DR. SZABÓ ZOLTÁN
DR. SZABÓ ZOLTÁN
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Lukács Tamás képviselőtársunk nemrégen ül itt velünk a parlamenti patkóban, talán nem tudja, ezért szívesen elárulom neki, hogy jogharmonizációs és kizárólag jogharmonizációs célú törvényjavaslatoknál eddig is bevett szokás volt, hogy a kormány, amikor benyújtotta a törvényjavaslatot, megkérte a tisztelt Házat, hogy ne nyújtson be hozzá módosító indítványt. Nem is elsősorban a sürgősség miatt, hanem azért, mert olyan módosító indítványokat nyújthat be és esetleg fogadhat el a tisztelt Ház vagy valamelyik képviselő, amely keresztbeveri azokat az uniós előírásokat, amelyek miatt a jogharmonizációs célú törvénymódosítást benyújtották.
Ez tehát nem egy új gyakorlat, és ehhez nem is szükséges a parlamenti pártok konszenzusa, tudniillik a jogharmonizációs célú törvényjavaslatok esetében nem a pártoknak egymással kell konszenzusra jutniuk, hanem Magyarországnak, a magyar kormánynak és a magyar parlamentnek a brüsszeli hatóságokkal, az Unió Bizottságával, az Európai Parlamenttel, illetőleg az Unió Tanácsával.
A brüsszeli bürokráciát lehet kárhoztatni, de a dolog mégiscsak a “take it or leave it” elve alapján működik, senki nem köteles európai uniós tag lenni, de aki tagja az Európai Uniónak, annak el kell fogadnia azokat a szabályokat, amelyeket bizony Brüsszelben határoznak meg, egyébként közösen.
Hasonló okból teljesen felesleges arra várni, hogy Brüsszel jóváhagyja-e ezt a törvényjavaslatot vagy sem, Brüsszelnek nincs olyan joga, hogy magyar törvényjavaslatot jóváhagyjon vagy elutasítson. Ezt a törvénymódosítást nyújtotta be a kormány azzal, hogy megfeleljen az uniós célú előírásoknak.
(11.00)
Az uniós előírásoknak, az előzetes egyeztetések szerint Brüsszelnek ez megfelel. Ha mégsem, akkor Brüsszel ismét kifogást fog emelni, és akkor ismét keletkezik egy hasonló eljárás. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Nem mondom, hogy ez kényelmes, de sajnos, így működik.
Köszönöm szépen.
