DR. SZANYI TIBOR
DR. SZANYI TIBOR
DR. SZANYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ahogy itt az eddigi vitában már többször fölmerült, az alapvető indok ennek a törvénynek a megalkotására egyféle uniós elkötelezettség, kényszer-kötelezettség megjelenítéseképpen merült föl. Ezzel a kérdéskörrel szeretnék egy picit behatóbban foglalkozni.
Azt hiszem, hogy Magyarország legfontosabb problémái közé sorolandó, hogy egy picit az elmúlt négy esztendőben, mióta tagok vagyunk az Európai Unióban, elhanyagoltunk egy sor olyan összefüggést, ami egyébként a magyar gazdaságot egy jóval jobb pozícióba helyezhetné Európa összegészében. Nevezetesen, nem fordítottunk mindeddig kellő figyelmet az egységes belső piac működésére, az egységes belső piac logikájára. És ami konkrétan a mi esetünkben ennek a mostani törvénynek, a gazdasági reklámtevékenységről szóló törvénynek a tárgyalásánál abszolút plasztikusan elénk tárul, ez pedig az, hogy az európai fogyasztók, nem csak fogyasztók és vállalkozások, lehetőség szerint ugyanazokkal a körülményekkel találkozzanak az Európai Unió tagországainak teljes területén. Tehát egy magyar vállalkozásnak, ha és amennyiben Franciaországban akar valamilyen reklámtevékenységet folytatni, ne kelljen hosszú, költséges tanulmányokat folytatni a tekintetben, hogy az ottani törvények mit engednek meg. És fordítva is így igaz, hogy egy olasz, egy német vállalkozásnak pedig Magyarországon ne kelljen megint csak hosszadalmas és költséges munkálatokba fogni a tekintetben, hogy biztos talajon álljon a reklámtevékenység dolgában.
Éppen ezért nagyon fontos, hogy rigorózusan nézzük át, hogy vajon azok a rendelkezések, amelyeket mi itt alkottunk Magyarországon, úgymond európaiabbak az európai igényeknél, vagy esetleg alulmaradnak. Hozzáteszem, mind a kettő szerencsétlen megoldás. Az az igazán jó megoldás, amikor ezek a rendelkezések teljes mértékig összhangban vannak. A mi esetünkben három fő kérdéskör volt, ami meghatározta az életünket. Az egyik a postai szolgáltatások dolga, a másik a dohányreklámok dolga, a harmadik pedig a csomagküldő szolgálatok dolga. Mindhárom esetben azt kell mondjam, hogy itt egy komoly szakmai vita volt, a többség arra hajlik, hogy itt valamiféle szigorítás, gúzsba kötés van. Meg kell mondjam őszintén, én a magam részéről ezzel a többségi véleménnyel rokonszenvezem, még akkor is, ha bizonyos szakmai érvek azt mondják, hogy pont a dohánytermékek esetében mintha egy pici oldás lenne a korábbi állapotokhoz képest.
Tisztelt Országgyűlés! Ezen a fórumon is szeretném elmondani, és minden elfogultság nélkül, ezt hozzáteszem, ami a dohányügyeket illeti, itt én úgy látom, hogy egy picit túlfutunk a kívánatos célokon. Már csak azért is, mert olyan előírásokat alkalmazunk a dohányreklám esetében, aminek gyakorlati hatása, mármint az elrettentés a fogyasztás visszaszorítása tekintetében szinte elhanyagolható vagy egész pontosan zéró. Mindamellett kiteszi a dohánygyártókat és a dohányforgalmazással foglalkozó vállalkozásokat annak, hogy egyetlenegy apró, pici eltérés miatt nagyon súlyos büntetéseket kockáztatnak, illetve róhatnak rájuk. Persze, amikor egy ilyen egészen patikamérlegen kimért szabályozással találkozunk, lássuk be, azért a hatóságoknak van erre késztetésük, hogy ott megmérjék, hogy az az egy centi nem egy milliméterrel több-e vagy kevesebb, és ezekből azért eléggé kicsinyes és pitiáner viták szoktak keletkezni. Tehát azt mondom, hogy itt a dohányreklám tekintetében nagyon-nagyon kevés, de mégiscsak szükséges kiigazítás lesz az elkövetkezendő időszakban a feladatunk.
Ami a postai szolgáltatásokat illeti, itt volt egy társadalmi vita éppen a múlt héten. A múlt szerdán hívta meg gyakorlatilag a gazdasági bizottság európai ügyek albizottsága azokat a szakmai szervezeteket - zárójelben: civil szervezeteket -, amelyeknek ebben a kérdéskörben vélhetően volt vagy van, vagy lesz véleménye. Ezen a szakmai egyeztetésen bukkant elő tulajdonképpen az, amire sem a kormány, sem az Országgyűlés nem figyelt oda. Nevezetesen, hogy a mostani előterjesztés szerinti jogszabály bizony nagyon furcsa kötelezettségeket róna a postára, arra a postára egyébként, amely 2012-ig monopolhelyzetet élvez még Magyarországon; jelesül, hogy egy nagyon komoly felelősséget terhel a postára az általa forgalmazott, de egyébként borítékba zárt, tehát nem ismert tartalmú küldeményeket illetően. Azt gondolom, hogy ez tipikusan a túlszabályozásnak egy olyan esete, amitől nagyon is ódzkodnunk kell. Hiszen, ha most a postára ezt a kötelezettséget ténylegesen rárónánk, reméljük, nem így lesz, de ebben az esetben akár arra kényszerülnének a postahivatalokban, hogy egyenként fölbontogassanak minden levelet, levéltitok ide vagy oda, és akkor szépen megnézik, hogy az abban foglalt reklámszóróanyag megfelel-e minden tekintetben a vonatkozó előírásoknak. Ezt mindenképpen el kell kerülni. Következésképpen e tekintetben is egyébként már ismert módosító javaslatok születtek.
A harmadik kérdéskör a csomagküldő szolgálatok ügye. A csomagküldő szolgálatok ügye, amit ügyként jelzek, tisztelettel jelzem, ez egy iparág, pontosabban: egy szolgáltatási ág. Nagyon-nagyon sok embert foglalkoztat, nagyon-nagyon sok pénzt forgalmaz ez az üzletág, és azt gondolom, hogy nem lenne jó, ha akár a foglalkoztatottak tekintetében, akár pedig ennek az üzletágnak a forgalmi viszonyai tekintetében valamiféle visszaesés mutatkozna. Tisztelettel jelzem az Országgyűlésnek, hogy bizony vannak olyan nemzetközi csomagküldő szolgálatok, Európa összes országában tevékeny nemzetközi csomagküldő szolgálatok, amelyeknek nagyon szigorú vállalati politikáik vannak, és ezek a vállalati politikák adott esetben, ha ellentétbe kerülnek egy-egy adott ország szabályozásával… - nemes egyszerűséggel a piacról való kivonulás egy azonnali és elég gyakran alkalmazott reakció. Itt különböző számítások voltak, de jelzem: több ezer munkahely és több tíz milliárd forintnyi üzlet forog itt kockán. Tehát e tekintetben is azt gondolom, hogy még további megfontolásokra van szükség, illetve nemcsak megfontolásokra, hanem ezeket lefedő módosító javaslatokra is van szükség.
Éppen ezért a Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselőcsoportja - egyébként hála istennek, a többi parlamenti párt által is üdvözölt módon - indítványozta azt, és ez a mai nap egy gyönyörű példa erre, hogy a négy idetartozó jogszabály, tehát még a fogyasztóvédelemmel foglalkozó két jogszabály, illetve az élelmiszerrel foglalkozó egy darab jogszabály együttes tárgyalásra kerüljön, tekintettel arra, hogy itt nagyon sok részösszefüggés van.
(10.00)
Úgy gondolom, hogy mindazok, akik ma itt vagyunk, nyilván szakpolitikusok, nagyon sokat fogunk tudni még ebben a vitában tanulni egymástól, és nagyon örülök annak, hogy megadtuk magunknak azt az időt, hogy érleljük, érleljük ezt a törvényt, már csak azért is, mert pont ellenzéki oldalról, amúgy egyébként szerintem nem is alaptalanul hangzottak el olyan kritikák, hogy ennek a jogszabálynak egyik-másik eleme kicsit kiérleletlen. Azt gondolom, hogy ez minden törvénynél előfordulhat, tehát soha nem hiszem, hogy az úgy sikerül, hogy egy csapásra valami tökéleteset alkottunk.
De ha már itt tartunk, tisztelt elnök úr, muszáj néhány szót mondanom még arról is, hogy az érlelés és a világ fejlődési folyamatai hogyan függenek össze. Ugye, most egy stációt rögzítünk ebben a törvényben. Nem tudjuk, mit hoz a jövő, tehát abból tudunk építkezni a mostani szabályok megalkotásában, amit eddig ismertünk. Eddig ismert reklámtechnikákkal tudunk foglalkozni, az, hogy a jövőben még mi minden fog kialakulni, nyilvánvalóan egy kérdőjeles dolog.
Csak két dolgot említek. Az egyik az, hogy ha nekünk öt évvel vagy akár tíz évvel ezelőtt kellett volna a mai napig is érvényes szabályokat alkotni, mondjuk, a reklámtevékenység és az internet dolgában, tartok tőle, hogy a szabályozásunk és a valóság mára két egészen külön világot alkotna. De ugyanúgy mondhatom, hogy ma, amikor a világ számos országában szó szerint éhséglázadások folynak, ilyen körülmények között például egyáltalán nem mindegy, hogy az élelmiszerek reklámjához hogyan állunk hozzá. Most nagyon szélsőséges példát fogok mondani. Van jó pár tucat olyan ország, ahol, ha valaki ma rizst reklámozna, azt valószínűleg meg is lincselnék, tekintettel arra, hogy nincs a piacon, illetve borzasztó drága.
Tehát ezeket a kérdéseket kell valójában mérlegelnünk. Ha a jövőt nézzük, ha a társadalom, a gazdaság, a környezet és a politika fenntarthatósági szempontjait is nézzük, akkor bizony nagyon könnyen jutunk arra a következtetésre, hogy a reklámnak egyre kevésbé kéne hogy fogyasztásösztönző hatása legyen, sokkal inkább azt a funkcióját kell megerősíteni, hogy tájékoztatást adjon még akár a tekintetben is, hogy az összehasonlítások mentén mi az a termék, amit adott esetben a fogyasztó egyáltalán ne vegyen meg.
Ma például a tévéreklámokban nagyon szépen előjön az, hogy egyen az ember egészséges joghurtot, mert a joghurt általában egészséges; jelzem tisztelettel, a joghurt általában persze egészséges, főképpen, ha nincs telerakva mindenféle adalékanyaggal, színezőanyaggal, állományfokozóval és a többi. Amúgy egyébként egészségesnek álcázott vagy reklámozott termékek nagyon könnyen juthatnak abba a státusba, hogy egyébként roppant kártékonyak az egészségre. Én ismerek olyan élelmiszerbotrányokat, meg azt hiszem, valamennyien ismerünk olyanokat, amelyek során kiderült, hogy sokkal nagyobb kárt tud okozni az emberi szervezetben egy-egy termék elfogyasztása, mint akár három doboz cigaretta elszívása. Elnézést, nem akartam itt a dohányzásnak reklámot csinálni, csak úgy jelzem nagy tisztelettel, hogy meglehetősen viszonylagosak ezek a kérdések.
Úgyhogy, tisztelt Országgyűlés, tisztelt elnök úr, azt gondolom, hogy a mai nappal, még ha véget is ér magának a vitának a verbális része, azért azt tisztelettel jelzem, és úgy tudom, hogy van is erre fogadókészség, hogy formailag az általános vitát azonban még ne zárjuk le, hogy bőven adjunk még egy kis időt azoknak a potenciális módosító indítványoknak, amelyek egyébként a parlamenten kívülről érkeznének, mert amit a parlament eddig tudott, e tekintetben, azt hiszem, megtett, tehát a megfelelő módosító indítványok bent vannak. De hogy ezeket is tudják mérlegelni azok az érintettek, akik az országban bármilyen módon reklámtevékenységet folytatnak, hogy ki tudják fejteni a nézeteiket, esetlegesen viszontlássák a saját javaslataikat, vagy ha nem látják viszont, akkor erről lehessen konzultálni, én éppen ezért indítványoztam, és most is csak rögzítem, hogy az lenne a szerencsés, ha e hó 13-áig még adnánk magunknak lehetőséget arra, hogy befogadjunk különböző javaslatokat, illetve mérlegeljük a különböző javaslatok összhatását.
Sőt, ha azt is ideveszem, hogy a korábban említett három másik törvény vitája ennek a mostaninak a vitáját követi - elnök úrra néztem egy pillanatra -, annak a tapasztalatait is azért, úgy gondolom, lehet, hogy érdemes lesz beépítenünk majd a gazdasági reklámtevékenységről szóló törvénybe.
Abszolút zárógondolatként szeretném azt mondani, hogy egyáltalán nem hisszük azt - és ezt a szakmának is mondom, a reklámtevékenységet folytató, a gazdasági vállalkozások számára mondom -, egyáltalán nem gondoltuk azt és nem gondoljuk azt, hogy itt a vége, fuss el véle, most aztán minden csak így lesz. Szeretnénk, ha ez a törvény, ha nem is túl gyakran, de azért azzal az igénnyel tárulna az érintettek felé, hogy igen, ha az élet felülírja a mai viszonyainkat - márpedig erre sajnos vagy hála istennek, elég komoly esély van -, ebben az esetben tudjunk ehhez fordulni.
Úgy látom, hogy a különböző szakmai szervezetek azt mondják, hogy ez a mostani törvény, ha a kisebb-nagyobb csorbáit kiköszörüljük, ebben az esetben egy jó - hogy mondjam? - vezérfonalat fog adni a különböző szereplőknek. Tehát magyarul: a mai helyzetnél, a mai viszonylagos szabályozásnál mindenképpen jobb állapotba fog kerülni ez a szakma, de ehhez tényleg nagyon szükséges az, hogy itt betűre, centire kimérlegeljük ennek a törvénynek az előírásait, úgy, hogy aztán abból tényleg siker és öröm legyen, ne pedig az, hogy a hatóságok gyakorlatilag onnantól kezdve a törvényre való hivatkozással megbénítsák különböző cégek vagy ágazatok életét.
Magyarul: szeretnénk azt, ha ezzel a négy törvénnyel kicsit föleresztenénk a fékeket, kicsit levegőt adnánk a különböző gazdasági szereplőknek, hogy érezzék magukat jól abban az egységes belső piacban, amelybe egyébként 2004-ben léptünk be. Nyilván nekünk, parlamenti képviselőknek is, azt hiszem, egy kellemes és jó élmény maradhat, ha elmondhatjuk, hogy igen, ezt a törvényt mi úgy alkottuk meg, hogy odafigyeltünk a szakmára, odafigyeltünk a szakmai szervezetekre, a civil szervezetekre, mindenkinek a véleményét tudtuk mérlegelni, és eszerint alkottunk törvényt.
Hozzáteszem, hogy a Magyar Országgyűlésnek ez egy ritka tulajdonsága, hogy ilyen hosszú időt ad magának a törvények kimunkálására. Nálunk már egy-két hónap is hosszú idő, miközben megint csak hadd hivatkozzam arra, hogy Európában azért fél-egy évet is szoktak adni egy-egy ilyen kérdésre.
Tisztelettel köszönöm a türelmet és a figyelmet, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)
