DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS
DR. VERES JÁNOS pénzügyminiszter: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Hozzászólása kapcsán azt gondolom, hogy sorrendiségi vitánk van csak, hiszen megint a hangsúly azon volt, hogy mily nagy egyetértés alakult ki különböző szereplők között abban, hogy mekkora mértékű adócsökkentést kell végrehajtani az országban.
Azt gondolom, sokkal fontosabb lenne, ha abban alakulna ki egyetértés - akár ugyanezen szereplők között is -, hogy hogyan teremtik meg a forrását ezen adócsökkentésnek. Ha egyébként három évről és 1000 milliárd forintról beszélünk, akkor ez már lényegesen közelebb van ahhoz a mértékhez, amely mértékről én magam pénzügyminiszterként ennek az évnek az eleje óta folyamatosan beszélek, és amelyről a kormány az elmúlt időszakban többféle javaslat megvizsgálásával fogadott is el álláspontot.
Ezért azt gondolom, hogy a legfontosabb az, hogy valamennyi politikus és gazdasági szereplő értsen végre egyet abban, hogy úgy nem lehet adót csökkenteni egy országban, hogy nem teremtjük meg hozzá elsőként a kiadáscsökkentéseken keresztül a forrásokat. Azaz csak abban az esetben van Magyarországon lehetőség adó- és/vagy járulékcsökkentésre, ha és amennyiben ezt megelőzően olyan kiadási tételeit az állami kiadásoknak, amely sokakat érint, nagy összegű kiadások, úgy is fogalmazhatnék, hogy nagy arányt képviselnek a kiadások között, akár az abszolút értéket nézzük, akár pedig GDP-arányosan, ha ezeket tudjuk csökkenteni a következő időszakban. Ebben nem látom még azt az egyetértést kialakulni, amely kialakult itt néhány szereplő között az adócsökkentés mértékének meghatározását illetően, és csak úgy óvatosan hívom fel a jelenlévők figyelmét arra, hogy azért abban, hogy milyen módon tevődjön össze ez a bizonyos csökkentés, jelentős mértékben szórnak a vélemények a különböző politikai erők, illetve a különböző gazdasági képviseletek megszólaló vezetői között is.
Szeretném egyértelművé tenni ugyanakkor, hogy frakcióvezető úr azon megállapításával vitatkoznom kell, amely azt mondja, hogy jelenleg is lassulna a gazdaság. A magyar gazdaság növekedése, az elmúlt negyedévi adatokat figyelembe véve, már semmiképpen nem jelenthető ki, hogy lassulna. Azt gondolom, hogy Magyarországon a gazdasági növekedés megindult, a múlt évi kényszerű és szükségszerű költségvetési visszafogás eredményeképpen természetesen jelentős mértékben lassult az elmúlt évben a gazdasági növekedés. Ezt két ok még ezen túlmenően tovább erősítette, mármint ezt a bizonyos lassuló tendenciát, nevezetesen a gyenge agrárév és a világpiacon is tapasztalható rendkívül magas üzemanyagárak hatása, amely a sok áttételes következményén keresztül a gazdasági növekedés gyenge voltában is megnyilvánult Magyarországon is, csakúgy, mint más országban.
Úgy gondolom, hogy mindazok a javaslatok, amelyek megfogalmazásra fognak kerülni a következő időszakban, vagy már ismertté váltak az elmúlt időszakban, arról, hogy ki miben szeretne kiadást csökkenteni, ki miben szeretne alacsonyabb költségvetési kiadásokat biztosítani a jövőben, rendkívül fontos, hogy ha lehet, akkor politikai konszenzussá is formálódjanak. Meg vagyok arról győződve, nem szükségszerű az, hogy kormányoldal és ellenzék ebben a kérdésben bizonyos pontokon ne értsen egyet, hanem igenis, szükségszerű lehetne az, hogy szakmai vélemények támogatásával, szakmai vélemények elfogadásával ebben a következő hónapokban alakuljon ki egy nagyobb összhang Magyarországon a politikai erők között, és ebben az esetben jó esély van arra, hogy a következő évi költségvetés összeállításánál, parlamenti vitájánál, megfogalmazásánál egyet fogunk tudni érteni néhány fontos kiadási tétel csökkentésében.
Ugyanakkor rendkívül fontos azt is elmondanom, hogy azért az elmúlt időszakban e tekintetben ez a kormányzat ért el komoly eredményeket. Komoly eredményeket értünk el abban, hogy a közszférában összesen foglalkoztatottak létszáma az elmúlt másfél évben a korábbi 830 ezer körüli létszámról mintegy 720 ezer fős létszámra csökkent. Ebbe bele kell érteni természetesen az önkormányzati intézményi alkalmazottakat is, hiszen a közszféra létszámának ők is részét képezik.
Egyetértek ugyanakkor azzal a megállapítással, hogy semmiképpen nem indokolt, nem célszerű és nem hasznos infrastrukturális fejlesztéseket sem lassítani, sem leállítani. Az elvégzett infrastrukturális fejlesztések szükségesek voltak, és szükségesek a jövőben is Magyarország felzárkózásához, az ország előrehaladásához, ahhoz, hogy Magyarországon jobban éljünk, és az európai átlagot mihamarabb elérjük.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
