BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy arról én magam is a múlt héten is beszéltem, illetve egy hónapon keresztül a kampány során, ez a három kérdés, amit a népszavazáson föltettek, legalább három szinten értelmezhető kérdés volt. Értelmezhető az egyes, a konkrét síkján, de mindenképpen van egy másik, egy politikai olvasata is a kérdéseknek, és ahogy én ezt többször is hangsúlyoztam, van egy harmadik, egy szimbolikus, ideológiai síkja ennek a témának.
Ami a konkrét szintet illeti, azt gondolom, arról viszonylag röviden és könnyen megállapíthatjuk, hogy mi történt a válaszok során, hogy ezek mennyire voltak prognosztizálhatóak. Mert magam is azt gondolom, ha az embereket megkérdezik, hogy akarnak-e valamiért fizetni, akkor ott nagy többséggel azt mondják, hogy nem. Az, hogy az igenek száma meglehetősen nagy többségű lesz, azt sejtettük, én magam azt gyanítottam, hogy ott lesz valahol a kétmillió körül. Meglepetés igazából az volt, hogy lényegesen magasabb lett az igenek száma.
És ez némiképp átvezet a második síkra ezeknek a kérdéseknek az értelmezésében, arra a politikai mezőre, arra a politikai vetületre, amit lehet az igennel válaszolók részéről egy, a kormány tevékenységére mondott elutasító válasznak minősíteni. Magam is beszéltem olyan polgárral, aki elmondta, hogy ő bizony protest szavazatot fog leadni, mert egyáltalán nem érdekli a vizitdíj, köszöni, ki tudja fizetni, ezenkívül nem érdekli a napidíj sem, és tanítani való gyereke sincs, a tandíj sem érdekli, de ki akar fejezni egy protestálást.
Én a két vetület közül a harmadikat tartom a legfontosabbnak, azt, hogy ideológiai értelemben mi történt velünk vasárnap a népszavazáson, milyen következtetéseket kell levonni ebből az eredményből. Milyen következtetést kell levonni abból, hogy ilyen erősen tartja magát ma Magyarországon az állampolgárok gondolkodásában, hogy valaki fizessen helyettünk. Használhatnám az “ingyenesség” kifejezést is, de oly sokszor tiltakoznak a szó hallatán ellenzéki képviselőtársaim, mondván, hogy hát hiszen egyszer már fizettünk ezért a szolgáltatásért, ami az egészségügy, hiszen járulékot vontak a bérünkből.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy a népszavazás kapcsán ideje elgondolkodni azon, hogy a közös és az egyéni teherviselésnek mi lehet a helyes aránya egy országban, hogy van-e olyan helyes aránya a közös és az egyéni teherviselésnek, amit mondjuk, egy ország lakossága egybehangzóan vagy nagy többséggel igazságosnak érez. És én tartok tőle, hogy ilyen helyes arány nincsen.
Sokan hivatkoznak a szolidaritásra, hogy hiszen éppen azért nem kell az embereket megterhelni, amikor orvoshoz mennek, még a vizitdíjjal is, mert ez az elemi szolidaritás, hogy ha fizették a járulékokat, akkor amikor betegek, ne kelljen fizetniük. Szeretném egy nem távoli, hanem éppen ugyanúgy az egészségügy területéről hozott példával illusztrálni azt, hogy ez a logika is mennyire sánta. A gyógyszer hozzátartozik a gyógyításunkhoz? Természetesen igen. A gyógyszer része az egészségügynek? Természetesen igen. A gyógyszer finanszírozásra kerül a közös nagy társadalombiztosítási kasszából? Hát nagyon nagy mértékben igen. Mégsem mondjuk azt, hogy mától legyen teljesen ingyenes az a gyógyszer, amit nekünk az orvos fölír receptre (Közbeszólás az MSZP soraiból: Majd a következő népszavazáson.), hanem van ott egy úgynevezett önrész. Nevezhetnénk önrésznek. Nem olyan idegen az önrész gondolata az egészségügyi ellátórendszerben.
Máshonnan is lehetne példákat hozni. Mondhatnám azt, hogy MÁV; a személyszállítás egy állami feladat, egy állami cég oldja meg. Adóforintokból fönntartott állami cég, akkor holnaptól ne kelljen vasúti jegyet venni, ha utazni akarunk, mert hát már egyszer befizettük az adóforintunkat. Nagyon-nagyon sok ilyen példát lehetne hozni, sorolni, hogy érezzék: valóban van valami demagógia abban a kijelentésben, hogy itt maguk tiltakoznak az ingyenesség kifejezés ellen, miközben megakadályozzák, hogy egy nagyon logikus és szimbolikus jelentőségű önrész az egészségügyi szolgáltatás igénybevétele kapcsán belekerüljön ebbe a rendszerbe. Merthogy ennek az önrésznek, az önrész működtetésének a jövőre nézve óriási lenne a jelentősége. Elindultunk ezen az úton.
Ellenzéki oldalon ülnek azok a képviselőtársaink, akik konzervatívak, akik a polgárosodást, a polgárosodás gondolatát a zászlajukra tűzték első helyen, és mégis, amikor előkerül egy ilyen téma, akkor nem tudják azt mondani, hogy igen, a polgárosodásnak jelentős mértékben velejárója az öngondoskodás erősítése, az öngondoskodás fejlesztése a társadalomban.
Tisztelt Képviselőtársaim! Én a magam részéről a vizitdíj bevezetésétől elsősorban ezt a szemléletváltást reméltem, ennek a szemléletváltásnak az elindulását jelentette számomra a vizitdíj, aminek a részleteiről természetesen eddig is és hosszan ezután is lehetett volna vitatkozni. Lehetett vitatkozni. Mentesítettünk több mint kétmillió, két és félmillió polgárt az országban. Van eleve kétmillió gyerek, aki után nem kellett vizitdíjat fizetni, és meghatároztunk különböző krónikus betegségeket vagy súlyos betegségeket, amelyeknek az állapotában vizitdíjat nem kellett fizetni.
(15.00)
És volt több százezer ember, akinek a számára kompenzációt építettünk be a rendszerbe, pontosan azért, mert magunk is tisztában vagyunk vele, hogy egységes terhet a lakosságra tenni akkor, amikor hihetetlenül nagyok a jövedelmi távolságok a társadalomban, nem lehet vagy igazságtalan.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mindebből az következik, hogy ebben az országban legalább hat és fél millió olyan ember él, akinek a vizitdíj kifizetése semmiféle anyagi terhet, gondot nem jelentett. Ezzel a döntéssel természetesen tőlük is - hogy mondjam? - elvették annak a lehetőségét, hogy ezt az önrészt a rendszerbe beletegyék.
Azt gondolom, hogy a tandíjnál talán még direktebben, még könnyebben végiggondolható, mennyire igazságtalan azt mondani a felsőoktatásra, ahol itt és most jelenleg a szociálisan rászorult, sokszorosan hátrányos helyzetű családok gyerekei 1-2 százalékos nagyságrenden vannak jelen, hogy a többiek számára nincs tandíj, hogy valahol nagyon-nagyon igazságtalanul terítődik az a haszon, ami a felsőoktatásból keletkezik kinek-kinek a maga számára.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ellenzéki oldalon többen számon kérték - Horváth Zsolt is -, hogy a kormányoldal duzzog és meg van sértve. Megjegyzem, én se duzzogást, se sértettséget nem érzek ezen az oldalon, inkább szomorúságot - bennem például ez van -, mert érzékelem, hogy vasárnap keletkezett egy jelentős mértékű kár forintban is, de azt gondolom, hogy sokkal jelentősebb a kár keletkezése abban a tekintetben, ideológiai síkon, amiről az előbb beszéltem. A modern polgári Magyarország felé vezető úton sikerült vasárnap három nagy lépést hátralépni. Természetesen, ha egyszer kár keletkezett - s azt gondolom, az egyik dolog, amit ki kellene tudni mondania az ellenzéknek is, hogy kár keletkezett -, akkor a kormánynak, mert felelősen gondolkodik, kötelessége a kárenyhítés módját keresni; nem biztos, hogy ebben a törvényben, amely arról szól, hogy hogyan kell kivezetni ezeket a fogalmakat a jogrendszerből.
Tisztelt Képviselőtársaim! Én is a párbeszéd híve vagyok, de ahhoz mindkét oldalon őszintén kellene megnyilvánulni.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti oldalon.)
