előtt, a bizottsági üléseken is. Ez teljesen természetes dolog. De ezek azok az állásfoglalások, amelyeknél nagyon fontos, sokszorosan fontos a szakmai megalapozottság annak érdekében, hogy a politikai vitákban, természetesen a kormánypárti és ellenzéki képviselők között, az ombudsman intakt maradhasson. Erre a felfogásra szeretném kérni önt a jövőben is.
Végezetül én is megköszönöm az elmúlt évi tevékenységüket, az önét, külön a hivatalét, és a további munkájukhoz sok sikert, jó egészséget kívánok.
Köszönöm szépen. (Taps.)
