ALEXA GYÖRGY
ALEXA GYÖRGY
ALEXA GYÖRGY (MSZP): Elnök Úr! Ugyan úgy döntöttek a frakciók, hogy egymás után tárgyalják ezt a törvényt, de rendszeresen abba a helyzetbe kerülünk, hogy miután sorrendben egymás után követik egymást a törvények, tartalmilag pedig jelentősen összefüggenek, úgy csinálunk, mintha egyben tárgyalnánk őket. Én magam is a fogyasztóvédelmi törvény kapcsán is kifejtettem álláspontomat, tehát most ezt a 15 perces lehetőséget immár még egyszer nem venném igénybe.
Egy-két dolgot azért viszont engedjenek meg nekem, hogy aláhúzzak, kijelentsek, akár korábbi mondanivalómba foglalt módon is megismételjek, mert fontosnak tartom őket. Azt gondolom, hogy a fogyasztóvédelmi szabályozásnak folyamatosan kell a világot követni. Magyarul, nem kőbe vésett a fogyasztóvédelmi törvény, amit mi most elfogadunk, bár fontos előrelépés, hiszen átfogóan módosítja a ’97-es fogyasztóvédelmi törvényt, de a mindenkori törvényhozásnak, a mindenkori parlamentnek, azt gondolom, kontrollálni kell a végrehajtását, működési tapasztalatait, reagálnia kell az új jelenségekre, és ha kell, ha szükséges, akkor módosítani kell azt.
A kamarák szerepe szóba került az előbbi törvényjavaslat tárgyalása kapcsán is. Azért hadd mondjak el egy-két dolgot! 1997-ben, amikor megszületett a fogyasztóvédelmi törvény, akkor kötelező kamarai tagság volt az akkori kamarai törvény szerint. Magyarul, jól gondolta azt a törvényhozó, hogy a kamarákat egy kiemelt szerepben és az akkor törvénybe foglalt békéltetőtestületek létrehozását eredményező passzusokban partneri szerepben határozza meg. Nem a ’97-es törvényhozók tehetnek arról, hogy egy későbbi törvényhozás, egy későbbi törvényhozási többség a kötelező kamarai tagságot megszüntette. Most már történelmietlen is azt a vitát lefolytatni, hogy helyes volt-e vagy helytelen. Azóta egyébként több, vállalkozókat és gyártókat tömörítő szakmai szervezet jött létre a kamarák mellett. Ilyen szempontból értelemszerű, hogy helyet kérnek ők is például a békéltetőtestületek összeállításában. De ugyanakkor úgy vélem, hogy továbbra is, legalábbis törvényi oldalról a fogyasztóvédelem területén erős kiemelt partnerként helyes, ha a kamarákat határozzuk meg. Nem gyöngítjük például azzal a jelentőségüket, utalva előbbi hozzászólásomra, hogy eltávolítjuk tőlük a békéltetés folyamatát. Hiszen a kamrai tagsághoz tartozás adhat például egy plusztekintélyt abban a tekintetben, hogy az alávetési nyilatkozatot a vállalkozók elfogadják és aláírják.
Azt gondolom, és itt a korábbi retorikákban hallottam, hogy teljesen azért az a meghatározás, hogy 17-18 éve nem történt semmi a fogyasztóvédelem területén, ez így nem igaz. Meglehet, a mindenkori szabályozások azokat a piaci változásokat, amelyek lejátszódtak, egy az egyben nem tudták követni. Még azt is el tudom képzelni, hogy a mindenkori törvényhozás bizonyos törvények meghozatalánál a fogyasztóvédelmi érdekeket nem becsülte meg jelentősen - ezt is elfogadom. De azért az Antall-kormány ideje alatt létrejöttek a fogyasztóvédelmi felügyelőségek.
A Horn-kormány ideje alatt megszületett a fogyasztóvédelmi törvény. Az Orbán-kormány ideje alatt a Horn-kormány által elfogadott fogyasztóvédelmi törvény alapján megalakultak a békéltetőtestületek. A Medgyessy-kormánynak is volt fogyasztóvédelmi koncepciója, és tavaly megszületett a Gyurcsány-kormány fogyasztóvédelmi koncepciója is. Az elmúlt hónapok, az elmúlt egy év ennek a koncepciónak a végrehajtásáról szól, ami a Fogyasztóvédelmi Hatóság létrejöttét eredményezte, ami eredményezte, hogy most négy fogyasztóvédelmi tárgyú törvényt tárgyal a parlament.
(11.30)
A törvények következtében kormányzati ügyfélszolgálat jön létre a fogyasztóvédelem területén, a törvény következtében egy csomó olyan fajsúlyos intézkedés születik, ami az egyedi állampolgárt támogatja.
Magyarul, amikor kritikusan vagy akár önkritikusan szólunk arról, hogy a mindenkori törvényhozás megtette-e a szükséges lépéseket, akkor azt gondolom, van néhány dolog, ami azért külön említést érdemel.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
