DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem csalódtam, megmondom őszintén. Néhány órával a kampánycsend kezdete előtt lakóhelyemen, Cegléden a városi televízió interjút csináltatott velem, megkérdezte, hogy mi lesz a népszavazás eredménye, mit tippelek. Akkor azt mondtam, hogy nyilvánvalóan nem nagy meglepetés, hisz köztudott volt, hogy eredményes és érvényes népszavazás előtt áll az ország. Azonban az azt követő időszakkal kapcsolatosan félelmeimnek adtam hangot, hogy a politikai pártok nem fognak tanulni a népszavazás tanulságából, a kormány reakciója az lesz, hogy kijelenti, ő nem hajlandó az így kiesett bevételt pótolni, majd elkezdődik az egészségügy és az oktatásügy területén egy olyan ádáz politikai csata, amely az amúgy is megzilált viszonyokat tovább fogja rontani.
És mit ad isten? Még be sem zárták a szavazóhelyiségek ajtajait, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr sajtótájékoztatót tartott, ahol bejelentette, hogy a kormánynak esze ágában sincs az így kieső bevételeket pótolni. Elindult egy olyan politikai harc, ami tulajdonképpen… (Dr. Kóka János és Herényi Károly beszélget.) Elnézést, nem akarom zavarni elnök urat (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: És a frakcióvezető urat.) és a frakcióvezető urat, így van. Elindult egy olyan ádáz harc, amelyben tulajdonképpen a lényegről nem beszélünk.
A népszavazás tanulságainak politikai vonatkozásait, gondolom, az élet fogja majd bebizonyítani, vagy ennek az ellenkezőjét bebizonyítani. Nem titok, hogy a Magyar Demokrata Fórum nem nagyon örült annak, hogy ilyen jellegű kérdések kerülnek népszavazásra. Európában, utánanéztünk, ilyen jellegű népszavazás a '80-as évek elején Olaszországban volt, amikor a munkajövedelmekkel kapcsolatos népszavazás volt, bele is rokkant az olasz gazdaság, de nem hiszem, hogy most van itt az ideje a taglalásának. Döntött a nép, nagy többséggel sárga lapot mutatott a kormányzatnak, hisz alapvetően nekem az a véleményem, hogy nem magáról a konkrét kérdésekről döntöttek a választók túlnyomó többségében, hanem arról a kormányzati kommunikációról, arról a kormányzati teljesítményről, amely az elmúlt időszakot jellemezte.
Ami az egészségügyet illeti, azért többször elhangzott, ellenzéki barátaink szájából is és szocialistákhoz közel állók szájából is, hogy megfizették járulék formájában már a szolgáltatások árát korábban. Azért egyet ne felejtsünk el, nem árt, ha visszatekintünk csak az elmúlt tíz esztendőre ebből a szempontból, hisz azokban az években, amikor az adó- és járuléktörvények vitája során a gazdaság élénkítése szempontjából fölmerült az, hogy járulékot kellene csökkenteni, akkor a patkó mindkét oldalán mindenki helyeselt, aminek következtében az elmúlt tíz év alatt az egészségügyben - és most csak az egészségügyet illetően mondom az adatokat - 7 százalékponttal csökkent a járulék szintje.
(Béki Gabriellát a jegyzői székben Nyakó István váltja fel.)
Tehát miközben évről évre teljesen magyarázható közgazdasági okokból csökkentjük a járulékokat, miközben tisztában kell hogy legyen mindenki azzal, hogy hihetetlenül komoly demográfiai problémák vannak az országban, miközben az élet természetszerűsége miatt azzal is tisztában kell lenni, hogy egy öregedő nemzet esetén az egészségügyi szolgáltatások igénybevétele évről évre nő, miközben büszkék vagyunk arra itt Magyarországon is, hogy az egészségügy az egyik olyan ágazat, amely hihetetlen mértékben fejlődik, aközben könnyen követelünk többet és többet.
(14.00)
Ez egy, már-már feloldhatatlan ellentmondás, amire nem hiszem, hogy ezek a válaszok a megoldások.
(A jegyzői székben Móring József Attilát dr. Hende Csaba váltja fel.)
Felvetődött itt a bizottsági ismertetések kapcsán, hogy alkotmányossági szempontból is megvizsgálták, vajon megteheti-e a parlament, hogy miután a nép úgy döntött, hogy 2009. január 1-jétől szüntessék meg a vizitdíjat, a kórházi napidíjat és a tandíjat, és teljesen természetes, úgy gondolom, hogy persze, a parlament megteheti, azonban egyről nem lehet elfeledkezni. Ha megteszi, és meg fogja tenni, hisz mindkét oldalnak ilyen jellegű indítványai vannak, és teljesen jogosan, hogy az előttünk álló év hátralévő részében ebből a döntésből következő feszültségeket mérsékelje, viszont egy kötelezettsége is keletkezzék, ugyanis az idei évet illetően ez egy szerzett jognak tekinthető mind az egészségügyben, mind az oktatásügyben, hisz ezekkel a bevételi forrásokkal mind az egészségügyben, mind az oktatásügyben az érintettek számolnak.
Nem értettem a miniszter asszony expozéjában, hogy azt mondta, hogy 20 milliárd forintról van szó az idei esztendőben. A költségvetésben az alapellátásban a fogászattal és a laborral együtt 9,4 milliárd, az összevont szakellátásban 7,9 milliárd a beállított összeg. Tehát 17,3 milliárdról van szó, és nyilvánvalóan az év hátralévő részét illetően, április 1-jétől kezdődően a ciklikusságot is figyelembe véve, amely az egészségügyet jellemzi, a vizitdíjbevételek kapcsán ezt kutya kötelessége a kormányzatnak pótolnia. Ez viszont alkotmányossági kérdés, hisz egy várandóságról van szó, egy szerzett jogról van szó, amely a költségvetést illeti, tehát ez alól a kötelezettsége alól nem bújhat ki a kormányzat.
Azt is tegyük tisztába, bár a kormányoldalról többször kommunikálták azt, hogy nem arról van szó, hogy az egészségügyből - azért csak az egészségügyről beszélek, mert Almássy képviselő úr fog az oktatásügyről beszélni - forrásokat vontak ki, és lényegében a vizitdíjjal és a kórházi napidíjjal próbálták ezt kompenzálni, azért nem árt idézni a 2006 őszén az Európai Unió részére elküldött konvergenciaprogram első változatából, amely konkrétan és szó szerint azt írja, hogy “a térítéskötelezettség bevezetése pótolhatja részben vagy egészben a 2006. júliusi intézkedésekkel kivont forrásokat a járóbeteg-szakellátásban”, máshol “a kormány célja az, hogy az Egészségbiztosítási Alap kiadásai 2006 és 2009 között a GDP arányában 0,9 százalékkal csökkenjen”. Ez egy tény. Tény az az adat is, amely az OEP kimutatásában szerepel, hogy a gyógyító-megelőző ellátásokat illetően a 2006. évi zárás 713 milliárd forint volt, tehát gyógyító-megelőző ellátások, a 2007-es pedig 704 milliárd volt, azaz 1,3 százalékkal csökkent. Majd meglátjuk, hogy az idei év mit hoz.
Összefoglalva: komoly zavarokat okoz az állandó változás az egészségügyben, ebből a szempontból sem jó, de tulajdonképpen tudomásul kell venni és tiszteletben kell tartani az állampolgárok döntését, azonban ez nem mentesíti a kormányt az alól a felelősség alól, hogy az idei év végéig, illetve a következő években is az így kieső bevételeket pótolja.
Ami meg az új pénz találását illeti a jövő évre vonatkozóan, úgy gondolom, hogy az egészségügyi bizottság tagjai nevében is, függetlenül attól, hogy kormánypártiak vagy ellenzékiek, mondhatom azt, hogy talán új pénznek lehet nevezni azt, hogy 2008. év végéig az Európai Unió döntése értelmében jelentős mértékben kötelező Magyarországon a dohánytermékek jövedéki adóját megemelni. Ez kellő forrást teremthet arra, hogy mondjuk, ennek egy részét, és ehhez még nyugodtan hozzá lehet tenni más élvezeti cikkek jövedéki adóját, ezekből az adónemekből nyugodtan lehetne az egészségügy részére forrásokat biztosítani.
Jó lenne, ha ez a vita nagyon hamar kifutná magát, és jó lenne, ha a kormány nagyon gyorsan intézkedne ebből a szempontból. Természetesen módosító javaslatot fogunk benyújtani a kormány által benyújtott törvényjavaslathoz, amelyben kötelezni kívánjuk a kormányt, hogy alkotmányos jogának tegyen eleget, és április 30-ig hozza meg azokat az intézkedéseket, amelyek a vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj megszüntetése kapcsán forráskiesést jelentenek az intézményeknek. (Sic!)
Köszönöm szépen, és átadom a szót Almássy Kornélnak. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)
