HALÁSZ JÁNOS
HALÁSZ JÁNOS
HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hogyan is kezdődik a kormány részére készített előterjesztés? Ezt írják a tartalmi összefoglalóban: “Az Országgyűlés 2003 decemberében egyhangú szavazati aránnyal fogadta el a mozgóképről szóló törvényt, amely 2004. április 1-jén lépett hatályba. A törvény teljes szakmai és politikai konszenzuson alapulva szabályozta a mozgóképkultúra és a mozgóképipar támogatásának rendszerét, rögzítette a mozgóképszakmai, hatósági eljárások alapjait, és rendelkezett a nemzeti filmvagyon védelméről.” Így kezdődik a vezetői összefoglaló, és ez így is igaz.
Sokat dolgoztak, sokat dolgoztunk azon, hogy ez a törvény így kerüljön elfogadásra, azonban az még valamikor 2003-ban volt. A törvény azóta létezik, szabályozza ezt a területet, és rengeteg tapasztalatunk van arra vonatkozóan, hogy hogyan hatályosul. Ezen tapasztalat alapján nyugodtan megállapíthatjuk, hogy kiderült erről a törvényről, hogy a hatályosulása problémás. Nagyon-nagyon sok pontja a törvénynek nem érvényesül, nem úgy érvényesül, ahogy kellene.
Nézzünk egy-két véleményt, ami a törvény, az itt sokat dicsért törvény elfogadása óta a filmszakmai szereplők által fogalmazódott meg! Mit mondanak a magyar dokumentumfilmesek? Azt mondják a Magyar Dokumentumfilmes Műhelyek és Gyártók Szövetsége által leírtak szerint, hogy ők megállapították, hogy a törvényben foglaltak a Magyar Mozgókép Közalapítvány elosztási gyakorlatában nem valósultak meg, az alapítvány tevékenységében diszkrimináció érvényesült, és ezért javasolták, hogy a Magyar Mozgókép Közalapítvány szüntesse meg törvénysértő pályáztatási gyakorlatát. Ezt a filmszakma egyik jeles képviselő szervezete mondta erről a törvényről, írták le, tették közzé.
Mit mondott például a Magyar Producerek Szövetsége? Azt mondták: “A közalapítvány tevékenysége legalább három pontban bizonyítottan ellentétes a közhasznú szervezetekről szóló törvény előírásaival.” Tudni kell, hogy a filmtörvényben a Magyar Mozgókép Közalapítvány egy nagyon központi helyen szerepel, és nagyon fontosnak tartja mindenki ennek a szervezetnek a szerepét. Még az hagyján, hogy fontosnak tartja, de szerintem nagyon tévesen azt is mondják, hogy milyen példaértékűen működik, pedig egyáltalán nem. Mert például mit mond róluk a Producerek Szövetsége egy másik pontban? Azt mondják, hogy “A közalapítvány közvetlenül és közvetve nagy összegekkel támogatja saját alapítóit.” Mit mondanak még szintén a producerek? “Tarthatatlan a közalapítványnak az a gyakorlata, hogy a közhasznú szervezetekről szóló jogszabály szellemével ellentétes profitszerző tevékenységet folytat.” Ezt is ők írták. Vagy: “A közalapítvány rendszeresen és számos vonatkozásában megszegi, és figyelmen kívül hagyja a mozgóképről szóló törvény rendelkezéseit és előírásait.”
Na, így hatályosul ez a törvény. A filmszakma szereplői mondják azt, hogy nagyon nagy problémák vannak a törvénnyel. Az animációs filmesek, a természetfilmesek, szövetségeik mind-mind tiltakoztak az elmúlt években a filmtámogatások elosztási módja miatt. Mindez odáig jutott, hogy a parlamentben is foglalkoztunk az üggyel sokszor, és a parlament illetékes szakbizottságában is. Államtitkár úr volt oly kedves, már megemlítette ezt a bizottságot és az ott folyó munkát. Ez tulajdonképpen úgy zárult, hogy készült a parlamenti albizottságban egy jelentés, és a parlament kulturális és sajtóbizottsága ezt a jelentést elfogadta. Ebben a jelentésben is nagyon sok kritikai pont illette az illetékeseket, elsősorban a kormányt és a Magyar Mozgókép Közalapítványt is a törvény hatályosulásával kapcsolatosan.
Nézzünk egy példát! Volt egy nagyon érdekes és nagyon láttató dolog, azért is hozom ezt elő most, mert ez is a határidőkről szól. Most is, amikor beszélünk a mostani törvénymódosításról, arról beszélünk, hogy vajon Brüsszel mikor mond valamit, mert jó lenne, hogyha minél előbb mondaná, hiszen akkor a támogatási rendszerünk újra működhetne. De azért, hogy a dolgok megvalósuljanak, a kormánynak is tennie kellene valamit. Legutóbb, amikor például egy ilyen határidős munkája volt a filmtörvénnyel kapcsolatosan a kulturális tárcának, akkor nagyon rosszul sikerült ez a dolog.
Mit mond a filmtörvény 35. § (4) bekezdése a nemzeti filmvagyonról? “A nemzeti filmvagyonba tartozó filmalkotások többcsatornás és hatékony terjesztésének részletes szabályait, valamint a terjesztésből befolyt bevétel felosztásának módját a miniszter rendeletben állapítja meg.” A miniszter rendeletét meg kellett volna hozni 90 napon belül. A törvény 2004 áprilisában lépett hatályba, valamikor 2004 nyarára illett volna elkészíteni ezt a rendeletet. Nem fontatlan dologról van szó, sokmilliárdos, a nemzeti filmvagyon kérdéskörébe tartozó olyan alkotások sorsáról, amelyek kapcsán ez a késlekedés szerintem nagyon sok kárt okozott Magyarországnak és a magyar film ügyének.
Szóval, 2004 nyarára el kellett volna készíteni, amikor először kérdeztük, mondták, hogy készül. 2005 tavaszán volt egy albizottsági ülés, megkérdeztük az illetékes államtitkárt, azt mondta, hogy őszre elkészül 2005-ben. Tényleg elkészült 2006 őszére. Ilyenkor áll az ember, és gondolja azt, hogy az a baj, hogy azt nem kérdezte meg az államtitkár úrtól, hogy de melyik őszre. Most is úgy látom, hogy itt határidőben nagy problémái vannak a kormánynak, mert már tavaly novemberben azt mondták az albizottsági ülésen, hogy már csak 60 nap, meglesz a brüsszeli válasz, és minden rendben lesz, és ahogy az imént is említettem, most itt vagyunk 2008 májusában, és még most is ki azt mondja, hogy június első felére lesz brüsszeli vélemény, ki azt mondja, hogy június végére. De akkor én még azt is megkérdezném, és melyik év júniusára tetszenek gondolni?
Én úgy hiszem, hogy a filmtörvény hatályosulásával kapcsolatos tapasztalataink kellően óvatossá kell hogy tegyenek bennünket ebben az ügyben, én épp ezért használnám föl a lehetőséget, hogy ezt a törvényt megnyitottuk, hogy beszéljünk a törvény általánosabb tapasztalatairól is, és ne csak a jogharmonizációs kérdésekről. Időnk is van, nem sietünk sehová, nyugodtak lehetünk ebben az ügyben, mert nagyon sok pozitívum történt, de az, ami rossz ebben, mert a filmszakma képviselői elég súlyos véleményt is mondtak, azokat a kérdéseket próbáljuk meg orvosolni.
(10.30)
Úgy hiszem, hogy a filmtörvény nem változtatta meg a hazai filmgyártás strukturális működését, holott a szakmai konszenzus elsősorban annak volt köszönhető annak idején, hogy a nemzeti filmgyártás is meg tud újulni majd a filmtörvény által kialakított új rendszerben. Szerintem ez nem történt meg. Továbbra is igaz az, hogy nem rendelkezik a törvény a nemzeti film védelméről, így a magyar film hátrányos helyzetbe kerül hazánkban. Annak idején is szóba került ez a kérdés, és most sem megnyugtató a helyzet, mivel ehhez az ügyhöz nem nyúltunk hozzá a filmtörvényben. A törvény például előírta, hogy normatív támogatási rendszer is legyen, hogy ezt be kell vezetni. Ezt be is vezették, de azáltal, ami történt, hogy évente ennek a normatív támogatásnak az összegét csökkentették, tulajdonképpen oda jutottak, hogy hiába van most már normatív támogatási rendszer, az oly alacsony, hogy a támogatás struktúrája ugyanazon a rossz kiindulóponton van, ahol a törvény hatálybalépése előtt volt. Azt hiszem, erről is beszélni kellene, nem elég kipipálni egy feladatot, hanem meg kell nézni, hogy a hatályosuláskor tényleg segíti-e az a magyar film ügyét. Én úgy látom, hogy ez ügyben is teendőnk lenne.
Azt hiszem, ezek alapján nyugodtan mondhatjuk, erről a törvényről kiderült, hogy a hatályosulása problémás. Pedig a kezdet tényleg nagyon szép volt. Olyan dolgokat mondtunk itt a parlamentben, amelyekről úgy gondoltuk, ha ez a törvény tényleg úgy működik, úgy hatályosul, ahogy szerettük volna, az nagyon sokat segít a magyar film ügyének. Ezért is támogatta minden politikai erő itt a parlamentben. De én úgy látom, hogy van egy olyan kérdés, amit azóta nem mertünk vizsgálni, és nem is vizsgáltunk igazán, pedig már akkor is mondtuk, támogatjuk, hogy az állami támogatási rendszer működtetése során a közpénzek felhasználása hatékony és eredményes, átlátható és ellenőrizhető legyen úgy, hogy közben folyamatosan nőjön a magyar filmek nézettsége. És akkor azt mondtuk - én legalábbis ezt mondtam, de többen egyetértettünk azzal -, hogy ezek a gondolatok is, s nyilván mások is, a filmtörvény tervezetének sarokpontjai.
S mit látunk ma a nézőszámnál? Egy induló emelkedés után az utóbbi években folyamatos csökkenése van a magyar filmek nézettségének. Ha ez a filmtörvény sarokpontja, akkor nem járunk most jó úton, ha ilyen folyamatok zajlanak. Sajnos, zajlanak ilyen folyamatok is. És az átlátható, ellenőrizhető támogatás a Magyar Mozgókép Közalapítványon keresztül szerintem nem biztosított. Nem biztosított, ezért gondolom azt, hogy fontos lenne visszatérnünk oda, amit már egy korábbi módosításkor is hangsúlyoztunk, hogy a közalapítvány működését legalább kétévente vizsgáljuk felül, vizsgálja felül a parlament kulturális és sajtóbizottsága is. De hát ezt nem engedték, nem engedik, nincs igazán lehetőség ennek a munkának az elvégzésére. Pedig én úgy látom, elkerülhetetlen a Magyar Mozgókép Közalapítvány szerepének átgondolása a magyar filmtörvényben és általában a magyar filmügyek kapcsán.
Azt hiszem, most olyan késlekedést látunk, ahol persze a magyar kormány és a Magyar Mozgókép Közalapítvány egymásra talál. Arról van szó, hogy kellene módosítani ezt a törvényt, a szakma teljes mértékben a kormány mögött áll, mert hát mégiscsak, ha ez a mostani módosítás, ami inkább csak jogharmonizációs célú, nem születik meg, akkor nincs támogatás. Elhiszem, hogy a szakma a mostani javaslat mögött áll, hiszen fontos, hogy egyébként a kormányzat lassúsága miatt veszélybe került támogatások ügyét megoldják. De ha igaz, hogy a kormány folyamatosan egyeztetett a Magyar Mozgókép Közalapítvány vezetőivel, akkor úgy hiszem, hogy a Magyar Mozgókép Közalapítvány vezetőit is hasonló felelősség terheli, mint a kormányt, mindketten alkalmatlannak bizonyultak a feladat időben való végrehajtására; és hangsúlyoznám az időben való végrehajtást. Mert ha most is egy olyan törvényt fogadunk el még a brüsszeli állásfoglalás előtt, akkor miért ne fogadhattuk volna el ugyanígy a brüsszeli állásfoglalás előtt ezt a törvényt korábban? - úgy, hogy megfelelően megbeszéljük, úgy, hogy mi is tudunk róla, úgy, hogy nem kényszerítenek bele bennünket abba, hogy még módosító indítványt se adhatunk be, mert akkor nem lesz meg időre ez a törvény. Ez az eljárás azt mutatja, hogy a kormány ennek az ügynek a vitelére is alkalmatlan.
Azt szeretném, ha tényleg lenne alkalmunk a problémákat megbeszélni, mert a magyar film ügyét támogatnunk kell. A magyar parlamentnek továbbra is támogatnia kell a magyar film ügyét, viszont a kormány felelősségében nem kívánunk osztozni. A kormány a hibájáért viselje a felelősséget! Azt remélem, ahogy 2008 januárja óta is még működik a magyar filmszakma, ezután is, függetlenül attól, hogy ilyen problémákat tud okozni a jelenlegi kormány, sikeres alkotások születhetnek, és nem törik meg az a jó folyamat, amit itt közös munkával, és elsősorban nyilván a filmesek munkájával megvalósított Magyarország.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)
