DR. HORVÁTH ZSOLT
DR. HORVÁTH ZSOLT
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz, Bács-Kiskun megye, 2. vk.): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Örültem volna, ha a miniszter asszony itt marad, de nyilván fontos teendői voltak.
Szeretnék három olyan kérdésről beszélni, ami szerintem az idő múlása miatt most kiemelten fontos lenne. Az egyik az, hogy az alapellátásban mit kíván kezdeni a Magyar Országgyűlés a kialakult helyzettel; eddig erről nagyon kevés szót hallottunk. (Dr. Vojnik Mária: Ki alakította ki a helyzetet? - Dr. Szabó Zoltán: Történelmileg így alakult!)
Varga Mihály elmondta, hogy nekünk van egy megoldási javaslatunk. Ha a megoldási javaslatunkat önök nem fogadják el, rendben van, de akkor tisztelettel, tegyenek más megoldási javaslatot. Azt ugyanis nem lehet elfogadni, hogy mint egy durcás kisgyerek azt mondják, hogy nincs, nem, nem, nem és nem is lesz. Ez nem válasz, tisztelt képviselőtársaim, és meglehetősen nehéz egyébként az előbb elhangzott felszólalások után azzal a gondolattal előállni egy ellenzéki képviselőnek, hogy mindegy, hogy eddig önök mit mondtak, a megoldás mégiscsak az, ha együtt erre a helyzetre jó megoldást találunk. Ha önök azt mondják, hogy a miáltalunk javasolt megoldás nem megfelelő, akkor válasszunk másikat!
Nehéz elfogadni olyan érveket, hogy a Magyar Országgyűlés kezét köti a költségvetési törvény. Nem köti, a Magyar Országgyűlés hozza a költségvetési törvényt, feles többséggel. Semmilyen olyan törvényi előírás nincs, tisztelt képviselőtársaim, ami a Magyar Országgyűlés kezét ebben a kérdéskörben megkötné, mindenre lehetőségünk van. Csak halkan jegyzem meg Keller képviselő úrnak, hogy teljesen Házszabályon kívül tárgyalunk pillanatnyilag, abszolút eltéréssel, a túlterjeszkedést is engedélyeztük saját magunknak, és tettük mindezt azért, mert egyébként már ezt a két törvényjavaslatot sem lehetne egyszerre tárgyalni. Ezt is megteheti a Magyar Országgyűlés. Nincsen baj ezzel, csak ne tessenek azt mondani, hogy nincs lehetőségünk, ne tessenek másra mutogatni. A parlamenti többségnek minden eszköz a kezében van, hogy ezt a kérdést rendezze. Ha nem rendezi, akkor az azért van, mert nem akarja rendezni, és ez pillanatnyilag nem rajtunk múlik. Mi partnerek vagyunk hozzá, és azt szeretnénk, ha ezt a kérdést megoldanánk.
Az, hogy az egészségügyi kormányzat nem akarja megoldani, megértettük, az üzenetet nagyon hamar elküldték nekünk, még az urnazárás sem történt meg. Felfogtuk. De én azt meg nem vagyok hajlandó elhinni, hogy a Magyar Országgyűlés kormánypárti oldalán kétszáz olyan ember ül, aki nem fogta fel, hogy mi történt az országban, és aki nem akar megegyezésre jutni. Kérem szépen, ha ez így van, akkor el kell menni a saját munkájukhoz vissza, mindenkinek van valamilyen foglalkozása, ahonnan idejött. Akkor nem kell itt ülni a parlamentben, akkor el kell menni szépen, és végezni kell a munkájukat, és további boldog, sikeres életet kívánok! Nem egyen, nem ketten önök nagyon sikeres hétköznapi karrierből jöttek az Országgyűlésbe. (Tatai-Tóth András: Oszlasd fel magad!) Képviselőtársaim, nem kötelező a szék, fel lehet belőle állni - én tudom, én megtettem. Nyugodtan felállhatnak önök is, ha nem képesek és ha nem akarják végrehajtani azt, amire egyébként a népszavazás önöket kötelezi. (Moraj, közbeszólások az MSZP soraiban.)
Ha megengednek két számadatot, jó? Két számadatot engedjenek meg! Az egészségügyi reform kapcsán a háziorvosi praxisoknak elfelejtették a bevételét hozzáigazítani a mindenkori inflációhoz, ilyen 2002-ben történt utoljára, 2002 óta ezt egyszerűen nem tették meg. Ha ezt jelen értékre kiszámoljuk, akkor az jön ki, hogy egy 623 ezer forintos praxisnak, amelynek ennyi volt a kártyapénz - ma már más a neve egyébként, teljesítménydíjnak hívják - alapján a bevétele, akkor annak ma 809 900 forintot kellene ezen címszó alatt kapni. Ezt hat éven keresztül elmulasztották, nem csináltak semmit. Ez nem pluszpénz lett volna nekik, csak azt pótolta volna, ami a forint romlása miatt, az infláció miatt kiesett. Majd bevezették a vizitdíjat, és azt mondták, hogy szedjétek be az emberektől, szedjétek be az emberek adózott jövedelméből. Az emberek erre azt mondták, hogy márpedig ők ezt az adózott jövedelmükből nem akarják befizetni. És az önök felelőssége, a mindenkori kormány alkotmányos kötelezettsége, hogy a háziorvosi ellátórendszert is - az egészségügy többi ágához képest - működőképes állapotban tartsa. A háziorvosi szakma azt mondja, hogy ez az inflációkövetés feltétele lett volna annak, hogy az ő háziorvosi praxisuk megfelelő szinten legyen ellátható.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt a pénzt vissza kell adni. A magyar egészségügyet egyébként nemcsak járulékból finanszírozzuk, hanem adóból is. Ezt önök is tudják, mi is tudjuk. Lehet, hogy ezt így tételesen ritkán jelentik ki a magyar költségvetésben vagy a magyar társadalombiztosítás vitájánál, mind a két vitánál, de a helyzet az, hogy az adókból is finanszírozzuk, több mint 300 milliárd forintot teszünk át évente. Azt gondolom, hogy az az összeg, amiről most beszélgetünk, nem egy olyan nagy tétel, ami ezt alapjaiban megrengetné, minden további nélkül lehetséges a kipótlása. És még egyszer mondom, nem a vizitdíjat kell pótolni, hanem azt a hatéves mulasztást kell pótolni a képviselőtársaimnak, amit a kormány és a kormánypártok a parlamentben a háziorvosi finanszírozásban elmulasztottak. Ezt a pénzt kell visszarakni, és remélem, hogy ez a mai nap folyamán vagy a jövő hét elején sikerül, és a duzzogást abbahagyják.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)
(14.40)
