SZÁSZFALVI LÁSZLÓ
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ
SZÁSZFALVI LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Biztos Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Rögtön hadd kapaszkodjak a Kereszténydemokrata Néppárt nevében az ombudsman úr itteni expozéjába. Úgy jellemezte a 2007. évi beszámolót, nem szeretném megismételni azt, hogy hányszoros helyettesítés volt, és hogyan történt az elmúlt év, ami kicsit rázósnak tűnik valóban; de azt gondolom, hogy az a mondata ombudsman úrnak, amelyet így fogalmazott, hogy régi bor új tömlőben, ez valóban a realitást jelzi.
Ezért megnéztem az előző évi és a mostani beszámoló borítóját, mert nem emlékeztem pontosan. De valóban jelzésértékű és szimbolikus értékű valószínűleg, nem tudom, hogy véletlenül történt-e, de szerintem nem véletlen, én egyébként a véletlenekben nem hiszek, de valószínűleg egy tudatos váltásról van szó. Én a magam részéről üdvözlöm az új borítót, ha lehet ilyet tenni. A “iusticia regnorum fundamentum”, illetve a “iusticia est regnorum fundamentum”, azt gondolom, talán a magyar parlamentarizmusnak, a magyar jogállamnak egy olyan fundamentális megfogalmazása kell hogy legyen a XXI. század elején is 2008-ban, amelyet közösen együtt vállalnunk lehet és vállalnunk kell.
Az már valószínűleg nem a mostani mai vitához tartozik, hogy mennyiben aktuális vagy valóban aktuális és újra aktuális ez a mondat, hogy tudniillik az igazság, hozzátehetjük, hogy az igazságosság az országok fundamentuma, alapja, az állam, az államok fundamentuma és alapja. Valószínűleg el lehetne ezen filozofálgatni, és el lehetne gondolkodnunk közösen, hogy a XXI. század elején a globalizációban, a globalizáció nagy kihívásai közepette lehetséges, hogy újra középpontba lehet és kell esetleg éppen a magyar aktualitások összefüggésében ezt a gondolatot, jelszót vagy mondatot állítani.
Azt gondolom tehát, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt frakciója részéről örömmel üdvözöljük a biztos úr beszámolóját. Azt is üdvözöljük, hogy vállalta az elmúlt év sok-sok megrázkódtatásait együtt egy egységes beszámolóval, aláírásával.
(11.30)
Nyilvánvalóan mi magunk is köszönetet mondunk ombudsman úr tevékenységéért, munkájáért és az ő munkatársainak a munkálkodásáért.
Tekintettel arra, hogy ombudsman úr a beszámolójában, szóbeli expozéjában kiemelte az egyik bizottsági ülésen elhangzottakat, nevezetesen Molnár képviselő úr felszólalását, illetve költői kérdését, hogy mi is az ombudsman, illetve mi is a hivatása, a küldetése az ombudsmannak - nyilván sokan sokféleképpen fogalmazzuk vagy fogalmazhatjuk meg a választ vagy a válaszokat erre a bizonyára fontos kérdésre. Csak epésen jegyzem meg, hogy nota bene, Molnár képviselő úr tette fel ezt a kérdést, akinek a miniszteri tevékenységével kapcsolatosan van egy s némely - hogy mondjam? - jel és jelzés ebben a beszámolóban, hiszen lehetne vizsgálgatni, hogy az akkori éppen aktuális ombudsman reaktív vagy proaktív tevékenysége összefüggésében mondta el vagy fogalmazta meg az állásfoglalását éppen az OPNI bezárása ügyében vagy az egészségbiztosítás reformjáról vagy a Budai Gyermekkórház és Rendelőintézet bezárása, illetve aktív ágyainak leépítése összefüggésében.
De ez valószínűleg ebben az összefüggésben költői kérdés maradt, de azt gondolom, hogy az a kérdés már nem költői, hogy az ombudsman valóban hogyan igyekszik ellátni és betölteni a törvényben megfogalmazott feladatát, de nyilván nemcsak a törvény betűjéhez szeretnénk ragaszkodni, hanem hogy a törvény szellemének a kihívásaira, küldetésére hogyan próbál válaszokat találni, és hogyan tudja betölteni azt.
Azt gondolom, hogy az előző általános ombudsmanok sok jó és pozitív példát adtak és adnak a mai ombudsman számára, és azt gondolom, hogy az a felfogás, amelyet Szabó Máté biztos úr eddigi tevékenységében láttunk, látunk, tapasztalunk, jó reménységre jogosít bennünket, hogy tudniillik a proaktív álláspont elfoglalása a kitűzött cél. Illetve úgy is hadd fogalmazzam, idézve a beszámoló bevezetőjéből, talán az is egy jó és pontos megfogalmazás, hogy az ombudsman úgy fogja fel az ő tevékenységét, mint az alapjogok ügyét képviselő ellensúly, és azt gondolom, hogy ez is egy jó és pozitív, előremutató felfogása az ombudsmani hivatásnak, küldetésnek, törvényi feladatnak. De szeretném hangsúlyozni, hogy nemcsak a törvény betűjének, hanem a szellemének is meg kell tudni felelni.
Azt hiszem, hogy ha a törvény szellemének való megfelelés egy kitűzött cél, akkor el lehet érni azokat a meghatározott feladatokat, amelyeket a biztos úr is említett itt, és bizottsági ülésen is beszéltünk róla, illetve talán mindannyian megfogalmaztuk és megfogalmazzuk azt az igényünket, hogy minél közelebb menni és minél közelebb vinni ezeket a kérdéseket, ügyeket az állampolgárhoz.
Ezért számunkra, a Kereszténydemokrata Néppárt frakciója számára üdvözlendő az a fajta kezdeményezés és hozzáállás, szellemiség, amelyet biztos úr megfogalmazott a regionális szempont összefüggésében vagy regionalitás összefüggésében. Azt gondolom, ez egy olyan szempont - idézte Írország, illetve Ausztria példáját -, ami talán nekünk, magyaroknak szimpatikus. Azt javasolnám, hogy ha lehet hozzátenni egy javaslatot ehhez a gondolkodáshoz, nyilván nagyon fontos, hogy Debrecenbe és Győrbe és nagyvárosokba is eljutnak az ombudsman és a munkatársai, a hivatal, de nagyon-nagyon fontos lenne, hogy tovább is tudjanak menni a nagyvárosoknál. Hiszen talán egy-egy nagyvárosban, megyei jogú városban az internet-hozzáférés, az internetkultúra - és nem sorolom -, oktatás, képzés, kultúra tekintetében nyilvánvalóan sokkal nagyobbak a lehetőségek, nagyobb is a képzettség talán.
Nagyon fontos lenne, ha ez a szempont érvényesülhetne a tekintetben, hogy a kistelepülésekre, a hátrányos helyzetű térségekbe, régiókba is el tudna jutni biztos úr, illetve munkatársai, és ezt a fajta szellemiséget oda is ki lehetne sugározni, és valamilyen módon elérni azt, amit évek óta mondunk többen, sokan, hogy tudatosítani ezt a fajta felfogást, az alkotmányos alapelvek érvényesülésének, érvényesítésének a felfogását, az állampolgári jogokkal való élés lehetőségét, hiszen itt tulajdonképpen erről van szó, és azt gondolom, hogy ezt szeretnénk szorgalmazni mindannyian.
Részünkről támogatandó és üdvözlendő a biztos úrnak az a felfogása is, amelyet kifejtett itt, a mai expozéjában, hogy nem szeretné, ha a mennyiségi, a statisztikai szemléletet állítanánk középpontba, nyilvánvalóan tudva és megállapítva, hogy szükséges és fontos, kötelező, kipipálandó feladat a statisztikai oldala is a történetnek, de azt gondolom, hogy nagyon fontos az a hozzáállás, az a szemlélet, hogy a mennyiségi, illetve a minőségi szemléletet összhangba, harmóniába szeretné hozni. Ezt üdvözlendőnek tartjuk, és természetesen támogatjuk.
A Szonda Ipsos felmérése a beszámolónak egy fontos melléklete, amely valóban arra mutat, hogy az elmúlt években a hitelesség szempontjából is növekedett az ombudsman tevékenységének a mércéje, mértéke, és azt gondolom, ez példa lehet mindannyiunk számára az elkövetkezendő időszakban.
Többen beszéltek a tükörről. Azt gondolom, fontos, hogy valóban úgy lássuk az ombudsmani beszámolót és évről évre úgy lássuk és láttassuk, hogy nyilván vannak ebben a beszámolóban, a mostani aktuális beszámolóban vissza-visszatérő témák, ügyek, nagy csoportok, ügycsoportok, ugyanakkor hála istennek azért mégiscsak ez a tükör valamilyen módon működik, többé-kevésbé működik, mert vannak ügyek, amelyek eltűntek vagy megoldódtak, vagy mondhatjuk azt, hogy megoldották a problémát az ombudsmani vizsgálatok, állásfoglalások, vagy legalábbis előrevitték ezeknek az ügyeknek a megoldását. Azt gondolom, nagyon fontos az, hogy ez a tükör folyamatosan ott legyen előttünk, amelybe bele lehet, bele kell, bele szabad néznünk.
Általános talán mindannyiunk számára az a közös felfogás, hogy az alkotmányos jogokért újra és újra meg kell küzdeni.
Nem volt lehetséges az, hogy 1989-90-ben egyszerre és azonnal és minden megoldódott. Nyilvánvalóan nem oldódott meg évtizedekre előremenőleg, hanem újra és újra minden időszakban, minden aktualitást is figyelembe véve, minden új kihívásnak is megfelelve meg kell küzdeni és meg kell harcolni az alkotmányos alapvető jogok érvényesüléséért.
Azt gondolom, hogy a biztos úr, illetve a biztos úr munkatársai, az ombudsmani intézmény egy olyanfajta garancia ebben a küzdelemben, ebben a harcban, ebben a közös küzdelemben - legalábbis én úgy fogom fel, hogy mindannyiunk számára ez egy közös feladat, harc és küzdelem -, egy olyan garanciális elemet jelent, amelyet, azt gondolom, hogy az elmúlt hosszú éveknek a tapasztalatai mintegy lepecsételnek vagy a pecsétet rányomják a borítón lévő gondolat jegyében is.
Azt gondolom, nagyon fontos, hogy ezt középpontba helyezte ombudsman úr most az új borító, illetve új tömlő összefüggésében. Kérdés, hogy a belső mennyire feszegeti az új tömlőt, és lehetséges, hogy az új bort is bele kell önteni majd ebbe az új tömlőbe a következő esztendei beszámolóval.
Engedtessék meg, hogy néhány konkrétumra én is rátérjek, bár nyilván az én hozzászólásomban is sok téma elhangzott vagy elhangozhatott volna, de nem fogom untatni a jelenlévőket azzal, hogy megismételjem, amelyeket már az előttem szólók megemlítettek. Éppen ezért én néhány olyan ügyre, témára szeretnék rámutatni, amelyeket talán mások még nem említettek.
Az egyik ilyen nagyon fontos kérdés, problémakör, az a pénzintézetekkel, illetve a biztosítókkal összefüggésben megtörtént vizsgálatok. Azt gondolom, hogy ezen mind a pénzintézetekre vonatkozó vizsgálatok, mind ezen belül a biztosítókra vonatkozó vizsgálatok tulajdonképpen a jogbiztonság elvét feszegetik; mennyiben lehetséges a jogbiztonság elvét megőrizni, megtartani, erősíteni, az új kihívásoknak megfelelően, a piacgazdasági kihívásoknak megfelelően.
(11.40)
Én azt gondolom, hogy az ombudsman ezen a területen is ellátta a feladatát, és megküzdött ezekkel a kérdésekkel.
Szeretnék rámutatni a beszámoló 19. oldalán leírtakra, amelyek a PSZÁF gyakorlatára, illetőleg a PSZÁF gyakorlatának az ellentmondásosságára mutatnak rá. Itt a legkomolyabb és legfontosabb kérdés az, hogy az egyedi szerződés tekintetében a felek személyes körülményeit vizsgálja-e, vizsgálhatja-e egyáltalán ez a szervezet. Azt gondolom, hogy ezen a területen nagyon fontos lenne, hogyha a kormányzat is igyekezne segíteni annak érdekében, hogy ezekre a lépésekre sort keríthessünk, meglegyen az a jogszabályi feltételrendszer, az a jogi környezet, amelynek alapján ez a felügyeleti vagy ellenőrző szerv segítheti a jogbiztonság elvének a megteremtését és megerősítését. Én azt gondolom, hogy ez mindenféleképpen kormányzati érdek is, állampolgári érdek is és az ország nemzeti érdeke is.
Egy komoly kérdés számomra, amelyet a beszámoló az 55. oldalon néhány mondatban fogalmaz meg, de azt gondolom, hogy az a néhány mondat nagyon fontos és nagyon súlyos. Ezt azért is szeretném kiemelni, mert én egyéni képviselőként nagyon sokszor találkoztam ezzel a problémával, és örülök annak, hogy a beszámoló visszaigazolja a problémával való küzdelmeimet legalább - ennyit hadd mondjak. Hiszen itt tulajdonképpen arról van szó, hogy a felszámolt mezőgazdasági szövetkezetek üzletrészesei, üzletrészei kárpótlási ügyének továbbfolytatására kellett volna sort keríteni. Ezt tulajdonképpen a 2357/2002. számú kormányhatározat meg is fogalmazta, rendelkezett is tulajdonképpen arról, hogy ezt meg kell oldani, és belátható időn belül meg kell valósítani. Most, 2008 májusában, májusának végén tárgyaljuk ezt a beszámolót, és azt kell megállapítanunk, hogy sajnos semmi nem történt ennek érdekében, a kormány nem valósította meg, nem realizálta a saját maga által hozott határozatot.
Ezzel az üggyel összefüggésben szeretném elmondani azt, hogy 2002-2003-ban én magam is többször írásos választ igénylő kérdést juttattam el az aktuális miniszternek, Németh Imre miniszter úrhoz. Ő pozitív választ adott egyébként erre a kérdésre annak idején, és azt válaszolta, hogy rövid időn belül, belátható időn belül folytatódni fog ennek az ügynek a nyugvópontra helyezése és megoldása - sajnos erre nem került sor. Szeretném felhívni a kormányzat figyelmét erre, és kérem is, hogy erre figyeljen oda, és igyekezzünk minél hamarabb rendezni ezt az ügyet. Egyébként ez is a jogbiztonság elvével, a jogbiztonság elvének a fenntartásával, megerősítésével van összefüggésben.
A következő téma a nagy szolgáltatóknak, a nagy közszolgáltatóknak a témája és ügycsoportja, amiről szeretnék néhány mondatot mondani, tekintettel arra, hogy ezt én évek óta egy fontos ügynek tartom, hiszen akár az áramszolgáltatók, akár a gázszolgáltatók, akár a telefonszolgáltatók részéről tulajdonképpen két dologgal szembesülünk, amikor a valóságot vizsgáljuk, és az ombudsmani vizsgálatokat és az ombudsmani állásfoglalásokat követjük nyomon. Az egyik a tájékozódás, a tájékoztatás, az információ hiánya, a másik pedig, hogy ezek az ombudsmani vizsgálatok rámutatnak a piacgazdaság hiátusaira, arra, hogy vajon mit kell tenni, mit kell tennünk ebben a szituációban, amikor egyre inkább azt látjuk és azt tapasztaljuk, hogy a nagy közszolgáltatók akár az áramszolgáltatási piacon, akár a gázszolgáltatási piacon, akár a telefonszolgáltatási piacon egyre hatalmasabb erőt képviselnek, ugyanakkor ott állnak, ott vannak velük szemben a gyenge, a kiszolgáltatott helyzetben lévő állampolgárok. Mit kell tennünk ebben a helyzetben? Én azt gondolom, hogy ebben a helyzetben - az ombudsmani vizsgálatok is ebbe az irányba mutatnak - az államnak, az Országgyűlésnek, a kormányzatnak, a hatóságoknak az a feladatuk, nincs más feladatuk, mint hogy a gyengék és a kiszolgáltatottak oldalára álljanak.
Nyilván rengeteg részletkérdés van, és azt szoktuk mondani, hogy az ördög a részletekben van, s ilyenkor sokkal nehezebb ezt érvényesíteni, de azt gondolom, hogy ha az ombudsmani beszámoló alapján el tudjuk ezt fogadni közösen akár kormánypárti, akár ellenzéki oldalon, akár maga a kormányzat, akár a hatóságok részéről - de a hatóságoknak van felettes szerve, úgy hívják, hogy kormány, és most nem a független hatóságokra gondoltam -, akkor, azt gondolom, ebben a rövid, de velős és mindannyiunk számára fontos alapvetésben mégiscsak egyet tudunk érteni, hogy az államnak, nekünk a gyengék és kiszolgáltatottak oldalára kell állnunk. Ez nem azt jelenti, hogy a piacgazdaság alapértékeit szeretnénk megkérdőjelezni, nem azt jelenti, hogy a szociális piacgazdaság alapértékeit szeretnénk megkérdőjelezni, hanem azt jelenti, hogy amikor egy ilyen helyzetben van a társadalom, a magyar gazdaság, akkor nekünk a gyengék és a kiszolgáltatottak oldalára kell állni.
Befejezésül még egyszer azt szeretném elmondani, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt örömmel fogadta az állampolgári jogok országgyűlési biztosának a 2007. évi tevékenységéről szóló beszámolóját, azt szakmai szempontból megfelelőnek és a tevékenységét kiválónak minősíti, ezért támogatjuk ennek a beszámolónak, illetve a bizottsági határozati javaslatnak az elfogadását. A magunk részéről is köszönjük az ő munkálkodását, és sok erőt kívánunk a további ellensúlyképzéshez.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz- és a KDNP-frakció soraiban.)
