DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY
DR. KÖKÉNY MIHÁLY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnálatos dolog az, hogy a Fidesz és szövetségese hatalmi törekvéseinek színteréül az egészségügyet választotta, mert azt gondolhatták - vélem - a kezdeményezők, hogy egyrészt itt a legkisebb kockázattal vívhatják meg a háborújukat, másrészt azt is gondolhatták, hogy az egészségügy változásaira érzékenyen reagáló választópolgárok viszonylag könnyedén eltéríthetők valóságos szándékaiktól.
Szilárd meggyőződésem, és sajnos a mai vita eddigi folyása is ebben erősít, hogy az ellenzéki pártok nem csökkentették, hanem növelték az egyébként is sok örökölt feszültséggel küszködő egészségügy bajait. Mikola István úr ma is riogatott, szokás szerint, válságkommunikációt folytatott. Megjegyzem, hogy a kampányban a Fidesz megoldást kínált az embereknek arra a problémájára, hogy mihez kezdjenek a megtakarított vizitdíjakkal, hiszen emlékszünk rá, hogy sok ezer választópolgárnak küldött ki olyan, támogatást kérő levelet, amelyben egy csekket is elhelyezett, és nem az egészségügy támogatására hívta fel a szavazókat, hanem a Fidesz pénzügyi nehézségeinek megoldásához kérte a hozzájárulásukat.
Tisztelt Országgyűlés! Ahogy vezérszónokunk, frakcióvezető asszony mondta, értjük az emberek szavát. A parlament és a kormány képviselői, a kormánypártok tenni fogják a dolgukat. Két tanulságról hadd szóljak röviden. Az egyik, hogy biztos - és ezt itt, ebben a vitában is el kell mondani -, hogy nem tudtuk jól megmagyarázni az embereknek, hogy a vizitdíjnak, a kórházi napidíjnak mi a valóságos célja, és mindezekért mit kaphatnak cserébe. A másik, hogy minden bizonnyal olyanok is igennel szavaztak, akiket a törvény egyébként mentesített a vizitdíj megfizetése alól, csak éppen nem is tudtak a saját mentességükről, vagy nem voltak elégséges bizalommal a törvény rendelkezései iránt. Ebből az a következtetés adódik, hogy nagyon fontos a széles körű és érdemi párbeszéd vagy ha úgy tetszik, a kommunikáció, és miközben most is állítom, hogy a reform folytatásának nincs alternatívája, de ahogy erről már sokszor, sok összefüggésében szóltunk, meghatározó erővel kell folytatni a további reformlépésekkel együtt a párbeszédet és a tájékoztatást.
Sok kihívással kell szembenézni. Azt gondolom, hogy az lenne igazán tragikus és zsákutca, ha hagynánk magunkat eltántorítani ettől a munkától. (Domokos László: Megoldjátok!) Az a körülmény is figyelemre méltó egyébként, hogy ellenzéki képviselőtársaimmal sokszor szakmai vitákat folytatunk szűk körben vagy szakmai konferenciákon - Mikola István alelnök úr is utalt erre - az egészségügy gondjairól, akkor általában egyet tudunk egymással érteni, vagy az álláspontok közel állnak egymáshoz. (Domokos László közbeszól.) Amikor azonban a politikai kommunikáció színterére lépünk, akkor természetesen mindent elvetnek és semmit nem támogatnak. Biztos, hogy ennek az idők végezetéig így kell lenni? Meddig kívánják még ezt a kettős beszédet folytatni? Feláldozzák a közszolgáltatások fenntarthatóságát rövid távú politikai érdekeik oltárán? (Domokos László: Csak velünk foglalkozik.)
Arra is felhívnám ellenzéki képviselőtársaim figyelmét, hogy a vizitdíj, napidíj kérdésében nem kellene azt a látszatot kelteni, hogy azok az országok, amelyek ezeket az intézményeket működtetik, eltávolodnak az európai értékektől, és hazafiatlan cselekedetekre ragadtatják el magukat.
(14.30)
Biztos vagyok abban, hogy pont az ellenzéki pártok azok, amelyek ezzel a típusú magatartással igyekeznek Magyarországot távol tolni az Európai Unió követendő szemléletétől és gyakorlatától. Mint mindig, a két nagyobbik ellenzéki párt most is úgy tesz, mintha lenne reális megoldási javaslata; erről az előbb beszélt Keller államtitkár úr. Az általuk benyújtott törvényjavaslat indokolásában lehet csak igazán tetten érni a bizonytalanságaikat, hiszen teljes mértékben elfogadhatatlan az, hogy a törvényjavaslat olyan indokokat sorol, amelyek biztos, hogy nem olvashatók ki a népszavazás eredményéből. Egyik mondatában a törvényjavaslat magyarázata bagatellizálja az egészségügyi szolgáltatókat érő veszteséget, mondván, mindössze 1 százalékot tesz ki, majd a továbbiakban hihetetlen buzgalommal bizonygatják, hogy a kompenzálás elmaradása milyen súlyos veszteséget okoz az egészségügyi szolgáltatóknak. Azt gondolom, hogy az ilyen típusú, mondjuk úgy, mellébeszélés vagy a már egyszer elköltött adóbevételek ismételt elköltése sehova nem vezet.
Tisztelt Elnök Úr! A szocialista frakciónak az az álláspontja, hogy noha a kiesett napidíj, vizitdíj pótlására most nincs lehetőség, de ez nem azt jelenti, hogy tétlenül kell szemlélnünk a kialakult helyzetet. Szeretném azt nyomatékosan hangsúlyozni, hogy az egészségügyi szolgáltatókkal közösen kell megtalálnunk a kivezető utakat, mint ahogy az egészségügyi változás programjaiban van jó néhány olyan elem, így például az alap- és járóbeteg-ellátás fejlesztése is, aminek a folytatásában szükséges lesz a teljesítménynek, a feladatoknak az elismerése és ehhez kapcsolódóan a finanszírozási feltételek megteremtése. Csak utalni szeretnék például az uniós támogatásból megvalósuló, már meghirdetett pályázatokra a járóbeteg-ellátás fejlesztése területén, de nyilvánvaló, hogy rövid távon is szükséges - ahogy erről a vezérszónokunk beszélt - megkeresni azokat a lehetőségeket pályázati úton, ahol teljesítményhez kötötten tudunk javítani például az alapellátás finanszírozási feltételein.
Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, hogy az ellenzék azzal bizonyíthatná az egészségügy iránti elkötelezettségét, ha érdemben bekapcsolódna ezekbe a munkálatokba, és abbahagyná a vészharangok kongatását, a reformellenességet és ezzel együtt az emberek, a vállalkozók, a befektetők elbizonytalanítását. Sajnálom, hogy elment Mikola István képviselőtársam, idézett a Budapest Business Journalból, én a Financial Times mai számát idézném, amely nagyon komolyan aggódik a népszavazási eredmények miatt, és a befektetői bizalommal összefüggésben fejezi ki az aggodalmait.
Tisztelt Országgyűlés! Egyébként az a meggyőződésem, hogy a választópolgárok az egészségügy kérdéseiben a tettek alapján tudnak ítélni. Nem látok más lehetőséget, folytatni kell a megkezdett utat, egyébként pedig sok párbeszéddel, konszenzusteremtő lehetőségekkel kell a reformprogramunkat végezni.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
