GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER
GUSZTOS PÉTER, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Biztos Úr! Biztos Urak! Képviselőtársaim! A rendszerváltás intézményei közül - beleértve az olyan új intézményeket is, mint amilyen maga a többpárti parlament vagy éppen az Alkotmánybíróság, és beleértve az olyan megreformálva megőrzött régi, alapvető intézményeket, mint az ügyészség, a rendőrség vagy éppen a nemzetbiztonsági szolgálatok - talán az országgyűlési biztosok kicsi, maroknyi közössége őrizte meg leginkább a nagy változásnak, a rendszerváltásnak a hitelét. Köszönheti ezt sok mindennek, egyéniségeknek, akik betöltötték, betöltik ezeket a tisztségeket, nyilvánvalóan a komoly szakmai felkészültségnek, amely a mögöttük álló apparátusokban megmutatkozik, és - talán nem veszik ezt cinizmusnak - valószínűleg jelentős részben annak, hogy az ombudsmani intézmény természete szerint csekély hatalommal rendelkezik: felhívja a figyelmet a visszásságokra, állást foglal, ajánlásokat tesz, de nem hoz határozatot, nem tilt, és nem büntet. Ezért azt gondolom, valószínűleg nincsen igazuk azoknak, akik a biztosok jogkörét hatósági jogosítványokkal szeretnék bővíteni.
A köztársasági elnök jelöltjeinek sikertelensége a parlamenti szavazáson nem az ombudsmani intézmény tekintélyét tépázta meg. Az, hogy olyan, mind szakmailag, mind morálisan kikezdhetetlen jelöltek, mint például Majtényi László és Nagy Boldizsár nem kapták meg a megválasztásukhoz szükséges többséget, csak és kizárólag a parlament szégyene, ezt valószínűleg minden későbbi közvélemény-kutatás vissza fogja igazolni. Eddigi tevékenységük és az általuk aláírt jelentések azonban azt bizonyítják, hogy a múlt évben megválasztott két új országgyűlési biztos: Szabó Máté és Kállai Ernő képesek lesznek folytatni és megújítani a jó hagyományt, amelyet maga a törvény és a korábbi biztosok teremtettek meg.
Szabó Mátét 2007 szeptemberének végén választotta meg a parlament biztosnak. Elődei közül Lenkovics Barna április 20-án, Takács Albert május 31-én lemondott tisztségéről, azaz majdnem négy hónapig nem volt általános ombudsman, a helyettesi tisztség megszűnt, az új biztos pedig a beszámolási időszaknak az utolsó negyedévében lépett hivatalba.
A jelentés szerint az országgyűlési biztos három témát kíván kiemelten kezelni: a hajléktalanságot, a gyermeki jogokat és a gyülekezési jogot. Engedjék meg, hogy ezekről szóljak magam is elsősorban.
Groteszkül hangzik, de a hajléktalanság nem pusztán gyakorlati, hanem egyúttal alkotmányossági kérdés is. A hazai alkotmányjogi felfogás értelmében a szociális biztonsághoz való jog nem kötelezi az államot arra, hogy gondoskodjon az állampolgárok lakhatásáról.
(11.50)
Ez az álláspontja az amerikai jogalkotásnak is. Franciaországban a hajléktalansághoz való jog egyenesen a szabadságjogok egyik jelképének számít. Anatole France mondta - gúnyosan -, hogy a jogegyenlőség azt jelenti, hogy mindenkinek van joga a híd alatt aludni. A totalitárius rendszer nem tűrte a hajléktalanságot, és ezzel megint csak - némiképp groteszk módon - megtanított mindenkit arra, hogy még a híd alatt alvás jogát is meg tudja becsülni.
Ugyanakkor a német felfogás szerint a kényszerű hajléktalanság nem egyeztethető össze az emberi méltósággal. Márpedig az államnak elsőrendű kötelessége, hogy óvja az emberi méltóságot. Egyebek között ebből az következik, hogy az állam nem idézhet elő maga olyan helyzetet, amely hajléktalansághoz vezet, azaz gondoskodnia kell arról, hogy a kilakoltatottnak legyen valamilyen szállása.
Itt érünk egy másik témához, a gyermeki jogok kérdéséhez. Bár ebben a vonatkozásban a legsúlyosabb társadalmi probléma - mármint a gyermeki jogok kérdésében - valószínűleg az iskolai szegregáció, amelyről a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok biztosa szól a jelentésében, a gyermekes családok kilakoltatása általános alkotmányossági kérdést is felvet. Hiszen a kilakoltatott család gyermekei - ha a családnak nincs hova mennie - állami gondozásba kerülnek, miközben a hatályos szociális törvény értelmében egyetlenegy gyermek sem kerülhet állami gondozásba pusztán azért, mert a szüleinek nincs elegendő jövedelme az eltartásához. Az állam felelőssége, az egyes esetek, az egyes eljárások tisztasága, adott esetben az ezekben az eljárásokban felmerülő visszásságokra való figyelemfelhívás, azt gondolom, nagyon fontos feladata a jövőben is valószínűleg a biztosi hivatalnak.
A gyülekezési jog. Az elmúlt két év eseményei nagyon nagy erővel hívták fel a figyelmet a gyülekezési jog szabályainak rendezetlenségére. Van egy strasbourgi bírósági döntés, amely kimondta, hogy a békés gyülekezést pusztán a bejelentés elmulasztása miatt nem lehet feloszlatni, vagyis azt mondta ki, hogy a spontán gyülekezést nem oszlathatja föl a rendőrség. Ez azonban arra ad felhatalmazást és csak arra ad felhatalmazást, hogy a gyülekezők azonnal reagáljanak valamilyen előre nem látott eseményre, a tüntetések bejelentési kötelezettségét nem szünteti meg. Pláne nem beszélhetünk spontán gyülekezésről olyan esetekben, amikor mondjuk, a 72 órás bejelentési határidőn belül, két nappal egy esemény előtt elkezdenek az interneten e-mailekben és különböző portálokon megszervezni egy tüntetést. Ez sok minden, éppen csak nem spontán tüntetés.
Igazán spontán demonstráció az elmúlt években valószínűleg nagyon kevés volt, ami valóban megfelel a spontán demonstráció fogalmának. Talán a Medgyessy-Năstase-találkozó, ami magát a strasbourgi bírósági ítéletet kiváltotta, vagy talán az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülésének napján megtörtént esemény tekinthető igazi spontán demonstrációnak. Ezzel együtt látható, hogy tisztázni kell mindezeket a kérdéseket a gyülekezési jogban. Ráadásul komplikálja a helyzetet, hogy a hatályos törvények kötelezik a Magyar Köztársaság rendőrségét a be nem jelentett gyülekezés feloszlatására. A gyülekezési törvényt tehát mindenképpen módosítani kell, bármilyen nehéz is ehhez megteremteni a kétharmados többséget.
Elmondható, hogy az országgyűlési jogok biztosa nagy precizitással, helyesen választotta meg tevékenységének kiemelt témaköreit. A laikus azt gondolná, hogy az alapjogok megsértése révén alkotmányos visszásságok leginkább a rendvédelmi szervek túlkapásai következtében jönnek létre. Az állampolgári jogok biztosának jelentése azonban jelzi, hogy alkotmányos visszásság máshol is, mindenütt létrejöhet, ahol az állampolgár a közhatalommal vagy közszolgáltatókkal érintkezik, legyenek ezek a közszolgáltatók köztulajdonban vagy magántulajdonban is akár.
Az országgyűlési biztos álláspontja szerint például a jogbiztonság sérül, ha az OTP Bank azokkal az ügyfeleivel, akik az állami támogatású lakáshitelt veszik igénybe, olyan szerződést köt, amely lehetővé teszi, hogy a kölcsön kezelési költségét a bank a futamidő alatt az ügyfél számára nem átlátható indokkal - például a kockázati tényezők megváltozására hivatkozva - jelentősen felemelje. “Az ilyen szerződés - mondja az ombudsman - lehetőséget ad arra, hogy a szolgáltató az állami támogatás eredeti célját, a vizsgált esetben a lakáshoz jutás pénzügyi kondícióinak kedvezőbbé tételét negligálva az állami támogatásból származó előnyt a saját pénzügyi hasznává alakítsa át.”
Másik példa. 2006 őszén az országgyűlési biztos egy átfogó vizsgálat keretében elsőként Komárom-Esztergom megyében vizsgálta a gyermekjóléti intézmények helyzetét. A gyermekvédelmi törvény értelmében a családok átmeneti otthona elnevezésű szolgáltatási formát azokon a településeken kell biztosítani, amelyeken a lakosság lélekszáma meghaladja a 30 ezer főt. Ennek következtében a megyében olyan településeken, mint Tata, Oroszlány, Esztergom, ahol a lakosságszám 20-30 ezer között van, nincsenek ilyen átmeneti otthonok, így ebben a szolgáltatási formában a megye lakosságának csak mintegy egyharmada részesülhet. A biztos felhívta erre a megyei közgyűlés elnökének figyelmét, levelére azonban azt a választ kapta, hogy több átmeneti otthon üzemeltetése esetén nem tudnák finanszírozni a kötelező önkormányzati feladatok ellátását. Azért citáltam ezt a példát, mert ez jól jelzi azt, hogy az alkotmányos jogok érvényesülése igen sok esetben pénzügyi korlátokba ütközik.
Egy másik ügyet hadd emeljek még ki. Az országgyűlési biztos álláspontja szerint az a rendőrségi gyakorlat, hogy az úgynevezett diszkórazziák során egyes személyeket az igazoltató rendőrök kiválasztása alapján vizeletteszt átadására köteleznek, a megalázó bánásmód tilalmába ütközik. A Szabad Demokraták Szövetsége többször elmondta már, hogy ez a módszer - a tömeges vizelettesztek alkalmazása a diszkórazziák során - a kábítószer-probléma megoldásához egy lépéssel sem vezet közelebb, hiszen nem tudunk olyan esetről, amikor komolynak minősíthető kábítószer-kereskedőt sikerült volna így a rendőrségnek előállítania vagy ellene eljárást indítani, viszont egy ilyen péntek-szombat este alkalmas arra, hogy több tucat, egyébként jellemzően fogyasztói típusú magatartást folytató fiatal ellen induljon eljárás.
Ráadásul ahogy azt a Társaság a Szabadságjogokért nevű civil szervezet több állásfoglalásában is elmondta, nincs rendben az, ahogy ezek az eljárások zajlanak. A fiatalok nem tudják azt, hogy nekik nem kötelező ebben az eljárásban részt venniük. A rendőrség sokszor úgy viselkedik, mint ha kényszeríthetné adott esetben ezeket a fiatalokat, akik a jogaik ismeretének hiányában vetik magukat alá egy olyan eljárásnak, aminek a vége adott esetben a középiskolából való kikerülés vagy a munkahely elvesztése lehet. Mondom még egyszer, hangsúlyozom: tömegesen fogyasztó, hibát elkövető, de semmiképpen nem gondolom, hogy bűnöző magatartást folytató, fogyasztói magatartást tanúsító fiatalokról van szó ebben az esetben. Ráadásul kimondja a biztosi állásfoglalás, hogy a megalázó bánásmód tilalmába ütközik ez az általános diszkórazzia, illetve ennek során a vizeletteszt elvégzése. Az ügy kapcsán a biztos a diszkórazziák gyakorlatának felülvizsgálatára kérte az országos rendőrfőkapitányt, amit az meg is ígért; a probléma csupán az, hogy a rendőrségi törvény felhatalmazza a rendőrséget, hogy a rendőri intézkedés során műtétnek nem minősülő beavatkozás eltűrésére kötelezze az intézkedés alá vont személyt: alkoholteszt, vizeletteszt, vérvétel. Tehát az általános rendőrségi gyakorlat nyilvánvalóan itt is csak a rendőrségi törvény újabb módosítása esetén fog megváltozni.
Ennél valószínűleg jóval nagyobb jelentőségű kérdés, bár ezt az előzőt is fontosnak tartom, a 2006. szeptember-októberi zavargások ügyében kialakított álláspont. Én az országgyűlési biztos álláspontját ebben a kérdésben kiegyensúlyozottnak nevezném. Joggal bírálta a biztos a rendőrség vezetését amiatt, hogy szeptember 17-étől a Parlament előtti gyülekezést választási gyűlésnek minősítette, és nem avatkozott be. A biztos véleménye szerint ez jogalkalmazási hiba volt. Megjegyzem: valószínűleg ez a szánalmasnak nevezhető bizonytalankodás is hozzájárult ahhoz, hogy néhány nappal később a tömeg megostromolta a tévészékházat.
Az október 23-ai rendőri fellépés ügyében az ombudsman jelentése alkotmányos visszásságot nem állapított meg. Azt mondta ki: nem kétséges, hogy a kordonra támadó erőszakos tüntetőkkel szembeni rendőri fellépés jogos volt. Ugyanakkor - nagyon helyesen - elítélte a gumilövedék használatát, valamint azt, hogy a rendőrök nem viseltek azonosító számot. A rendőrségi törvény módosítása - ezt tudjuk - azóta törölte a gumilövedéket a tömegoszlatás során alkalmazható kényszerítő eszközök sorából. A módosítás értelmében csak a fegyverrel rendőrre támadó elkövetővel szemben alkalmazható már a gumilövedék Magyarországon, a tömegoszlatás során nem alkalmazható kényszerítő eszközként; és kötelezővé tette a rendőrségi törvénynek ez a módosítása, hogy a rendőr az intézkedés során jól látható azonosító számot viseljen.
(12.00)
Itt a vitában több képviselőtársam érintette azt a kérdést, amivel zárásképpen magam is szeretnék foglalkozni. A meglehetősen sarkos és sommás véleményemet, véleményünket előrebocsátva úgy fogalmaznék, hogy valószínűleg némiképp túllépte a hatáskörét az országgyűlési biztos, személy szerint Lenkovics Barna, amikor az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet, valamint a Budai Gyermekkórház bezárását alkotmányos visszásságnak minősítette. Kétségtelen, hogy ezeknek az intézményeknek a megszűnése értelmezhető úgy is, hogy bezárásuk révén csökkent az állampolgárok joga a legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, csakhogy ez a kérdés nem alkotmányjogi, hanem gyakorlati kérdés. Ha igaz, hogy ezek az intézmények bezárásuk előtt rossz hatásfokkal működtek, és kiváltásuk pedig sikerül, akkor a politikai döntés és az intézkedés, a bezárás indokolt lehet.
A Budai Gyermekkórház ügyében az egészségügyi miniszter sokak által meggyőzőnek tetsző érvekkel indokolta a kórház bezárását, míg a másik esetben, az OPNI esetében sokan még a kormánypárti oldalon is kevésbé tartották meggyőzőnek ezt az érvelést. Azt ugye mégsem mondhatjuk, hogy a két eset között különbséget lehet tenni úgy, hogy az egyik alkotmányos visszásságot idézett elő, a másik pedig nem. Ez körülbelül olyan lenne, mint amikor az Alkotmánybíróság azt mondja, hogy a marihuánafogyasztás alkotmányellenes cselekmény, pálinkával rombolni a saját egészségünket pedig a hatályos alkotmány alapján támogatandó magatartás.
A kórházbezárás elsősorban és minden intézményátszervezés - szeretném hangsúlyozni, hiszen itt szóba kerültek az iskolák, szóba került sok minden más -, ezek az intézményátszervezési kérdések, amelyeknek a felelősségét választott politikai testületek és politikai felhatalmazással bíró szervezetek döntik el és hajtják végre, hiszen az Országgyűlés, a kormány, önkormányzatok kezében vannak ezek a döntések, így ezeknek a politikai felelőssége természetesen azokat illeti, akik ezeket a döntéseket meghozzák. Ezek a döntések lehetnek jók és lehetnek rosszak szakmai szempontból.
Minden bizonnyal vannak olyan vasúti szárnyvonalak, amelyeknek a fenntartása mellett épeszű ember érvet nem tud felhozni. Láttunk olyan vasúti szárnyvonalat, ahol a Magyar Államvasutak gyakorlatilag a perpetuum mobilét találta fel, hiszen van olyan vasúti szárnyvonal, amelyen annyian utaznak egy nap, ahányan a fenntartásához szükségesek, tehát ismerünk olyan vasúti szárnyvonalat, amelyen leginkább azok a vasutasok utaznak, akiknek a munkahelye ezen a szárnyvonalon van, tehát önmagát tartja fenn a rendszer, utas egyébként nem veszi igénybe. Nyilván egy ilyen vasúti szárnyvonalnak a bezárása senkinek az alkotmányos alapjogát nem sérti. Ha egy ilyen bezárás úgy történik meg, hogy a párhuzamos közlekedés, a közúti közlekedés feltételeinek biztosítása nem adott, akkor beszélhetünk adott esetben jogoknak a sérüléséről.
Félreértés ne essék, nagyon fontosnak tartom, hogy minden ilyen átszervezésen, amikor probléma merülhet fel, tartsák rajta a parlamenti biztosok a szemüket, hiszen lehet egy döntés szakmailag megalapozott - mi ezekben az esetekben azt gondoltuk, hogy jórészt azok voltak -, ettől függetlenül a kivitelezésük lehet jogsértő. Előfordulhat az, hogy egy mégoly megalapozott szakmai döntés során is a végrehajtás során nem figyelnek oda minden körülményre. Lehet, hogy egy kórház bezárása vagy két kórház összevonása indokolt volt szakmailag, társadalmi szempontból, gazdaságossági szempontból, és az embereknek az átalakítás után egy jobb minőségű ellátást tud biztosítani a politikai döntéshozó, de e közben az átszervezés közben, mondjuk, az egészségügyi intézményben ellátottak adatait nem megfelelően kezelték, vagy nem megfelelően jártak el abban a kérdésben, hogy tudjanak az emberek arról, hogy hol fogják tudni igénybe venni új helyen a szolgáltatást.
Ezek fontos problémák, ezek fontos szakmai szervezési kérdések, és nagyon fontos, hogy ezekben a biztosok kritikusan, éles szemmel foglaljanak állást, de ezek nem alkotmányossági kérdések - ezek nem alkotmányossági kérdések! Olyat állítani, hogy a vasútbezárások úgy általában, a szárnyvonalbezárások, vagy a kórházak átszervezése vagy iskolák összevonása úgy általában, valakiknek a jogait korlátozná, azt gondolom, túlzó állítás, ami nyilván politikusoktól természetes, szerencsére ombudsmanok ilyet viszonylag ritkán mondanak.
Még egy kérdést idehoznék, mert ha ebbe a vitába bocsátkozik az ombudsman - ahogy azt Lenkovics Barnabás korábban megtette, aki az iskolabezárás, a kistelepülési iskolákkal kapcsolatos kérdésben meglehetősen általánosító jellegű megfogalmazásokkal élt -, akkor joggal tehetjük fel azt a kérdést, hogy miért nem szólal meg, mondjuk, a biztos akkor, amikor a politika úgy dönt, hogy gyógyszertárat alapíthassanak azok is, akik eddig nem alapíthattak, az emberek juthassanak hozzá, mondjuk, benzinkúton is alapvető, a mindennapi életben nagy rutinnal használt gyógyszerekhez, és ezeket ne csak a meghatározott időben nyitva tartó patikákban lehessen megvásárolni. Hiszen egy ilyen intézkedés számos kistelepülésen élő embernek a jogát, lehetőségét bővíti, hiszen a patika bent van a kis- vagy közepes városban, egy idő után természetesen bezár, viszont éjszaka egy közelebb lévő benzinkúton adott esetben egy kisebb településen élő ember is hozzá tud jutni egy fájdalomcsillapítóhoz.
Ha tehát belekezdünk ezekbe a vitákba, akkor joggal elvárható, hogy a másik oldalon is tegyünk megállapításokat. Ezek szerint nehezen védhető alkotmányos szempontból az, hogy a már birtokon belül lévő patikusok foggal-körömmel meg akarják akadályozni azt, hogy a már működő patikákon kívül mások újabb patikákat nyithassanak, ezáltal verseny alakuljon ki, többletszolgáltatásokat vállaljanak, adott esetben olcsóbb áron kínáljanak hosszabb nyitva tartásban szolgáltatásokat, és ezáltal az állampolgárok, köztük a kisebb településeken élő állampolgárok jogai és lehetőségei szélesedjenek.
Összefoglalva zárásképpen, ezzel az egy kritikus jellegű kitérővel együtt is természetesen az SZDSZ-frakció támogatja a jelentés, a beszámoló elfogadását, azt az elmúlt években megszokott magas színvonalú szakmai munkának tartja, és természetesen sok sikert kíván a már hivatalukban lévő biztosoknak a későbbi munkájához, és lehetőségünk szerint igyekszünk ahhoz hozzájárulni, hogy minél hamarabb a most be nem töltött tisztségek is betölthetőek legyenek, és újabb ombudsmanok is folytathassák a fontos munkát.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)
