BAGI BÉLA
BAGI BÉLA
BAGI BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. A törvénnyel kapcsolatban a következőkre szeretnék rámutatni. A 15. § hívja fel erre a problémára a figyelmünket: a harmonizációra. Nem életszerű, ami ebben a törvényjavaslatban le van írva. Konkrétan a 18. életévét betöltő állampolgár mehet el alkoholos terméket vásárolni; még konkrétabban: a gyógyászati termékek kivételével, ha az 10 milliliternél nem nagyobb. Most ezt fordítsuk le a mindennapi életre! Ugyanakkor van egy másik törvény, ami a gyógyszerforgalmazást szabályozza, azt 14 éves életkorhoz köti.
Tehát a 15. életévét betöltött gyerek elmehet a nagymamának a kábítószer-tartalmú gyógyszeréért a gyógyszertárba, de ugyanott nem vehet alkoholtartalmú - és most próbálom kikerülni a cég vagy termék nevét - … cseppet, amely ételkiegészítő. Jó lenne, ha a törvényalkotó ezekre a disszonanciákra odafigyelne, mert egészen egyszerűen nem életszerű, hogy ilyen megkötéseket tegyünk. Egyébként ennek a törvénynek az elfogadása után minden bizonnyal sort kell keríteni a kereskedelmi törvény módosítására is, de ez majd egy következő leckéje lesz a parlamentnek.
A szankciórendszerhez annyit szeretnék hozzátenni, hogy véleményem szerint teljesen arányos, tehát jó ez a szankciórendszer. Egyetértek azzal a megközelítéssel, hogy a büntetés mértéke a lehetséges vevőtalálkozások számával arányos. Értelemszerű, hogy egy kereskedő a szabálysértésével vagy törvénysértésével sokkal nagyobb tömegeket veszélyeztet vagy veszélyeztethet, ha egy nagyobb forgalmú üzletről van szó.
Azt gondolom, hogy az árbevétel vagy a pénzügyi forgalom nagyon jó mutatószám a szankciórendszer igazságos működtetéséhez.
A civil szervezetek kérdéséhez visszatérve, és szeretném hangsúlyozni és felhívni képviselőtársaim figyelmét, hogy gondoljanak a kistelepülésekre. Hogyan lehet egy kistelepülésen fogyasztóvédelmi civil szervezetet működtetni, ha azt 50 fős minimális létszámhoz kötöm? Ez megint az életszerűség kérdése. Hogy egy civil szervezetnek mekkora a súlya? Van néhány éves, majdnem évtizedes tapasztalatom a civil szervezeti mozgalomban, nem feltétlenül az adja meg a súlyát egy civil szervezetnek, hogy mennyi a taglétszáma, sokkal inkább az ott folytatott munka. Ahhoz pedig nem feltétlenül kell két év, hogy valaki érdemi és fajsúlyos munkát végezzen. Egyetértve azzal a képviselőtársam által felvetett és nem feltétlenül üdvözlendő gyakorlattal, hogy év elején esetleg megindulnak a - közkifejezéssel élve - pénzlenyúlási folyamatok a hozzáférhető pénzek területén, ez ellen védekeznie kell a törvényalkotónak, az egész társadalomnak, de ennek a leszabályozása nem törvényben kell hogy megoldódjon. A pályázati kiírások tökéletesen tudják szabályozni. Tehát eleve nem kellene ezt törvényben szabályoznunk.
Még egyszer szeretném aláhúzni és hangsúlyozni, hogy a kistelepüléseken élő emberek vannak a leginkább kiszolgáltatott helyzetben fogyasztóvédelmi szempontból, de sorolhatnánk az egyéb szempontokat is.
(12.20)
Ha mi a törvény megalkotásával, illetve nem korrigálásával eleve lehetetlenné tesszük, hogy ott civil szervezetek alakulhassanak, nem tudják elvégezni azokat a feladatokat, amire képviselőtársam is célzott. Ezek pedig nagyon fontos feladatok, mert ott kezdődik a fogyasztóvédelem, hogy a fogyasztót föl kell világosítani a jogairól, a lehetőségeiről; és nagyon jó néven venném, ha széles körben közzétenné a hatóság, mondjuk, a jogeseteket, tehát hogy milyen különlegességekkel találkoztak, hogy föl lehessen készíteni a fogyasztókat erre, értelemszerűen a civil szervezeteken keresztül. De engedjük már meg, hogy a kistelepülésen is létre tudjon jönni egy civil szervezet ilyen vonatkozásban! Kérem szépen, hogy gondolják meg ezt képviselőtársaim.
Köszönöm szépen.
