DR. BOROSS PÉTER
DR. BOROSS PÉTER
DR. BOROSS PÉTER (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előterjesztett törvényjavaslat tulajdonképpen sok szót nem is igényelne, ha önmagában tekintjük magát az előterjesztést, hisz megfelel az Alkotmánybíróság határozata, illetőleg két határozata által teremtett joghézag betöltésének, sőt hozzá kell tenni, úgy tűnik, kodifikációs szempontból is egy nagyon jónak minősíthető előterjesztés született. Mégis azért kértem szót a Magyar Demokrata Fórum nevében, hogy egy-egy ilyen törvényjavaslatnak lehet valami hátsó szelleme, szellemisége, amely szót igényel, és felvet olyan kérdéseket, amelyek önmagukon túlmutatnak, túlmutatnak magán a törvényalkotáson.
Ezért módosító javaslatot nyújtottam be, a módosító javaslatban két helyen az előterjesztésből töröltetni kívánnám a “megválasztott közjogi tisztségviselő meggyőződése szerint” szövegrészt. Ezzel azt a szándékot szeretném kifejezni, hogy az eskünek szerves része legyen az “Isten engem úgy segéljen!” befejező mondat. Azért legyen, mert nagyon torz némelykor többek között a befejezése az eskünek, mint mindnyájan konstatálhatjuk, és veretes, régies, hagyományokhoz visszavezethető esküszöveg jelenne itt meg.
Tisztelt Ház! Az esküszövegben, úgy vélem, akkor született ez a furcsa választhatóság, amikor egy kicsit a jakobinus kivagyiságnak nagyobb szellemi tere volt ebben az országban, mint ami az utóbbi években kialakult. Ez a fajta választhatóság torzó a magyar jogalkotásban, és úgy érzem, akár hitvalló valaki, akár nem, a szokások tisztelete jegyében ezzel kell befejezni minden helyen és minden szinten az eskü szövegét.
Szabad legyen arra utalnom, hogy külföldi példákat szokás nálunk a magyar hagyományok helyett emlegetni, és ugyebár nagyon jól tudjuk, hogy tőlünk napnyugatra, az óceánon túl hányszor fohászkodnak az égiekhez politikai vezetők, sőt újabban tőlünk keletre lévő nagyon nagy országban is, ahol a mai politikusokat feltehetően nem szórták meg szenteltvízzel, nagyon gyakran látunk olyan szapora keresztvetéseket, ami arra utal, hogy idejétmúlt az a kisszerűség, amelyik ebben a korlátozásban megnyilvánul. Arról már nem is beszélek, a napokban is tapasztalhattuk és többször máskor is, hogy baloldalhoz tartozó politikusok voltak olyan bátrak, hogy úgy fejezték be az eskütételt, hogy “Isten engem úgy segéljen!”
Tisztelt Ház! Szeretnék még egy dologra utalni, ha lehet, röviden és nem igénybe véve az önök idejét. Ez a nemzet különösen históriás nép; históriás, a múltja nagyon sokat jelent már a régi dicsőség miatt is, vannak dalaink, vannak regéink, vannak meséink, van őstörténeti líránk, sok minden van, ami kedves a szívünknek. Nincs fájdalmasabb dolog, amikor rossz iróniával vagy egyéb módon ezt az érzelemvilágot megsértik. Itt jegyzem meg, hogy magunkfajták ezen mérgelődünk vagy rosszkedvűvé válunk, de ne csodálkozzanak, hogy némely korlátoltak ezt is felhasználják provokációs céljaikra, és olyan reakciókat fejtenek ki, amelyek minden józan gondolkodástól távol állnak.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A magyar történelemnek regéi, meséi és szokásai vannak. Bizony igen, bizony Emese álma mindnyájunk számára egy kedves történet, és nem hiszem, önök közül valaki lenne, aki Arany Jánost a Hunor és Magorért a magyar Parnasszusról lelökné. Azt sem hiszem, hogy valaki a Himnuszt úgy kezdi, hogy áldd meg a magyart, mert az első szó valahogy nem passzol ide. Ezért én javasolom megfontolásra, legyen egységes az esküszövegünk, legyen hitvalló valaki, vagy nem, de tisztelje a hagyományainkat.
Arra pedig külön szeretném felhívni a figyelmet, ha valaha, akkor mostanában tényleg nagyon rászorulunk Isten segedelmére.
Köszönöm. (Taps az MDF, a Fidesz és a KDNP soraiban.)
