DR. HORVÁTH ÁGNES
DR. HORVÁTH ÁGNES
DR. HORVÁTH ÁGNES egészségügyi miniszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A 2008. március 9-én megrendezett ügydöntő népszavazás eredményes volt. A népszavazáson résztvevők többsége a vizitdíj és a kórházi napidíj eltörlése mellett döntött. A kormány és a kormánypártok ezt a döntést tudomásul vették, éppen ezért haladéktalanul elkészítették az előttünk fekvő jogszabályt, amely rendelkezik e két díj, azaz a vizitdíj és a kórházi napidíj eltörléséről. Fontosnak tartottuk, hogy minél gyorsabban lépjünk, minél gyorsabban bekövetkezzen e két díj kivezetése, megkímélve ezzel is az ágazatot a népszavazás után esetlegesen fellépő konfliktusoktól a díjak fizetése kapcsán. A vizitdíj és a napidíj tekintetében a betegek számára a 2007. február 14-ei állapotot tervezzük helyreállítani, az annak a napnak megfelelő állapotot tehát, amikor e két díj még nem létezett.
Ugyanakkor beszélnünk kell arról is és nem tagadhatjuk le azt, hogy a népszavazás eredménye nagyon nehéz helyzetet teremt az egészségügynek. Meggyőződésem, hogy ezért nem a szavazók a felelősek. Az emberek azt mondták, hogy nem akarnak fizetni valamiért, amiért korábban nem kellett. Ez teljesen érthető. Az egészségügyben keletkező nehéz helyzetért a népszavazást kezdeményező pártok a felelősek.
(12.10)
Kétszeresen is felelősek az ellenzéki pártok. Először is azért, mert egy olyan népszavazást kezdeményeztek, amit csak megnyerniük lehetett, mégpedig azért, mert fizetni senki nem szeret, különösen nem olyanért, ami korábban ingyenesnek tűnt sokak számára. Felelős pártok még ellenzékből sem kezdeményeznek olyan népszavazást, amely azt kérdezi az emberektől, hogy szeretnének-e fizetni valamiért.
Ennél még súlyosabbnak tartom a kezdeményező pártok felelősségét azért, hogy sem a népszavazás előtt, sem utána nem mondták meg, milyen módon pótolnák az egészségügyből kieső bevételt. A népszavazás éves szinten 60 milliárdnyi kárt okoz az egészségügynek. Ebből a 60 milliárd forintból 20 milliárd forint a háziorvosok, a kórházak, a szakrendelők vizitdíj- és kórházinapidíj-bevétele. Kimondható tehát, hogy az ellenzék ezzel a népszavazási kezdeményezésével közvetlenül 20-22 milliárd forintot von el a szakrendelőktől, a háziorvosi praxisoktól, a kórházaktól.
Ugyanakkor beszélnünk kell a másik 40 milliárd forintról is. Ez az a pénz, amely a vizitdíj és a kórházi napidíj eredményére keletkezett az egészségbiztosításban. Olyan pénz, amely annak köszönhetően szabadult fel, hogy például csökkent az indokolatlan orvos-beteg találkozások száma, hogy ennek megfelelően csökkent az indokolatlan gyógyszerfelírások száma, megszűntek az állandóan hétfőig tartó kórházi ellátások, azaz elkezdett tisztulni az ellátórendszer. A vizitdíj szemléletváltást is hozott, hiszen tudjuk, hogy csökkentette a hálapénzt is.
Ez a 40 milliárd forint azonban virtuális olyan szempontból, hogy ezt felhasználtuk más célokra az egészségbiztosításban. Így használtuk házi gyermekorvosok kompenzálására, elérve azt, hogy a házi gyermekorvosok olyan mértékben tudtak részesedni a vizitdíjból, mint bármely más háziorvos. Kompenzáltuk a gyermekjáróbeteg-szakellátókat, azaz a gyermekszakrendeléseket, mint ahogy kompenzációban részesültek a gyermekeket ellátó kórházak is. Felhasználtuk ezt a pénzt a járóbeteg-szakellátás fejlesztésére, mint ahogy fordítottunk ebből a kórházi étkezés javítására és fordítottunk egynapos sebészetekre is.
Éppen ezért tekintem cserbenhagyásos gázolásnak azt, ahogy az ellenzék kezdeményezett ugyan egy népszavazást, de nem gondoskodott arról, hogy a keletkezett problémákat megoldja. Nem tekinthető másnak, mint a háziorvosok megalázásának az a javaslat, amely a kieső bevételek pótlására olyan forrásokat jelöl meg, amelyeket egyszer már elköltöttünk; elköltöttünk, hiszen azok a költségvetés szerves részei, óvodák, önkormányzatok, szociális ellátások finanszírozásául szolgálnak.
Azonban sokkal több a vizitdíj kérdése mint csak pénzkérdés. A vizitdíj nem csak a pénzről szól és nem csak a pénzről szólt. Éppen ezért az ellenzéknek arra sem volt javaslata és ma sincs, hogy milyen eszközökkel helyettesíthető a vizitdíjnak az a szerepe, amellyel ésszerűsítette az ellátórendszer igénybevételét. Hiszen tudjuk, hogy csökkent az indokolatlan ügyeleti forgalom, hogy a betegeknek megérte három hónapra gyógyszert felíratni, hogy csökkent a rendelőkben a várakozás. Ennek kezelésére még csak ötleteket sem hallottunk az ellenzéktől, sőt az sem derült ki, hogy ezzel a problémával egyáltalán tisztában vannak-e.
Éppen egyhetes az a felmérés, amely szerint a vizitdíj 30 százalékkal csökkentette a hálapénzt. Nem tudjuk, hogy az ellenzék mit javasol a hálapénz kérdésének a kezelésére, annak visszaszorítására most, hogy ennek egyik eszközét eltöröltette.
Figyelembe véve és abszolút tiszteletben tartva a népszavazás eredményét, a kormány először is gondoskodik a vizitdíj és a kórházi napidíj kivezetéséről az egészségügyben. A kivezetésre - amennyiben az általunk benyújtott törvényjavaslatot elfogadja az Országgyűlés - 2008. április 1-jével kerül sor. Ezek után azonban vár ránk még egy másik teendő felelős kormányként: hozzá kell látnunk a károk enyhítéséhez, amit az ellenzék által kezdeményezett népszavazás okoz. Ezek csak részben jelentenek anyagi kárt, hiszen itt közvetlen anyagi kár érte az egészségügyi szolgáltatókat a bevételek kiesésével, ugyanakkor a társadalombiztosítás egyensúlyát is veszélyeztette ez a lépés.
A másik részben azonban a károk az egészségügyi ellátórendszerre váró nehézségeket jelentik, hiszen biztosak lehetünk abban, előre tudható, hogy újra növekedni fog az indokolatlan orvos-beteg találkozások száma, az orvoshoz fordulások aránya, amelyben Magyarország eddig is kiemelkedő szerepet töltött be Európában, ezzel növekedni fognak a társadalombiztosítás kiadásai. Éppen ezért azt tervezzük, hogy a törvény elfogadását követően párbeszédet kezdeményezünk. Beszélnünk kell az orvos szakma képviselőivel arról, hogy hogyan, mikortól kerüljön eltörlésre a házi gyermekorvosok kompenzációja, hogyan, mikortól vezessük ki a gyermekszakrendelők kompenzációját, hogyan, mikortól szűnjön meg a gyermekkórházak kompenzációja, ahol természetesen a finanszírozási törvényi határidőket is be kell tartanunk.
Ezzel egy időben elindul egy másik párbeszéd is, hiszen beszélnünk kell arról, hogy mi történik azokkal, akik szociális kompenzációként kapták meg a vizitdíjhoz való hozzájárulást. Ez összességében több mint kétmillió embert érintett. A kormány - ahogy azt jelezte is a törvényjavaslatban - a nyugdíjszerű ellátásoknál nem kívánja visszavenni a kompenzációt. Azt gondoljuk, hogy a nyugdíjasok szerzett jogát még a népszavazás ellenére sem sérthetjük meg. Ugyanakkor számos más olyan réteg van a társadalomban, amely szintén kompenzációban részesült, például a munkanélküli-ellátásban részesülők, akiknél bizony lépnünk kell, hiszen ha nincs vizitdíj, nem szükséges ez a kompenzáció sem.
Emellett még egyfajta szakmai párbeszédnek el kell indulni az orvos szakma azon képviselőivel, akik hajlandók, képesek és szándékoznak felelősen gondolkodni az egészségügyről, szándékoznak felelősen gondolkodni a társadalombiztosítási egyensúlyról. Ez pedig nem más, mint hogy a társadalombiztosítás keretei között hogyan tudjuk enyhíteni a károkat. Azt gondolom - és ezt talán az ellenzék is elfogadja -, hogy a társadalombiztosítás egy olyan közösség, amely a befolyó járulékokból, illetve az állam által járulékszerűen befizetett bevételekből működik, ezek szabják meg azt a keretet, amelyben az egészségügynek, egy társadalombiztosítási egészségügynek, így a magyar egészségügynek is működnie kell. Éppen ezért a kárenyhítés lehetőségeit nekünk is itt kell megtalálnunk ezeken a lehetőségeken belül. Nem lesz könnyű dolgunk, hiszen először meg kell találnunk az említett 40 milliárd forint kár enyhítésének a lehetőségét, és ezt követően tud sor kerülni arra, hogy a kieső bevételeknél legalább a kármentésnek egy minimális mértékére sor kerülhessen.
Azt látom, hogy ezzel a népszavazási döntéssel, amit az ellenzék kezdeményezett, nagyon nehéz helyzetbe hozták az egészségügyet. A kormány a döntést természetesen tudomásul veszi, de tisztában vagyunk azzal, hogy miközben ezt a 300 forintot az emberek nem szerették fizetni, teljes joggal várják el a minőség javítását, teljes joggal várnak el Magyarországon is az emberek jó minőségű ellátórendszert. Ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni és tovább tudjunk haladni az európai színvonalú jó egészségügy felé, a reformokat folytatnunk kell.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)
