DR. JÓZSA ISTVÁN
DR. JÓZSA ISTVÁN
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló törvényjavaslat alapvetően az unós jogharmonizáció keretében szükségessé váló néhány szabályozásban tesz pontosítást.
Úgy gondolom, hogy mint minden ilyen pontosítás, érthető módon sok vitát vált ki az érintettek köréből, ugyanis lesznek olyanok, akik szükségesnek tartották korábban a módosítást, ebből adódóan üdvözlik a módosítás tényét, ugyanakkor nem biztos, hogy a tartalmával elégedettek. Mások viszont, akiknek a tevékenységét korlátozza, értelemszerűen túlzónak és túlzottan erősnek érzik.
Tehát ez értelemszerűen olyan törvényjavaslat, amely próbálja a törvényi lehetőséget - amit az uniós szabályozás lehetővé tesz - átemelni a magyar gyakorlatba, és ezzel egy joghézagot tisztázni; természetesen azzal a céllal, hogy a fogyasztók és mindenki, aki a reklámmal kapcsolatba kerül, rendezettebb, szervezettebb és korrektebb reklámgyakorlatot tapasztalhasson maga körül.
Azzal együtt, hogy Magyarország nem számít túlzottan nagy piacnak sem a létszáma, sem a vásárlóerő-paritása miatt, ezzel együtt mint feltörekvő piac, a reklámtevékenység eléggé bővülő és egyre intenzívebbé váló aktivitást mutat. Úgy gondolom ez a túlzott dinamizmus magában rejti azokat a veszélyeket, amelyeket a szabályozás hiánya talán tovább fokoz, tovább hangsúlyoz.
Tehát a magam részéről azt várom ettől a szabályozástól, hogy ez a sokszor öncélú vagy a vásárlók számára nemegyszer értelmetlennek, visszataszítónak, fölöslegesnek tűnő reklámtevékenység valamelyest visszaszorul, és a reklám közelít ahhoz a tényleges céljához, amely nemcsak az eladás bővítését, felfuttatását, hanem azt a fogyasztók számára értékes részét is betölti, hogy új információkkal, az új termékek megismertetésével - tehát a fogyasztói gyakorlat, magatartás fejlesztését lehetővé tevő módon - járuljon hozzá a fogyasztói szokások alakításához. Ezáltal egy sokkal jobb költséghatékonysági fogyasztás, tehát az ár-érték arány tekintetében kedvezőbb fogyasztási összetétel kialakítását teszi lehetővé számunkra, fogyasztók számára.
Szeretném megerősíteni az általános vita folytatásában, hogy ezek a javaslatok - ami, mint mondtam, az érintettek egy része számára túl kevés, az érdeklődők más része számára túl sok - kerüljenek elfogadásra.
(9.50)
Kerüljön törvénybe iktatásra, és természetesen egy-két év tapasztalata után térjünk vissza ennek az értékelésére, tekintettel arra, hogy ez egy eddig szabályozatlan terület volt, és bizonyos tekintetben elképzelhető, hogy olyan feltételeket szabunk, aminek a működését az élet nem fogja tudni igazolni. Tehát az, hogy ne kapjuk csőstül, tonnaszám a kereskedelmi reklámanyagokat akár akarjuk, akár nem, azt hiszem, ez a korlátozás egy reális igény. Ugyanakkor, hogy ez ténylegesen hogyan fog tudni működni, milyen gyakorlat fog ebben kialakulni, tehát a jóhiszeműség tud-e működni, és ezáltal tényleg csak azokhoz az érdeklődő fogyasztókhoz jusson el, akik erre igényt tartanak, vagy más trükköket találnak ki akár a környezetet védő szervezetek, hogy fellépjenek a fokozott papírfelhasználás ellen, vagy ennek a fordítottja, a reklámtevékenység folytatói megpróbálnak olyan, még a törvény határain belül maradó, de a saját tevékenységüket nem szűkítő megoldásokat találni, ezt előre, azt hiszem, nem lehet megmondani. Erre kell hagyni a törvény működésének egy-két évet, és azt követően visszatérni ezeknek a tapasztalatoknak az érvényesítésére.
Mindezek figyelembevételével javaslom a Háznak a törvény elfogadását, mert egy tisztább helyzetet eredményez, egy szabályozottabb helyzetet, és lehetőséget biztosít a fogyasztók szándékának, akaratának fokozottabb figyelembevételére.
Köszönöm a figyelmet.
