SIMON GÁBOR
SIMON GÁBOR
SIMON GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Hallgatva önt, az ember érzelmekkel lesz tele. Mert az élet megbecsülése, a hősi halál tisztelete, egy nemzet összetartozását megjelenítő, a múltban gyökerező események mind-mind az életünk része. Kicsit a lelkünkben is viselünk egy-egy darabkát, egy kicsit a jövőnk részeként a múltunkból is viszünk magunkkal. Éppen ezért minden olyan gondolata, ami arra irányul, hogy tisztelettel, megbecsüléssel forduljunk a múltunk irányába, és ápoljuk, azt gondolom, ebben a Házban nyitott fülekre és nyitott szívekre kell hogy találjon. Ezért amit ön ezzel kapcsolatban mondott, azzal teljes mértékben egyetértek.
Ámde, mint a világ is ilyen, itt is vannak a nagy érzelmekkel teli mondatok mellett aprónak tűnő és mégis hétköznapibb dolgok. Ezért szeretnék önnek és a Háznak erről is néhány szót szólni. Ez pedig a magyarországi román hadisírok és a romániai magyar hadisírok jogi helyzetéről szóló megállapodás. Az a megállapodás, amelyet mintegy tízéves szakértői egyeztetést követően 2008. március 6-án Bukarestben írtunk alá; a megállapodás, amely összhangban áll humanitárius nemzetközi normákkal, elvekkel, a megállapodás, amelynek megkötésére a világháborúban különböző hadiesemények következtében szabadságukat és életüket vesztett katonák és civil személyek méltó nyughelyének biztosítása érdekében került sor.
A kegyeleti jogok tiszteletben tartására vonatkozóan a humanitárius nemzetközi normák és elvek, a háború áldozatainak védelméről szóló 1949. augusztus 12-i genfi egyezmények és az 1977. július 8-i kiegészítő jegyzőkönyvei tartalmaznak rendelkezéseket. De a kérdés megnyugtató rendezése érdekében, figyelembe véve a speciális helyi viszonyokat, kétoldalú megállapodásokra van szükség mindazokkal az államokkal, ahol elesett magyar katonák földi maradványai és magyar történelmi emlékhelyek találhatók, így Romániával is. A romániai kormánnyal megkötött megállapodás többek között meghatározza a megállapodás alkalmazásával érintett alapfogalmakat, a hadisírok megőrzésével kapcsolatos, a feleket terhelő kötelezettségeket, rendelkezik a nyughelyek számára biztosítandó földterület-használatról, a költségviselésről, a háborús elesettek fellelhető földi maradványaival kapcsolatos szabályokról.
A megállapodás 1. cikkének (2) bekezdése szerint: “A magyar háborús elesettek a magyar állam fegyveres erőinek tagjai, beleértve a nemzetközi egyezmények értelmében a katonákkal hasonló jogállású személyeket, akik a két világháborúban hadi események következtében vagy hadifogságban vesztették életüket, és akiket Románia területén temettek el.” A megállapodás 1. cikke (2) bekezdésének b) pontja pedig úgy szól: “a magyar polgári személyek, akiket a világháború következtében letartóztattak, internáltak vagy deportáltak, kivégeztek, és Románia területén temettek el”. Ebből következik, hogy a megállapodás tárgya kifejezetten az első és második világháború katonai és polgári áldozatainak sírhelyei. A romániai fél az elhúzódó tárgyalások során ezen túlterjeszkedő tárgy szerepeltetéséhez nem járult hozzá. A megállapodás előírásai és a magyar hősök emlékünnepe között e tárgykörben nincs összefüggés, hiszen a megállapodás kizárólag a sírok ápolásával kapcsolatos rendelkezéseket tartalmazza.
Zárszóként engedje meg, képviselő úr, hadd mondjam azt, hogy a magyar hősök emlékünnepe, a magyar történelem hősies pillanatai, az ehhez kapcsolódó személyek megbecsülése pártállástól függetlenül mindannyiunk közös dolga; dolga és felelőssége, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk. Éppen ezért minden olyan közös cselekvésre lehetőséget teremtő megnyilvánulásnak van helye és támogatottsága, ami ezt a nemzetből fakadó vágyat erősíti.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, köszönöm, képviselő úr, hogy szóba hozta. Köszönöm szépen.
