DR. JÁNOSI GYÖRGY
DR. JÁNOSI GYÖRGY
DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Elhangzott már, de érdemes megismételni: 2003 decemberében teljes politikai, és hozzáteszem, szakmai konszenzussal fogadta el a Ház a mozgóképről szóló törvényt, egyszerűsített nevén a filmtörvényt. Ez a 2004. évi II. törvény.
(10.10)
Azok az okok, amik akkor ezt a konszenzust megteremtették, teljesültek a rá következő években. Hiszen a filmtörvény alapvető célja és szándéka az volt, hogy erősítse a magyar filmkultúrát, erősítse a magyarországi filmgyártást, segítse elő, hogy a magyar filmek hagyományos európai elismertsége megőrződjék vagy tovább erősödjék, és hogy igyekezzünk megőrizni a magyar filmgyártás ipari hátterét, minél több koprodukcióban készülő film jöjjön Magyarországra, aminek foglalkoztatási, adóbevételi és egyéb kihatásai is voltak. Valóban, a rá következő évek bebizonyították, hogy ezek a célok teljesültek. Mutatták ezt az idejövő, ideáramló filmek, mutatták azok az elismerések, amelyeket különböző nívós fesztiválokon magyar filmalkotók hoztak el Magyarország számára.
Várható volt azonban, hogy az Európai Unió alaposan megvizsgálja majd ezt a törvényt; alaposan megvizsgálja, elsősorban versenyjogi szempontból. Megvizsgálja, mert várható volt, hogy más országokból bejelentések fognak érkezni, hiszen komoly előnyöket teremtett ez a filmtörvény a magyar gyártókapacitás, a magyar filmipar számára, és adott esetben bizony más országok érdekeit ez sértette, amelyek ugyancsak igyekeztek megerősíteni ezt a fajta hátterüket. Meg is indult az Unió vizsgálódása hamarosan, és 2006-ban már az első jogharmonizációs módosítás be is következett a filmtörvénynél. Az Európai Unió azonban jelezte, hogy csak egy egyszerűsített eljárásban letett javaslat volt, hogy ezek az alapmódosítások történjenek meg, de jelezte, hogy tovább vizsgálódik majd. 2007. december 31-ig fenntartható ugyan a filmtörvényben előírt támogatási rendszer, de azt követően jogharmonizációs célú módosítások után lehet már csak magyar filmeket, illetve koprodukciós filmeket támogatni.
Több mint egy éve zajlottak a tárgyalások, ahogy ezt államtitkár úr elmondta, és ezeknek a tárgyalásoknak az eredményeit látjuk most az asztalon módosító csomag formájában. Jelezte azt is az Unió, hogy június első harmadában hozza meg a végleges döntést, és ha most jól dolgozunk a parlamentben, és átesünk a törvény vitáján, június 9-én elfogadhatjuk ezt a jogszabályt, és nagyjából össze fog érni az európai uniós döntés a magyar döntéssel. Azért rendkívül fontos ez, mert január 1-je óta nem adhatunk a korábbi uniós döntés nyomán támogatást magyar filmeseknek, koprodukcióknak, a magyar filmgyártó ipar egészének. Január elseje óta áll a támogatás; nagyon is indokolt tehát, hogy közös erőfeszítéssel essünk túl ennek a módosító csomagnak az elfogadásán, hogy megindulhasson, illetve folytatódhasson a filmek támogatása.
Miről szól ez a módosító csomag? Én három területet szeretnék kiemelni, ami talán érthetővé teszi a szélesebb közvélemény számára is ezt a csomagot. Az első lényeges terület, utalt rá államtitkár úr, az volt, hogy az Európai Unióban általános elvárás, hogy közvetlen vagy közvetett támogatást csak abban az esetben lehet adni filmek készítéséhez, ha azok bizonyos kulturális tartalmi követelményeknek megfelelnek. Ennek nagyon sokféle módja van az Európai Unióban. Vannak országok, ahol pontszámítási rendszert dolgoztak ki, vannak olyan országok, például Hollandia, ahol 7-8 kritériumot megfogalmaznak, és ha ebből hármat vagy négyet teljesít egy filmalkotás, akkor részesülhet ilyenfajta támogatásban.
A módosító javaslat azt a modellt próbálja beemelni a filmtörvénybe, amely Németországból vagy Angliából ismert. Pontszámítási rendszert vezet be, amely megnézi azt, hogy történelmi eseményhez kapcsolódik-e, az európai kultúra vagy a magyar kultúra történetében jelentős eseményhez, történésekhez kapcsolódik-e, a karakterek, szereplők körében megjelennek-e európai vagy magyar történelmi alakok, mennyire tartja szem előtt egy filmalkotás a kiemelten fontos kulturális értékeket, a sokszínűséget, a toleranciát. És egyéb ilyen szempontok jelennek meg.
Ugyanakkor a gyártás területén is pontozási rendszert vezet be, mert itt előnyben részesíti nyilván azokat az alkotásokat, amelyek döntő részben magyarországi helyszínen forgatódnak, itt van a gyártás-előkészítés vagy az utómunkák rendszere, de előnyben részesíti azokat a filmalkotásokat is, amiket olyan alkotók készítenek, akik nemzetközi filmfesztiválokon díjakat nyertek, és így egyfajta garanciát jelentenek a minőség szempontjából. Kérdés persze az, hogy mennyire tágan vagy mennyire szűken húzza meg ezt a kulturális tartalmi követelményrendszert a törvény, mennyire teszi korlátozottá az eddigi filmtámogatási rendszereket. Az elemzések, adatok azt mutatják, hogy lényegesen nem változtat a filmek támogatásán.
A kiesés, azoknak a filmeknek az aránya, amelyek ily módon az eddigiek tükrében nem részesülhetnek támogatásban, nem érik el a 15-20 százalékos arányt. Nyilvánvalóan ez egyfajta kiadáscsökkenést jelent, ha az arányokat nézzük, a közvetett támogatások területén az elmúlt években 2-3 milliárd volt az, amit adókedvezmények révén támogatásként hozzátett az állam a filmek készítéséhez. Ez azt jelenti, hogy a kiadáscsökkenés, ha ezt a 15-20 százalékot veszem alapul, 300 millió forint környékén jelenik meg. Ez azonban nem jelent komoly költségvetési kihatást, mert óhatatlanul ennek a kiadáscsökkenésnek a következtében a gyártás során a foglalkoztatás, az ennek nyomán beáramló adók is ilyen volumenben csökkennek, tehát a költségvetés módosítását semmiképpen sem kell emlegetnünk, vagy erre gondolnunk. Nem hoz tehát lényeges csökkenést a támogatásban, bár egyfajta tendenciát nyilvánvalóan magával fog mindez húzni.
A másik komoly terület, amit érdemes itt kiemelni, utalt már rá Schiffer képviselő úr, az alacsony költségvetésű, illetve az úgynevezett nehéz filmek támogatása. Itt a korábbi szabály szerint egységesen 500 millió forintos gyártási költség volt a felső határ, ami után lehetett közvetlen vagy közvetett támogatásokat adni. Ezen a területen az Unió csökkentést javasolt. A magyarországi magyar filmek esetében ezt az 500 milliót javasolta 237 millió forintra csökkenteni, illetve a koprodukcióban készülő filmek esetében ez a felső határ 467 millió forint, ami nem hoz lényeges eltérést az 500 milliós határhoz képest. De ha megnézzük az eddigi magyar filmek vagy koprodukcióban készülő filmek gyártási költségeit, kiderül, hogy az átlag ezeknek a számoknak a környékén található meg. A magyar filmek átlagos gyártási költsége az elmúlt években 230 millió forint körül mozgott, de ha a mediánt vesszük alapul, amely nemcsak a számtani átlagot vetíti ki, hanem azt is nézi, hogy az átlag környékén milyen a szóródás, mennyire sűrűsödnek a filmgyártási költségek, illetve hány olyan alkotás van, ami kiugróan eltér ettől, akkor ez az összeg már 210 millió forint. Tehát bőven belefér az Unió által javasolt határba a magyar filmek gyártási költsége is.
Sőt, bizonyos szempontból itt még nyerhet is a magyar filmipar. Nyerhet, mert bizonyos speciális esetekben megengedi az Európai Unió, hogy térjünk el attól az általános szabálytól, hogy csak 50 százalékban támogatható a filmgyártási költséget alapul véve a filmek készítése, az egész filmgyártás. Ezen a két területen ugyanis az Unió engedi az egyes nemzeteknek, hogy eltérjenek ettől a szabálytól, és a törvény él is ezzel az eséllyel, él is ezzel a lehetőséggel, mert az alacsony költségvetésű filmek vagy az úgynevezett nehéz filmek esetében ez a támogatási arány 90 vagy akár 100 százalékig is elmehet. Tehát itt sincs jelentős és lényeges módosulás, sőt, ahogy mondtam, itt inkább egy pici tendenciajavulás várható.
Végül szót kell ejtenünk néhány olyan módosításról, amely nem nagyon lényeges, de az európai jogharmonizáció szempontjából mégiscsak kiemelten fontos lehet.
(10.20)
Ilyen például az a szabály, hogy az Unió javasolta, hogy ne csak a filmgyártást támogassa a magyar állam, hanem általában a filmipar egészére is terjessze ki a támogatási lehetőségeket. Ez nagyon lényeges elem, mert ettől a pillanattól kezdve a film terjesztése, illetve a filmmel kapcsolatos, a filmszakma egészével kapcsolatos egyéb tevékenységek is támogathatóvá válnak. Ezen a ponton hadd említsem meg, hogy példaértékű volt a törvénymódosítás előkészítése. Ritka ugyanis az a jelenség a magyar törvényalkotásban a rendszerváltás óta - pedig jogszabályok írják elő -, hogy egy törvény benyújtását háttérelemzéseknek, háttértanulmányoknak kell kísérniük, ez megtalálható az OKM honlapján attól a pillanattól kezdve, hogy a kormányülésre előkészítette a tárca a javaslatot. De az is igaz, hogy emellé már oda tudta tenni azt a miniszteri rendeletet, amely például az egyéb filmszakmai tevékenységek támogatásának lehetőségét és feltételeit teremti meg. Azt javaslom én is a tisztelt Háznak, hogy próbáljuk meg ezt a törvényt ebben az ülésszakban elfogadni.
A módosító indítványok kapcsán azt javaslom mindenkinek, fontolja meg, hogy mit nyújt be, hiszen alapvetően ez az egész csomag jogharmonizációs célokat szolgál. Több mint egyéves egyeztetés után állt össze szinte minden eleme, amit, ha megpróbálunk felborítani, akkor újra szembemegyünk az Európai Unió követelményeivel, újrakezdődnek a tárgyalások, és addig, amíg mi ezt le nem zárjuk, vagy az Európai Unió le nem zárja, addig nem tudunk támogatást adni a magyar film számára, illetve a koprodukciós filmek számára.
Ezért lenne nagyon lényeges, hogy minél előbb fogadjuk el ezt a törvényt, hogy folytatható legyen az a támogatási rendszer, amely tényleg eddig is elősegítette, és a jövőben is erősíteni fogja a magyar film európai elismertségét és a magyar filmgyártó bázis megőrzését.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az MDF padsoraiban.)
