DR. KÓKA JÁNOS
DR. KÓKA JÁNOS
DR. KÓKA JÁNOS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Most vasárnap az történt, amire számítottunk. A népszavazáson három, végletekig lebutított kérdésre válaszolt több mint hárommillió ember igennel. Szeretném ezen a fórumon is még egyszer megköszönni annak a 700 ezer embernek, akik átláttak a szitán, és fontosnak látták, hogy nemet mondjanak a populista, demagóg politikára, akik nem dőltek be annak, hogy a kenyér ingyen van, ha az állam fizeti, és akik elmentek akkor is, ha tudták, hogy nem nyerhetnek. Csak jelezni akarták, hogy nem kérnek a népbutításból.
Természetesen nem gondoljuk azt, hogy mind a 16-18 százalék kizárólag SZDSZ-szavazó lenne, ami legalább azt jelzi, hogy ezek az emberek pártállástól függetlenül, átgondoltan mentek el szavazni.
A kampány során a Szabad Demokraták Szövetsége arra helyezte a hangsúlyt, hogy rávilágítson az összefüggésekre, hiszen fontosnak tartjuk, hogy megismertessük az emberekkel a reformok lényegét, azt, hogy tudatosítsuk: ami ingyen van, az valakinek nagyon sokba kerül. A népszavazás valódi tétje az volt, hogy lehet-e rövidlátó, destruktív politikával az embereket becsapni. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) Lehetett.
Természetesen egy ilyen referendum, ami arról szól, hogy szeretnénk-e valamiért fizetni, vagy inkább kapjuk ingyen, a világ szinte bármelyik országában nyert volna. Más kérdés, hogy van-e a világon olyan ország, ahol ilyen kérdéseket népszavazásra lehet bocsátani. Természetesen lehet azzal érvelni, hogy a kérdések álságosan lettek feltéve, hogy a népszavazás nem is a kérdésekről magukról, hanem a kormány munkájáról szólt, hogy a kormány nem jól kommunikálta a reformokat, de mindez mellébeszélés. A tény az, hogy az ország nagy többséggel arra szavazott, hogy nincs rendben az, hogy vizitenként legálisan 300 forintot fizessünk, de rendben van az, hogy hálapénzt fizessünk feketén. Nincs rendben az, hogy az egyetemi hallgató megfizesse egyetemi oktatási költségeinek egy részét, de rendben van az, hogy azok a szegények, akik nem járnak egyetemre, fizessék meg a jómódúak oktatását, akiknek életkeresete többszöröse lesz az övéknek.
Természetesen a mostani helyzetben annak kell történnie, amit a többség kíván, ez így van rendjén. De mi minden népakarat iránti tiszteletünk mellett ki kell hogy jelentsük, hogy nem értünk egyet a többség döntésével. Mi azzal a kisebbséggel értünk egyet, akik nemmel szavaztak, akik valóban szeretnének a korrupció ellen küzdeni, és úgy gondolják, hogy a hálapénz a korrupció maga, amit 60 éve minden magyar állampolgár gyakorol, akik szerint nem a szegényeknek kell támogatniuk a gazdagot, hanem fordítva.
Mi eddig is ezeket a szavazókat képviseltük, és ezek után is az ő szószólóik leszünk. Mert végre elindulhatott volna valami; végre ki tudott volna törni az egészségügy abból a több évtizedes csapdából, amire joggal panaszkodtunk nagyon hosszú ideig mindannyian. És végre a felsőoktatásnak is lett volna lehetősége arra, hogy akárcsak egyetlen egyetem legalább bekerüljön a világ 300 vagy 500 legjobb felsőoktatási intézménye közé.
A Szabad Demokraták Szövetsége azért kampányolt a nemek mellett, mert fontosnak tartjuk ezeket a kérdéseket; még akkor is fontosnak, ha ez a népszavazás hihetetlenül rossz eszköz a magyar demokráciára nézve. Nem szeretnénk kétségbe vonni a népszavazás eredményét, ahogy nem szeretnénk késleltetni a választók akaratának megvalósulását sem, ezért támogatjuk azt a koalíciós indítványt, amely a 2007. február 14-ei állapot visszaállítására törekszik.
De ha feltesszük azt a kérdést, tisztelt ellenzéki képviselőtársak, amelyet önök tettek föl tegnap, illetve tegnapelőtt este, hogy ki nyert valójában március 9-én, és ki vesztett, akkor a válasz egyértelmű: vesztettek az orvosok, vesztettek a kórházak, vesztettek a betegek, vesztettek a hallgatók, vesztettek az egyetemi tanárok.
De van egy nyertese is ennek a március 9-ei népszavazásnak. A nagy nyertese Kádár János, akinek az útmutatása szerint önök a politikájukat a legutóbbi időben összeállították. A sors furcsa fintora egyébként (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Vörös csillag!), hogy Kádár János győzelme éppen Rákosi Mátyás születésnapján történhetett meg. Kádár Jánostól tanultuk ugyanis a mutyi Magyarországát, tőle tanultuk meg azt, hogy a fehérre mondjuk azt, hogy fekete, tőlük hallottuk azokat a hazugságokat, amelyekkel ma is próbálják etetni a népet, hogy ingyenesnek hívjuk azt a gondoskodást és odafigyelést, amit hálapénzzel vásárolunk, hogy magas színvonalúnak hívjuk a zsúfolt és koszos kórtermekben az elavult műszerekkel folytatott egészségügyi ellátást.
(13.30)
És a legfontosabb hazugságot is, hogy olyan politikát folytatunk, ami csak és kizárólag a saját rövid távú hasznunkat szolgálja, majd ezután ezt népakaratnak nevezzük. Ezt tanulták önök, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, Kádár Jánostól.
Az SZDSZ erre a rendszerváltás óta mindig nemet mond, és most is nemet mondott. Mi, akik nemmel szavaztunk, azt gondoljuk, hogy 1990-ben valami elkezdődött, Magyarország része lett a szabad világnak, ahol polgárok élnek, akiknek jogaik és kötelességeik is vannak. Ebben a szabad világban nem lehet a továbbiakban mutyikból megélni. Ebben a világban a valódi teljesítmények számítanak. Ebben a világban nem lehet az egyetemeken lézengve, csalással, kétes értékű diplomát szerezve sikeresnek lenni. Ebben a világban az egyetemi oktatásnak a tudományt naprakészen kell követnie. Ebben a világban nem lehet gyógyítani és az állampolgárok egészségét megőrizni anélkül, hogy az orvostudomány legutolsó eredményeit - mint a genetika, a noninvazív diagnosztikától kezdve az utolsó rákgyógyítási protokollokon keresztül a nanotechnológiával előállított beültetendő szervekig - alkalmaznánk. Ilyen oktatást és ilyen egészségügyet csak az egyén és a társadalom együttműködésével lehet létrehozni. Mi, akik nemmel szavaztunk, ilyen részvételre szavaztunk.
Ennek a rendszernek a kiépítését akadályozta meg egy önök által képviselt mérhetetlenül populista politika, és még valami: egy érthetetlen és káros alkotmánybírósági határozat. Az alkotmány szerint a költségvetést érintő kérdésekben ugyanis nem lehet népszavazást kiírni. Ennek egyszerű oka van, mégpedig az, hogy az emberek ne szavazhassanak maguknak kétszeres fizetést, ingyenes autót vagy 10 forintos sört. Azt hiszem, nem kell sokat magyaráznom, milyen beláthatatlan következményei lennének annak, ha ezt megváltoztatnánk, és azt sem, hogy milyen hatással van a magyar demokráciára az, ha az Alkotmánybíróság egy döntése kimondja, hogy nem érinti a költségvetést a tandíj, a vizitdíj és a napidíj. Mert természetes, hogy érinti. És ezt a Fidesz is elismeri, amikor azt követeli a kormánytól, hogy az orvosoktól, az egyetemektől az ő népszavazásuk által elvett pénzt pótolja vissza. Erre a logikai csavarra fel kell hívnunk a figyelmet. Az Alkotmánybíróság kimondta, hogy nem költségvetési kérdésekről volt szó, hiszen ha arról lenne, akkor nem lehetett volna kiíratniuk a népszavazást. Ha viszont a kérdések nem érintik a költségvetést, akkor a kiesett összeget sem lehet abból pótolni, hiszen ez lenne maga a két lábon járó alkotmányellenesség.
A kormánynak persze kötelessége fenntartani az oktatási és az egészségügyi rendszer működését, meg is tesszük, de nem lehet minden kieső pénzt azonnal pótolni. Felelőtlenség volna. Ennek nemcsak az az oka, hogy nincs rá forrás, hanem az is, hogy nem lehet meg nem történtté tenni a tegnapelőtti döntést, amely 10 milliárdokat vett el az önök kezdeményezésére, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, az orvosoktól, az egyetemektől, a kórházaktól. Viseljük döntéseink súlyát! Önök is viseljék a döntéseik súlyát! Éppen erről a felelősségről szólt számunkra a népszavazás, és lám, hiába nyertek az igenek, nem lehet kibújni alóla.
Miért akarnak további károkat okozni annál, mint amit okoztak a kórházaknak, a rendelőintézeteknek és az egyetemeknek? Miért akarnak úgy betömni egy gödröt, hogy mellette ásnak egy még nagyobbat? Miért akarják akár adóemeléssel, akár az adócsökkentésre fordítható pénzek ilyen célú felhasználásával tönkretenni azt a programot, amely Magyarországot végre szolidárisabbá és versenyképesebbé tenné? Miért nem képesek önök picit is kitekinteni a rövid távú politikai céljaik mögül, és olyan döntéseket támogatni ebben a parlamentben, amely a felelősségvállalásra, az öngondoskodásra épít? Amely nem szeretné tovább terhelni azt a nagyjából 25 százaléknyi adófizetőt és egyharmadnyi járulékfizetőt, akiknek a befizetéseiből eltartjuk Magyarországon az összes állami rendszert, amelynek önök naponta szeretnének meglehetősen álságos módon több pénzt megszavazni, miközben emellett kisebb adót sürgetnek.
A Fidesz elvenne abból a pénzből, amit adócsökkentésre szántunk, mert most gyorsan ki akarja pótolni az általa elvett bevételeket. Ráadásul ezt is az újkori Fidesztől megszokott mérhetetlenül demagóg módon. Az a párt mélységesen lenézi a saját szavazóit, amely az orvosoktól elvett pénzt a szerencsejátékból befolyt jövedelmekkel kívánja pótolni. Miért is mondom, hogy lenézi? Mert az teljesen lényegtelen, hogy miből folyik be egy adóbevétel, ha az adóbevétel. A szerencsejátékból befolyó adóbevétel, frakcióvezető úr, ugyanaz az adóbevétel, mint ami személyi jövedelemadóból vagy áfabefizetésből befolyik. És ugyanazokra költjük, azoknak a nagy rendszereknek a finanszírozására, amelyeknek önök hetente akarnak több pénzt adni. A szerencsejátékból befolyt jövedelem tehát ma a költségvetés része. Ebből költünk a gyermekétkeztetéstől az oktatáson át az egészségügyre és egy sor olyan dologra, amitől már nem hangozna annyira jól önöknek elvenni, mint a csúnya, rossz szerencsejátéktól. Ez a feketeöves demagógia, frakcióvezető úr! (Közbeszólások az ellenzék soraiban. - Az elnök csenget.)
Amikor túllendülünk a szerencsejáték kérdésén, akkor jön a másik nagyon tipikus érv, mégpedig az, hogy korlátozzuk az állami autóbeszerzéseket, bútorbeszerzéseket… - segítsen, frakcióvezető úr -, kommunikációs kiadásokat, sajtófigyeléseket, így van. Most azzal nem szeretnék foglalkozni, hogy soha annyi pénzt kormány nem költött saját magára kommunikációra, önök úgy mondják, luxuskiadásokra, mint az Orbán-kormány 1998 és 2002 között. Soha nem költött senki annyit autókra, bútorokra, kommunikációs kiadásokra. (Zaj az ellenzéki oldalon. - Dr. Aszódi Pál: Hova jutottunk?) És most hiába hangoskodnak, azt kell látniuk, hogy pontosan ugyanabba a populista csapdába esnek bele, mint amibe minden egyes alkalommal. Rámutatnak néhány tízmillió vagy százmillió forintra, és azt mondják, hogy ebből a néhány tízmillióból lehetne kipótolni azt a néhány tízmilliárdot, amit önök elvettek az egészségügytől és az oktatástól. Szembe kellene nézni ezzel!
Tisztelt Mikola Képviselő Úr! Ön azt mondja, hogy generációváltásra van szükség az egészségügyben. Örömmel jelentem, hogy megtörtént ez a generációváltás, és az elmúlt két évben végre elkezdtünk elmozdulni egy európai egészségügyi rendszer irányába. Ezt az egészségügyi rendszert Molnár Lajos és Horváth Ágnes miniszterek álmodták meg, ők fektették le, és ők hajtják végre. Ők olyan magántőke-bevonást finanszíroznak, tisztelt Mikola képviselő úr, amely nemcsak a fideszes haveroknak tenné lehetővé a tulajdonszerzést, mint ahogy - ha jól emlékszünk - az ön idejében, valamint olyan gyógyszerpiaci rendszert, amely nem garantálja a gyógyszercégeknek a profitot, mint ahogy - ha jól emlékszem - az önök idejében történt.
Tisztelt Mikola Képviselő Úr! Ön azt nehezményezte, hogy a szabad demokraták, a szabad demokrata miniszterek, egészségpolitikusok nem járnak el a fideszes egészségügyi szervezetek üléseire. A párbeszéd jegyében tisztelettel meghívom önt a Liberális Egészségügyi Tanács következő ülésére, és ha eljön, akkor készséggel teszünk eleget az ön meghívásának a hasonló fideszes fórumokra. (Dr. Mikola István: Elmegyek!)
Szeretném elmondani, Mikola képviselő úr, hogy nagyon kevés dolgot csináltunk vissza azok közül, amiket ön jó dolgokként a saját teljesítményéből említett. Szinte nagyítóval keressük az ilyen dolgokat. Egyet és mást biztosan nem csináltunk vissza. Nem csináltuk vissza azokat a kitüntetéseket, azokat a privatizációkat, amelyekre, ugye, ön nagyon jól emlékszik.
Az ellenzék abban bízik, hogy a saját szavazói nem látnak át a szitán, ezért nekünk segítenünk kell ebben. A Fidesz populizmuskultúrája ugyanis szöges ellentétben áll azzal a kultúrával, amit a huszadik század nagy konzervatív politikusai képviseltek. Ellentétben áll Ronald Reagan és Margaret Thatcher politikájával, akik a szabad ember felelősségére helyezték a hangsúlyt. Nincs szabadság ugyanis felelősség nélkül. Ha az állam dönt a pénzünkről helyettünk, azzal ugyan leveszi a döntés súlyát a vállunkról, de megfoszt a választás lehetőségétől. Minél több pénzt szed be az állam és minél többet oszt vissza, annál kevesebb lehetőségünk van nekünk, magunknak dönteni a sorsunk felől.
(13.40)
Az alapvető, súlyos hazugság az, hogy lehet olyan politikát folytatni, amelyben csökkennek az adók és az állami bevételek, viszont nőnek a szociális kiadások, a nyugdíjak, a segélyek, és javul az oktatás, az egészségügy is. Márpedig az ellenzék célja évek óta az, hogy ezt elhitesse, nem azért nem lehet kevesebb pénzből többet költeni, mert az marhaság, hanem azért, mert lop a kormány, vagy mert magyartalan, vagy mert hazaáruló. Ezt próbálják önök a szavazóikkal elhitetni. Tény, kisebbségben maradtunk. Úgy látszik, hosszú volt az a 60 év, a reflexek túlságosan mélyen belénk ivódtak. És ami a reflexek elfelejtését még nehezebbé teszi, az az, hogy mindig vannak és lesznek pitiáner demagógok, akik a legrosszabb emberi reflexeinkre apellálnak, a lustaságunkból, az irigységünkből, a felelőtlenségünkből akarnak politikai tőkét kovácsolni.
Eközben persze a Fidesz folyamatosan ágál a kórház-privatizáció ellen, miközben kormányon emellett érvelt, és ami ennél is fontosabb, polgármesterei, önkormányzati vezetői sorra privatizálják az országban az egészségügyi intézményeket. Mi ez, ha nem képmutatás? (Közbeszólások az MSZP soraiból: Bizony, bizony, így van.) Elhiteti az emberekkel, hogy meg fogják mérgezni őket, ha benzinkutaknál is lehet majd fejfájás-csillapítót kapni, és ki hitte volna, mégsem mérgeztük meg. Elhiteti, hogy nemzethalálhoz vezet a 300 forintos vizitdíj, ami alól egyébként 2 millió ember mentesül, a maradék 2 millió pedig támogatást kap, és évente maximum 6 ezer forint pluszköltséget jelenthet mindez. Ha 10 forintot emelkedik a kenyér ára, az súlyosabb megpróbáltatás az embereknek.
De folytassuk a sort: kormányra kerülve önök 400 százalékos orvosi béremelést ígértek, ebből 58 százalék, körülbelül az egynyolcada valósult meg. A 400 százalékról persze egyértelmű, hogy nagyjából annyira teljesíthető, mint, mondjuk, az alanyi jogon járó űrséta. Aki ilyesmit ígér, az már kormányra kerülése előtt felelőtlen. Összehasonlításképpen: az MSZP-SZDSZ-kormány hat éve alatt az orvosok havi átlagbére több mint 175 ezer forinttal, mintegy 118 százalékkal nőtt. Az utóbbi időben havonta mintegy 400 ezer forinttal maradt több pénz a háziorvosoknál, mint a Fidesz-kormány utolsó évében, ebből 170 ezer forint volt a vizitdíjnak köszönhető. Ezt vette most el a Fidesz által kezdeményezett népszavazás a háziorvosoktól. (Dr. Aszódi Pál: A nép vette el. Ezt mondd ki! - Derültség a kormánypárti padsorokban.)
Úgy látszik tehát, hogy csak ellenzékben igazán fontos a Fidesznek, hogy a kormány az egészségügyre költsön, ennek érdekében természetesen leszavaztatja a vizitdíjat, majd követeli, hogy több pénzt a kórházakba. A Fidesz a szocialista újraelosztás mellett érvel, mert tudja, hogy ez népszerű, majd számon kéri a kormánytól azokat az eredményeket, amiket kizárólag liberális politikával lehetne elérni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ne áltassuk Magyarországot azzal, hogy az egészségügyi hozzájárulásokat az adófizetők pénzéből támogathatjuk! Magyarországon az emberek kétharmada nem fizet társadalombiztosítási járulékot, háromnegyedük pedig nem fizet adót. Az országot és annak társadalombiztosítási szolgáltatásait az emberek harmada, negyede finanszírozza. Kérdezem, milyen szolidaritás ez. A vizitdíj és a kórházi napidíj éppen arra volt jó, hogy az állampolgárok minimális, egyenként és esetenként 300 forintos hozzájárulásával új forrás kerülhessen az egészségügybe, mert sok kicsi sokra ment volna.
A vizitdíjat a Fidesz leszavaztatta. A kormány dolga most az, hogy megoldást találjon, hogy helyrehozza a Fidesz által okozott kárt. Ha az ellenzék ellehetetleníti a másodlagos források bevonását, akkor még szembeötlőbb, hogy a közteherviselés szélesítésére van szükség ahhoz, hogy emelhessük az oktatás, az egészségügy színvonalát. Közteher-viselési reformra van tehát szükség, hogy többen járuljanak hozzá a közös kasszánkhoz. Ha egyszerűsödik az adórendszer, ha teljesíthetőbbé válnak az adózási feltételek, többen fizetik be a részüket, akkor majd kevesebben próbálnak kibújni alóla.
Tisztelt Országgyűlés! Célunk az, hogy végre elindítsuk Magyarországot egyenesen előre az úton. A Szabad Demokraták Szövetsége kizárólag a reformok miatt lépett a koalícióba, az SZDSZ nem támogat egyetlen olyan javaslatot sem, ami a népszavazás által okozott károkat más társadalmi csoportokkal akarja megfizettetni. Nem vagyunk hajlandóak olyan kompromisszumokat kötni, ami a reformokat lassítaná. Nemet mondunk arra a populista politikára, ami az országot egy válságövezetté züllesztené, és ami nincs semmilyen tekintettel hazánk érdekeire. Egy hátralépés után most azt javaslom, lépjünk legalább kettőt előre.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
