DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (KDNP): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Tulajdonképpen én a mondandómat az elmúlt alkalommal elmondtam, mégis az inspirált arra, hogy most megint megszólaljak, hogy beszélgetést folytattam az elmúlt alkalom után itt a folyosón - baráti beszélgetésnek mondható ez a beszélgetés - egy prominens politikusunkkal, az önök politikusával, és úgy éreztem, hogy az a gyanú merült fel benne velem kapcsolatban, hogy én állatorvos szakmasoviniszta vagyok. Persze, én az állatorvosságomat nem tagadom meg, de ez a feltételezés valószínűleg azért alakult ki, mert következetesen ez egyenes irányú, ahogyan mondta kedves Demendi képviselőtársam, egy kézben lévő, direkt irányítás. Ezt úgy értelmezem, hogy ez föntről lefelé egy fórumrendszer mindenféle oldalhajtások nélkül, remélem, majd finomítunk ebbe az irányba esetleg, és én mindent oda akarok pakolni az állatorvosok alá, mondta nekem beszélgetőpartnerem.
Épp az ellenkezőt mondtam az elmúlt alkalommal, lehet, hogy nem fogalmaztam elég világosan. Épp arról beszéltem, hogy ne akarjunk mindent idepakolni, mert ha jól kitágítjuk ezt a keretet, ami az élelmiszer-biztonságot jelenti, akkor oda juthatnunk, hogy egy új minisztériumot hozunk létre, vagy éppenséggel a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalt elnevezzük élelmiszer-ellenőrzési hivatalnak, mert hiszen ha nagyon tágítjuk ezt az élelmiszer-biztonságot biztosító ellenőrzési kört, akkor valóban minden mindennel összefügg. Kifogásoltam, hogy a gépbeszerzés, a gépellenőrzés, a tavaszi gépszemle hogyan tartozik ide, akkor közvetve ez is idetartozhat, mert minden mindennel összefügg, ha a szántóföldtől az asztalig való szlogent kitágítjuk, de én félek ettől, és ezért fogalmaztam úgy, hogy nem esünk-e át a ló túlsó oldalára. Éppen azt is mondtam, hogy aki sokat markol, keveset fog. Tehát egy picit szakmailag talán még szűkíteném a törvényben leírtakhoz képest az élelmiszerláncot ellenőrző feladatkört, mert az élelmiszer ott kezdődik, amikor valami élelmiszer lesz.
Persze azóta beszéltem például növényvédő szakemberekkel, és kezdenek meggyőzni arról, hogy azért a növényvédő szolgálat is nem árt, ha itt egyben van, egyébként is le van épülve nagyon, úgyhogy már új szolgálatot felépíteni nehéz. Ha tovább forgatjuk a kérdést, akkor a vadgazdálkodás hová tartozik? A vadegészségügy nem élelmiszer-biztonság? Tehát akkor hol vannak az erdészek? Ezért mondom teljesen abszolút jóindulattal, hogy jól gondoljuk meg, hogy mit rakunk ide az élelmiszer-ellenőrzés alá és ennek az egész törvénynek a hatálya alá, mert lehet, hogy tévedek, de egy kicsit túl tágnak tartom a kört.
Itt Czira Szabolcs képviselőtársam beszélt a parlagfű kérdéséről. Érdekes, én is ezt vetettem fel a múltkor éppen példának, hogy miért tartozik az ide. Egyébként ne vessük el ezt a gondolatot, vagy kérem, ne vessék el azt a gondolatot, hogy a parlagfűirtás önkormányzati hatáskörbe kerüljön. Persze, ennek a feltételrendszerét meg kell szabni, ahogyan mondta a képviselőtársam is, pénzt, paripát, fegyvert, nemcsak eszmeit kell adni, hanem ahhoz eszközt is kell, mert az elmúlt tizenöt évben - hadd fogalmazzak így, nem vagyok én Gyurcsány Ferenc, aki szeret mindent egybemosni, nem akarok egybemosni mindent, engedtessék meg ez a kis megjegyzés nekem, igazán nem voltam durva, tehát nem szeretek egybemosni minden kormányt -, ha jól megvizsgáljuk, ’94-től kezdve szegény önkormányzatok feladata csak növekedett, növekedett, de tessék megkérdezni a polgármestereket az önök oldalán is, hogy a pénzt nem kapták meg általában a feladatok növeléséhez, és nem szeretném, ha a parlagfűirtásnál esetleg így adódna.
Visszatérve az állatorvosi kérdéshez, nem tartom helyesnek azt, hogy mindent idepakolunk ez alá a szolgálat alá, de az, hogy a kormány úgy döntött, hogy az állat-egészségügyi szolgálatnak a vázára építi fel az egészet - mert azért ez csak így történik -, helyes, és ez nem azért van, mert különleges emberfajta az állatorvos, hanem azért, mert az állatorvosi diszciplína, az állatorvosi tudomány ezt predesztinálja. Már száz évvel ezelőtt Magyarországon húsvizsgálat volt és a többi, és már 1930-ban professzorunk, Csiszár professzor a tejhigiéniának az egyik nagyon komoly tudósa volt, vagy akár a mi időnkben Takács professzor, aki a laborhálózatot megteremtette. Valóban, az élelmiszer-ellenőrzés a hagyomány és tudomány szerint is itt indult, aztán persze csatlakoztak más tudományágak is, az élelmiszer-tudomány is csatlakozott ehhez az egész kérdéskörhöz. Tehát nem akarom kisebbíteni annak a döntésnek a jelentőségét, hogy idecsatolta, csak kicsit tágnak tartom az egész idecsatolás kérdéskörét.
(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Van egy kérdés, amiről a múltkor nem beszéltem, a laborkérdés. Talán nem is kimondottan a törvény betűjéhez szólnék itt hozzá, hanem hogy egyáltalán hány laboratóriumra van szükség Magyarországon, hány állami laboratóriumra. Ez egy örökös kérdés volt. Nagyon keveset utaztam annak idején, de elvoltam Schleswig-Holsteinben, ahová kimondottan azért utaztam el, hogy a labort tanulmányozzam, ezt a laboratóriumi hálózatot. Egy tartományban egy laboratórium van, és ott van bakteriológia, virológia, radiológia, mert a baktériumnak mindegy, hogy az ÁNTSZ-laborban nő ki, vagy pedig az ÁOL-ban nő ki, az egy táptalajon nő ki.
Meg kéne fontolni, hogy Magyarországon, ebben a kis országban hány ilyen államilag fenntartott laboratóriumra van szükség, és akkor nem lesz majd… Persze, jön megint a különféle lobbi, hogy ki fogja azt irányítani, ki vezeti, ezzel nem kell foglalkozni, fel kell építeni, megfinanszírozni. Ez nem azt jelenti, hogy az országban lévő kis laborokat csukjuk be, mert más a feladata. Azt a piac dönti el, hogy hány magánlaboratórium tud megélni a piacon, ha akkreditálva van természetesen megfelelő laboratóriumi munkák elvégzéséhez. Azt gondolom, hogy ehhez a laborkérdéshez egyszer - érdekek sérelme nélkül nem lehet rendezni - valahogy azért hozzá kellene nyúlni.
Itt elhangzik mindig a törvény tárgyalása kapcsán is a hatékonyság kérdése. Minden területen véleményem szerint a hatékonyságnak akkor van létjogosultsága, ha az az embert szolgálja, tehát emberközpontú, mert a hatékonyság lehet tőkeközpontú a tőkehatékonyság szempontjából, és az nem az én világom, amikor nem emberközpontú a hatékonyság. Tehát itt valóban ebben a relációban, amiről tárgyalunk, nagyon fontos a hatékonyság, de csak akkor, ha az valóban az embert szolgálja. Mit értek ez alatt? A feketegazdaság visszaszorításáról Demendi képviselőtársam beszélt, mások is beszéltek, hogy ezt is szolgálja majd ez az egész hálózat és ez a rendszer. Törvénnyel ezt nem lehet megoldani, emberrel lehet megoldani, minőségi emberrel, megfelelő létszámú ellenőrző hatósággal és megfelelő módon finanszírozottal.
(13.00)
Nem tudjuk megkerülni a pénzkérdést. Hiába vagyunk költségvetési gondban, költségvetési problémában, megfelelően finanszírozott szolgálat nélkül nem fog menni, tessék elhinni. Arra is felhívtam a figyelmet, és ismételten felhívom a figyelmet, hogy ez a pálya - legalább is állatorvosi körökben - nem vonzó, és létszámhiánnyal fog küzdeni a szolgálat, ha itt nem történik fizetésjavítás, nem pedig elvéve, ahogyan ebben az évben történt.
Egy mondatot hozzáfűznék. Egyetértek Demendi képviselőtársammal, és máskor is volt már szó a helyi termékről, a helyi fogyasztásról, hogy ez fogyasztói szokás kérdése is. Az emberek egy ötezer, hatezer lakosú nagyközségben elszoktak attól - most nem akarok az én körzetemből példát felhozni -, inkább bemennek autóbusszal vagy kocsival a bevásárlóközpontba, mint hogy átmenjenek a szomszédba egy liter tejért.
Persze, a szükség nagy úr, kérem szépen; a szükség nagy úr, és a magyar ember leleményes. Ezer példát tudok felhozni arra is, hogy házhoz hogyan viszik el a tejet, és ne kezdje senki sem a HACCP-t és az ellenőrzést mondani; az egészséges tejet elviszik, felforralják, és semmi gond nincs az egészségügyi részével. Persze, esetleg ott lehet a hűtőről beszélni, lehet piszkálódni, hogy úgy mondjam, de oda akarok kilyukadni, hogy a helyi fogyasztásnál kétségkívül biztosítani kell az élelmiszer-biztonságot, de azt megint hogyan csináljuk, milyen előírással, milyen körülmények között, milyen higiénés előírásokat foganatosítunk, nehogy azt tegyük megint, amit már megtettünk, amikor becsuktunk egy csomó kis vágóhidat, kisfeldolgozót, mert az EU-s direktívák túlzott követelményét vettük figyelembe.
Még egy dolgot szeretnék mondani az EU-s jogszabályokról - igen, ez mindig nekem szól. Most veszem a fáradságot, bár a munkatársaim már dolgoznak rajta: a fogalmaknál én nem azt mondtam, hogy az összes jogszabálynál, amelyekre hivatkozik a törvény, a megfelelőségnél melyik jogszabály felel meg, azt nyomtassuk ki, és írjuk oda. Ez valóban dőreség lenne, de egy-egy fogalomnál a jogalkalmazónak vagy akár az érintett termelőnek ne kelljen fellapoznia, mert nem olyan egyszerű azt fellapozni. Hol lapozza fel? Jó, megy az internetre és a többi, már aki ért hozzá. Egy ötvenéves bácsi hogyan ért hozzá? Tételezzük fel, hogy megtanulja azt is. Sokkal egyszerűbb, ha oda van írva a fogalomhoz, hogy mi mit jelent, tessék elhinni, de veszem majd a fáradságot, és ezt sorban, tételszerűen el fogom mondani, a bizottságra el fogom vinni. Nem hiszem, hogy hatszáz oldalt tenne ki.
Végül: nagyon gondolkoztam rajta, elmondjam-e a finanszírozással kapcsolatban azt az ötletet, amit egy szakembertől hallottam, de elmondom, mert ez csak egy ötlet, nem az én ötletem, de érdekes ötlet. Az ötlet kidolgozása onnan kezdődött, hogy húsvizsgálati díjat kell fizetni a sertések után. Van egy - nem nevezném meg, melyik - vágóhíd, ahol évente ötvenezer, százezer sertést levágnak, és komoly pénzt kell fizetniük a húsvizsgálati díjért, egy másik vágóhíd pedig húszezer darab vágott sertést hoz Lengyelországból vagy máshonnan, de egy fillér húsvizsgálati díjat nem fizet. Egyébként is közös az Unió, különösebb szállítási, vizsgálati díj nincsen, amikor beérkezik, de azután ez valami aránytalanságot szül a termelőknél.
Ez az aránytalanság indított el egy olyan gondolkodást, hogy vagy az élelmiszer-vizsgálattal kapcsolatos díjakat kell aszerint szelektálni, hogy milyen mértékű a vizsgált mennyiség, vagy pedig - ezen az ötleten meglepődtem, de egy kicsit tetszett - be kell vezetni egy olyan élelmiszerrel kapcsolatos - nem akarom azt a szót kimondani, hogy adót - illetéket, ami úgy szólna, hogy minden értékesített élelmiszernél száz forint után húsz fillért egy külön rovatba könyveljen a kassza, ami évi 40-50 milliárd forint a Statisztikai Hivatal jelentéséből kivett adatok alapján, és ez a 40-50 milliárd bőségesen tudja finanszírozni a szolgálatot, még úgy is, hogy bizonyos ellenőrzéseket, amelyekért most fizetni kell, ingyenessé lehet tenni.
Az ötlet nagyon érdekes, csak amikor a mai világban adócsökkentésről beszél mindenki, és isten őrizz, hogy valaki adóemelésről beszéljen, nem a saját ötletemként mondom ezt el, de ez egy érdekes megfontolás. Száz forintból húsz fillér nem nagy összeg, ami külön kasszába menne, ennek állítólag ki lehet dolgozni a technikáját. Államtitkár úr, érdemes lenne ennek az ötletnek utánajárni. Az önök kormánya nagy reformkormány, felvállalhatná ezt a sarcot a közös ügy érdekében. Lehet, hogy meg sem kritizálnánk, ha ez emberi módon és korrekten lenne bevezetve, mert akkor lehetne olyan önálló szolgálatot csinálni, amely hét nyelven beszél, de legalább is kiválóan fog dolgozni.
Köszönöm, hogy meghallgatták ezt az ötletet, amit inkább a jegyzőkönyv kedvéért mondtam el, hogy itt hangozzék el. Ki tudja, öt, hat vagy hány év múlva ez a kis mag, amit most elültettem mint gondolatot - nem az én gondolatom, nem dicsekedhetem vele, csak tetszik -, ha a lehetőségek úgy alakulnak, akkor ez a kis csíra majd kinő és virágot hoz.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)
